Pacific PR01

Formula–1-es versenyautó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. január 15.

A Pacific PR01 egy Formula–1-es versenyautó, amit a Pacific Grand Prix csapat tervezett és versenyeztetett az 1994-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Paul Belmondo és Bertrand Gachot voltak, a tesztpilóták pedig Oliver Gavin és Giovanni Lavaggi voltak.

Pacific PR01
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóPacific Grand Prix
TervezőAdrian Reynard
KövetkezőPacific PR02
Műszaki adatok
Vázszerkezetszénszálas méhsejt monocoque
MotorIlmor 2175A 3,5L V10 szívó
VáltóPacific 6 sebességes
ÜzemanyagElf
GumikGoodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)Ursus Pacific Grand Prix
PilótákFranciaország 33. Paul Belmondo
Franciaország 34. Bertrand Gachot
Első versenyBrazília 1994-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó versenyAusztrália 1994-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek16
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

Az eredeti tervek szerint a csapat már 1993-ban versenyzett volna ezzel az autóval, de komoly pénzügyi problémák miatt végül csak a következő idénybe tudtak benevezni. Ennek meg is lett az eredménye: a mezőny magasan leggyengébb autója volt 1994-ben, rengetegszer nem is tudtak vele kvalifikálni a versenyekre, amikor pedig igen, akkor sosem értek célba.

Áttekintés

szerkesztés

A kasztni alapját a Reynard által az 1992-es idénybe benevezni tervezett, azonban végül soha el nem készült autó adta[1]. Ezen rengeteg tapasztalt szakember dolgozott, köztük Rory Byrne. 1991 végén a Reynard úgy döntött, hogy inkább felhagynak a próbálkozással, és a félkész programot, valamint az enstone-i gyárukat eladták a Benetton csapatának. Az aerodinamikai adatokat a Ligier és a Pacific csapatok vették meg (utóbbi volt az, amely eredetileg a tervezett autót versenyeztette volna valamilyen formában). Mivel a Pacificnek így nem maradtak se tervei, se fejlesztői háttere, így a rendelkezésre álló adatokból kellett következteniük arra, hogy milyen lehet az ideális autó. Ez már csak azért is baj volt, mert egész egyszerűen nem tudtak szélcsatornában tesztelni, legfeljebb csak a versenypályán. Az így megépített autókkal 1994-ben tudtak rajthoz állni, melyekbe az Ilmor koros és megbízhatatlan motorjait építették be. Nagy fejlesztésekre nem volt se pénz, se lehetőség, ugyanis a PR01-es alapvető problémákkal küszködött. Egyedül a felfüggesztést alakították át és az orr fekvését változtatták meg alacsonyabbra[2].

Az idénynyitó brazil nagydíjra Gachot kvalifikálni tudott, de kiesett - ő legalább a szezon első hat versenyéből ötre meg tudta ezt tenni. Belmondo egész idényben csak kétszer, Monacóban és Spanyolországban tudott kvalifikálni. Kanada után a hátralévő tíz verseny egyikére sem tudtak kvalifikálni, ezért komolyan felmerült a lehetősége egy visszalépésnek, hogy a következő idényre koncentráljanak - erre csak azért nem került sor, mert komoly büntetéssel járt volna együtt.

A Pacific egyik szponzora a Death cigarettamárka lett volna, azonban az imolai nagydíjon történt tragikus események miatt még azelőtt felbontották a szponzori megállapodást, hogy felkerülhettek volna az autókra a morbid feliratok[3]. Helyette egy izlandi vodkagyártó, az Ursus lett a csapat névadó szponzora.

Eredmények

szerkesztés
Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1994 Pacific Racing Ilmor 2175A G BRA PAC SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR JPN AUS 0 -
Paul Belmondo NK NK NK KI KI NK NK NK NK NK NK NK NK NK NK NK
Bertrand Gachot KI NK KI KI KI KI NK NK NK NK NK NK NK NK NK NK
  1. admin: The untold story of Reynard (nl-NL nyelven). UnracedF1.com, 2018. június 6. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
  2. A Pacific-sztori… (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2020. március 30. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
  3. Pacific closing down.... www.grandprix.com. (Hozzáférés: 2025. január 15.)