Patthy Károly

(1855–1930) tanár, irodalomtörténész, műfordító
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Patthy Károly (Nemestördemic, 1855. január 15.Budapest, 1930. július 3.) tanár, irodalomtörténész, műfordító.

Patthy Károly
Született1855. január 15.[1]
Badacsonytördemic[1]
Elhunyt1930. július 3. (75 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • irodalomtörténész
  • fordító
  • tanár
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[2]
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Patthy Károly témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Patthy Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Középiskolai tanulmányait a keszthelyi, a veszprémi és a pécsi gimnáziumban végezte el, a felsőfokúakat a budapesti és a bécsi egyetemeken (1874–1877).[3] Két évig magántanítással foglalkozott, majd az 1879/80-as tanévben helyettesítő tanárként a Budapest IX. kerületi polgári iskolában tanított, s párhuzamosan magyar–német nyelvből és irodalomból középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1880 szeptemberétől a Zerge (ma Horánszky) utcai Budapest VIII. kerületi községi főreáliskolában tanította helyettes, majd 1882-től rendes tanárként a magyar és német nyelvet 1909-ig. Barátság fűzte Péterfy Jenőhöz. Még mint ifjú önkéntes szabad ég alatti éjjeli táborozásban meghűlt a boszniai okkupációban (1878), súlyos gégebaja támadt, mely egész életét végigkísérte. Miután nyugalomba vonult, 1914-ig főként Rómában élt. Rendszeresen eljárt a római antikváriusok könyvaukcióira. Patthy akkora fizetéssel vonult nyugalomba, hogy az akkor még igen olcsó Olaszországban úri módon megélhetett a feléből. Másik felét könyvvásárlásra fordította. Hamar beletanult a bibliológia titkaiba és többesztendei munkával körülbelül négyezer kötetre rúgó könyvtárt gyűjtött össze, javarészt olasz, továbbá latin és görög irodalmat, az aldinák[4] és más híres kiadók egész sorozatait. Az értékes könyvtárat azután 1914-ben, de még jóval a háború kitörése előtt, a római magyar Történeti Intézetnek ajándékozta. Szabadidejében gyakorta túrázott, nyári szünideire Tirol és Svájc legszebb helyeit bejárta, a legmagasabb hágókra és gleccserekre is fölkapaszkodott. Az 1920-as években mellhártyagyulladás támadta meg és zalai hazájába vonult rokonaihoz.

Lefordította norvégból Ibsen: Peer Gyntjét, amelynek kedvéért megtanult norvégul és bejárta Norvégiát,[5] spanyolból Echegaray négy drámáját.

Álneve: Várnai Géza.[3]

  • A nagy Galeotto, dráma három felv. Írta José Echegaray, spanyolból fordította. Budapest, 1890. (Olcsó Könyvtár 272. Először adták a Nemzeti Színházban 1890. február 28.; 2. kiadás. Budapest, 1898.).
  • Bernardo Montilla, dráma három felvonásban. Irta José Echegaray, spanyol eredetiből fordította. Budapest, 1895. (Olcsó Könyvtár 343. szám.) Színre került a temesvári színházban 1895. november 8. Ismertetés Délmagyarországi Közlöny 1895, 257. szám).
  • Folt, a mely tisztít. Írta Echegaray József, spanyolból fordította. Budapest, 1896. (Olcsó Könyvtár 370. 2. kiadás. Budapest, 1900.).
  • Péterfy Jenő emlékezete (Budapest, 1900)
  • Románcok a francia királykisasszonyról és a magyar királyfiról (Budapest, 1923)
  1. a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2018. szeptember 3., PIM67273
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  3. a b A budapesti VIII. kerületi községi főreáliskola negyvenegyedik évi értesítője. 1911–1912., Szerk. Horváth Cirill igazgató, Budapest, 1912. 9. oldal
  4. Aldinák, a velencei Manuzio nyomdászcsalád műhelyéből származó nyomtatványok a 15. és 16. századból.
  5. Elek Artúr: Patthy Károly (1855–1930). Nyugat, 1930. 18. szám.

További információk

szerkesztés
  • A Franklin kézi lexikona 3. Niczky-Zsuzsok (Budapest, 1912) 196. hasáb
  • Révai Nagy Lexikona, 20. kötet: Kiegészítés: Bér–Zsolt (1927) 744. old.
  • Vajda Névkönyve 71. l.