Palotás Dezső

Palotás Dezső (Kolozsvár, 1951. március 11. – Budapest, 1999. március 7.) erdélyi magyar költő, író, grafikus.

Palotás Dezső
Született	1951. március 11. Kolozsvár
Elhunyt	1999. március 7. (47 évesen) Budapest
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	költő, író, grafikus
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Szülővárosában érettségizett 1972-ben, utána a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán szerzett diplomát (1976). Egy ideig segédmunkás egy közszállítási vállalatnál, majd négy éven át líceumi tanár Gyulakután és Erdőszentgyörgyön. 1983 októberétől 1984 januárjáig A Hét próbaidős szerkesztője, ezután hat hónapig éjjeliőr, utána szabadfoglalkozású.

1988-ban Magyarországra költözött, ahol szépirodalmat már nem publikált. Újságíróként és parlamenti tudósítóként dolgozott, illetve karikatúrái jelentek meg különböző lapokban. Ezeken kívül pedig rajzot oktatott a Vajda Péter általános iskolában.

Munkássága

Első írását az Igazság közölte 1963-ban. Versei, prózai írásai, könyvbírálatai, publicisztikái az Echinox, Utunk, Korunk, A Hét, Igaz Szó, Új Élet, Napsugár hasábjain, Magyarországon az Élet és Irodalomban és a Magyar Nemzetben jelentek meg. Szerepelt a Varázslataink, Kimaradt Szó, Ötödik évszak, Bábel tornyán, Egyszer mindenkit szólítanak című antológiákban (1974–1984); Martos Gábor Marsallbot a hátizsákban című könyve (1994) antológiarésze kilenc versét közli.

Forrás-kötete, a Negyedik kívánság 1979-ben jelent meg, ezt követte Incidens című verseskötete. Az irodalomtörténeti besorolás szerint a "harmadik Forrás-nemzedék"-hez tartozik, amely az akkori Gaál Gábor Körből nőtte ki magát, s fórumának a kolozsvári főiskolások Echinox című folyóiratát és a Szőcs Géza szerkesztette Fellegvárt tekintette, de egyébként tagadta nemzedék voltát, s csupán annyiban vállalta a közösséget, hogy amint maga fogalmazott „mindenki mást akart, de mindenki ugyanazt nem akarta”. Tematikája, nyelvhasználata és formavilága egyaránt újdonságértékű. A groteszk és az irónia átfogó szervezőelve meghatározza a műfajválasztást (angol limerick), a különben „tökéletes biztonsággal kezelt »klasszikus« versformák”, a hagyományos műfajok lebontását (Martos Gábor), aminek legfőbb eszköze az egymástól elütő, gyakran alantas nyelvi elemek beemelése a klasszicizáló műfaji keretbe. Az ő egyik versére (A szekér alatt) utalva állapítja meg Martos Gábor: „... a fiatal költők egyikében-másikában kifejezett törekvés tapasztalható arra, hogy egyes műveikben minél »tökéletesebben« adják vissza az Erdélyben sajnos mind szélesebb körben valóban tragikusan romló állapotú beszélt magyar nyelvet.” A nyelvteremtő erő és a képzőművészetre jellemző plaszticitás révén is azt az írói magatartást képviseli, amely felülvizsgál és elutasít minden sztereotípiát, értelmét vesztett rítust. Saját gondolati teljesítménye sem mentesül a kritikától, innen írásainak sajátos kutató-önfelszámoló jellege.

A nyolcvanas évek elején teljesen felhagyott a költészettel. Két elbeszélőkötetében ugyanaz a teljes értékvesztést mutató világkép nyilvánul meg, hagyományosabb műfaji keretben. Elsődleges témája a felnőtté válással járó illúzióvesztés és a pályakezdő értelmiségiek értékválsága. A beletörődés a meghatározó, a nyelvi játékok ellensúlyozó hatása csökken, a szövegen eluralkodnak az ábrázolt világ törvényei. „Meggyőződésem vallja később Martos Gábornak , hogy csak elhatározás vagy a véletlen kérdése, hogy ki hogyan fejezi ki magát; inkább ikonográfiai téren, vagy inkább a nyelvet választja.”

Az általa eredetileg választott önkifejezési formához való visszatérését így indokolja: „Körülbelül tíz évig nem foglalkoztam grafikával sem; akkor kezdtem újra eredeti mesterségemet űzni, amikor 1986-ban teljes közlési és foglalkoztatási tilalom alá kerültem.”

Képzőművészként egyetlen alkalommal mutatkozott be, 1975-ben a Korunk Galériában.

Irodalmi művei

• Negyedik kívánság. Vázlatok és illusztrációk meg nem írt versekhez; Kriterion, Bukarest, 1979 (Forrás)
• Incidens. Egyenlő és egyenlőtlen sorokba tördelt, rímes és rímtelen szövegek; Kriterion, Bukarest, 1982
• A ház (novellák), Dacia, Kolozsvár, 1983
• Ég veled, pokol leánya (novellák), Kriterion, Bukarest, 1985

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3  
• Egyed Péter: Búcsú. A Hét, Bukarest, 1999. április 1.
• Kortárs magyar írók, 1945-1997 : bibliográfia és fotótár, Budapest: Enciklopédia, 1998-2000, ISBN 963-8477-37-7