Parti halcion
A parti halcion (Halcyon senegaloides) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Halcyon senegaloides Smith, 1834 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Parti halcion témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Parti halcion témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Andrew Smith skót zoológus és ornitológus írta le 1834-ben.[3]
Előfordulása
szerkesztésAfrika keleti tengerpartjainál, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya, Mozambik, Szomália és Tanzánia területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, szavannák, cserjések és torkolatok, folyók és patakok környékén, valamint mesterséges tavak, vidéki kertek és városi régiók. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 22 centiméter.[5]
_in_the_rain_(cropped).jpg) |
Életmódja
szerkesztésFőleg halakkal táplálkozik, de rákokat, garnélarákokat, gyíkokat és rovarokat is fogyaszt.[6]
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ Kingfishers, Bee-eaters and Rollers. Bloomsbury, 159–160. o. (2010. november 23.). ISBN 9781408135259
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 11.)
