1974-ben, a Békéscsaba színeiben mutatkozott be az élvonalban. Innen lett először válogatott labdarúgó, majd a Bp. Honvéd csapatához igazolt. A kispesti csapattal 1979–80-ban bajnokságot nyert. 1983 augusztusában Sallai Sándor ellenértékeként a Debreceni MVSC játékosa lett.[1] Az aktív labdarúgást itt fejezte be 1985-ben.
1976 és 1980 között 9 alkalommal szerepelt a válogatottban. 6-szoros olimpia válogatott (1974–83), négyszeres ifjúsági válogatott (1974), 11-szeres utánpótlás válogatott (1974–78, 1 gól), 9-szeres egyéb válogatott (1976–82) és kétszeres B-válogatott (1978–80).
Visszavonulása után, 1986 és 1990 között a Debreceni MVSC ifjúsági csapatának edzője volt. 1990–91-es idényben a Kabai Egyetértés vezetőedzőjeként tevékenykedett. 1992 novemberében,[2] majd 1994 májusában ismét a Kaba trénere lett.[3] 2000-ben a Békéscsaba edzője volt.[4]
- ↑ Focisorok - Focisarok. Népsport, XXXIX. évf. 188. sz. (1983. augusztus 10.) 9. o.
- ↑ Garamvölgyi helyett Paróczait bízták meg. Hajdú-Bihari Napló, XLIX. évf. 274. sz. (1992. november 20.) 15. o.
- ↑ A kabaiak megfogyva, de elszántan készülnek. Hajdú-Bihari Napló, LI. évf. 119. sz. (1994. május 21.) 8. o.
- ↑ Paróczai váltja Pásztort a Békéscsaba kispadján. Nemzeti Sport, XI. évf. 163. sz. (2000. június 16.) 8. o.