Pajzstetvek

Pajzstetvek
	Evolúciós időszak: kora kréta-jelenkor PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Viaszpajzsaik egy citromfa törzsén
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Rend:	Félfedelesszárnyúak (Hemiptera);
Alrend:	Növénytetvek (Sternorrhyncha);
Öregcsalád:	Pajzstetvek (Coccoidea);
Családok
	rovátkált pajzstetvek (Aclerdidae); himlős pajzstetvek (Asterolecaniidae); Beesoniidae; Carayonemidae; álhimlős pajzstetvek (Cerococcidae); teknős pajzstetvek (Coccidae); Conchaspididae; Dactylopiidae; kagylós pajzstetvek (Diaspididae); Electrococcidae; tüskés pajzstetvek (Eriococcidae); Grimaldiellidae; Halimococcidae; Inkaidae; Jersicoccidae; tölgy-kéregpajzstetvek (Kermesidae); Kerriidae; Kukaspididae; Labiococcidae; Lecanodiaspididae; bíbor pajzstetvek (Margarodidae); Micrococcidae; Monophlebidae; lemezes pajzstetvek (Ortheziidae); Phenacoleachiidae; Phoenicococcidae; viaszos pajzstetvek (Pseudococcoidae); Putoidae; Stictococcidae;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pajzstetvek témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pajzstetvek témájú kategóriát.

A pajzstetvek (Coccoidea) a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének növénytetvek (Sternorrhyncha) alrendjébe tartozó öregcsalád. A pajzstetvek nemzetközileg elismert kutatója az amerikai magyar Kosztarab Mihály.

Felépítés

Apró termetű (< 10 mm), viaszkiválasztó, szipókás rovarok. Kétségtelen, hogy az összes szipókás rovarok között a legkülönösebb formájuk a pajzstetveknek van. Nőstényeket a háti mirigyeikből kiválasztott kemény viaszpajzs fedi. Az egyedeken kialakult fedőpajzsok, ha összeérnek, valóságos kérget képezhetnek a növényen, amelynek színe szürkésfehér, vagy barnás. A hímek törékeny, kétszárnyú, szájszerv nélküli lények, amelyek rövid életük során ide-oda röpdösnek. A nőstényeknek sohasem nő szárnyuk, tehát a felnőtt állatok gyakran a lárvákhoz hasonlók. Számos faj megtartja lábait, a táplálkozási helyen ide-oda vándorol. A legtöbb pajzstetű nőstény azonban sohasem hagyja el azt a helyet, amelyen egyszer szívását megkezdte.

Szaporodás

Általában ivarosan szaporodnak, de egyes fajoknál szűznemzés is előfordul. Párzás után a nőstények alaktalan tömeggé duzzadnak, végtagjaikat levedlik, testüket viaszburokkal veszik körül. A legtöbb pajzstetű petéket rak, de vannak elevenszülők is. Évente több nemzedékük van. Nőstényeket a háti mirigyeikből kiválasztott kemény viaszpajzs fedi. Ez alatt rakják le petéiket és ennek védelme alatt kelnek ki a lárvák. A fiatal pajzstetvek kezdetben csaknem olyanok, mintha parányi atkák volnának, s eleinte még elég mozgékonyak, lassan mászkálnak hat rövid lábacskájukkal. A hím lárvákat mindig viaszburok veszi körül, a kész hímek végül ebből vergődnek ki.

Életmód

A pajzstetvek szúró-szívó szájszervükkel átszúrják a szöveteket, és sejtnedvvel táplálkoznak. A zöld növényi részeken világos szívásfoltok keletkeznek. A megtámadott növény gyengén fejlődik, nem nő, összeaszalódik, nem virágzik, súlyosabb esetekben el is szárad. A fertőzött részeken a pajzstetvek által kiválasztott, cukorban gazdag „mézharmat”-ra korompenész telepszik. A megtámadott növény könnyen felismerhető a fehér, gyapjas, vattacsomókhoz hasonló védő viaszburokról – amely alatt a tetvek szívogatnak – és a fekete, koromszínű rétegről.

Védekezés

1. Hatásos lehet a levelek alapos ledörzsölése. Ehhez szappanos vízzel átitatott szivacsot használjunk, és minden növényi részt módszeresen tisztogassunk meg. A szivacsot folyamatosan öblítsünk ki, és szappanozzuk újra.
2. Ha nem tűnik úgy, hogy ez önmagában segítene, öntözzük be a növényeinket Actara 25 WG-vel a megfelelő hígításban.
3. A szabadban (pl. erkélyen, kertben) lepermetezheti növényeket Vektafid A/E aerosollal, vagy Vektafid R-el kezeljük.
4. Keressünk hormonhatású rovarölő szereket, mivel ezek a vedlést gátló, illetve a fotoszintézist gátló vegyületekkel szemben a rovarok fejlődését és átalakulását szabályozó mechanizmusokba avatkoznak be, és kímélik a növényt. Magyarországon elsősorban a hidropén-, az eopfenonán- és a fenoxikarb-tartalmú készítményeket próbálták ki sikerrel, főként az erdészeti és a kertészeti kártevő lepkék (Lepidoptera) és kabócák (Cicadidae), levélbolha-félék (Psyllidae), pajzstetvek (Coccoidae) ellen.

Ismertebb fajok

apró kaktuszpajzstetű (Diaspis echino-cacti)
gyapjastetű (Planococcus citri)
viaszos gyökérpajzstetű (Rhizoecus falcifer)
hosszúfarkú kósza pajzstetű (Pseudococcus adonium)
rövidfarkú kósza pajzstetű (Pseudococcus citri)
gyapjas kaktuszpajzstetű (Erinococcus cactarum)
szürke ostorfa-teknőspajzstetű (Coccus pseudomagnoliarum)

Jegyzetek

↑ (2001) „Acropyga and Azteca Ants (Hymenoptera: Formicidae) with Scale Insects (Sternorrhyncha: Coccoidea): 20 Million Years of Intimate Symbiosis”. American Museum Novitates 3335, 1–18. o. DOI:<0001:AAAAHF>2.0.CO;2 10.1206/0003-0082(2001)335<0001:AAAAHF>2.0.CO;2.

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[johnsonetal1995-1] (2001) „Acropyga and Azteca Ants (Hymenoptera: Formicidae) with Scale Insects (Sternorrhyncha: Coccoidea): 20 Million Years of Intimate Symbiosis”. American Museum Novitates 3335, 1–18. o. DOI:<0001:AAAAHF>2.0.CO;2 10.1206/0003-0082(2001)335<0001:AAAAHF>2.0.CO;2.

[1]