Palmitinsav
Palmitinsav | |||
IUPAC-név | hexadekánsav | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 57-10-3 | ||
PubChem | 985 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C16H32O2 | ||
Moláris tömeg | 256,42 g/mol | ||
Megjelenés | Fehér, kristályos | ||
Sűrűség | 0,85 g/cm³, 62 °C-on[1] | ||
Olvadáspont | 61-64 °C[1] | ||
Forráspont | 351 °C[1] | ||
Oldhatóság (vízben) | gyakorlatilag oldhatatlan[1] | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] | ||
R mondatok | Nincs R-mondat[1] | ||
S mondatok | Nincs S-mondat[1] | ||
Lobbanáspont | 160 °C[1] | ||
LD50 | > 10000 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A palmitinsav (vagy hexadekánsav) egy nagy szénatomszámú karbonsav, zsírsav. Fehér színű kristályokat alkot. Vízben gyakorlatilag oldhatatlan. Hideg alkoholban is rosszul oldódik, de meleg alkohol és dietil-éter jól oldja. A természetben elterjedt, majdnem minden zsír felépítésében részt vesz. A sóit és észtereit palmitátoknak nevezik.
Kémiai tulajdonságai
szerkesztésA redukciójakor cetil-alkohol keletkezik.
Előfordulása a természetben
szerkesztésA természetben az észterei nagy mennyiségben megtalálhatók. A glicerinnel alkotott észterei (a sztearinsav mellett) fontos összetevői a növényi olajoknak (például pálmaolaj, kókuszolaj) és az állati zsíroknak. A miricilésztere megtalálható a méhviaszban, a cetilésztere (cetil-alkohollal alkotott észtere) a cetvelőben fordul elő. A pálmaolaj kis mennyiségben szabad palmitinsavat is tartalmaz.
Előállítása
szerkesztésLegegyszerűbben a pálmaolaj hidrolízisével nyerhető. Az ekkor keletkező karbonsavak 40-45%-a palmitinsav.
Felhasználása
szerkesztésA palmitinsav kiindulási anyag a palmitátok előállításánál, amelyeket szövetek beitatására, illetve gép- és kenőolajok készítéséhez használják. A palmitátokat a kozmetikában is alkalmazzák. Alumínium- vagy nátriumsója a napalm egyik alkotója.
Források
szerkesztés- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet