A pannon laposfutó (Parazuphium chevrolatii praepannonicum) rovaralfaj, a futrinkafélék (Carabidae) családjában. A rovart először Endrőd-Younga Sebestyén találta meg 1953-ban és írta le Zuphium praepannonicum néven 1958-ban. Ekkor a faj a Zuphuim nem legészakibb elterjedéssel rendelkező tagja volt. 1981-ben került a Parazuphium nembe, a P. chevrolatii 6 alfajának egyikeként. Első megtalálása után 61 évig nem került elő hazánk területéről, így az 1990-es Vörös Könyv kihalt fajként említi.[1] 2014-ben Magyarországon újra felfedezték.

Pannon laposfutó
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Ragadozó bogarak (Adephaga)
Család: Futrinkafélék (Carabidae)
Alcsalád: Dryptinae
Nem: Parazuphium
Faj: P. chevrolatii
Alfaj: P. c. praepannonicum
Tudományos név
Parazuphium chevrolatii praepannonicum
(Endrődy-Younga, 1958)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pannon laposfutó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pannon laposfutó témájú kategóriát.

Előfordulása

szerkesztés

A pannon laposfutó a Kárpát-medence endemikus bogara. Összesen három élőhelyről ismert, a holotípust Királyegyháza mellett gyűjtötték. A második példányt a szlovákiai Garamszentbenedeken találták meg 1991-ben, majd 2014-ben Magyarországon az Esztergom melletti Tábla-hegyről került elő 3 példány.

Megjelenése

szerkesztés

A bogár apró termetű, hossza 5,7 mm körül van. Életmódjából adódóan pigmentáltsága jelentősen visszafejlődött, színe halovány, barnás, sárgás. Szeme apró, de viszonylag jól fejlett. Csápjai hosszúak, testét hosszú, fejlett tapintóserték borítják ritkásan. Szárnyai visszafejlődtek. Szárnyfedői rövidek, a potroh hátsó részét fedetlenül hagyják.

Életmódja

szerkesztés

Mivel eddig összesen három alkalommal találták meg a fajt, életmódjáról rendkívül keveset tudunk. Rejtett életmódot folytat, mélyen a talajba ágyazott kövek alatt bukkantak a példányokra.

  1. Kaszab Z. (1990): Bogarak (Coleoptera) rendje. – In: Rakonczay Z. (szerk.): Vörös Könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 245–257
  • G. Seres, J. Romsauer, O. Merkl (2014): Rediscovery of Parazuphium chevrolatii praepannonicum in Hungary (Coleoptera: Carabidae) Folia ent. hung. 75, 2014. pp. 15–19.

További információk

szerkesztés