Paul Ehrlich

Paul Ehrlich (Strehlen, 1854. március 14. – Bad Homburg vor der Höhe 1915. augusztus 20.) zsidó származású német orvos, immunológus, mikrobiológus, a kemoterápia úttörője. Az általa kidolgozott sejtfestési eljárásokkal sikerült kategorizálni a fehérvérsejteket. Az ő laboratóriumában dolgozták ki a szifilisz első hatásos gyógyszerét. 1908-ban I. I. Mecsnyikovval közösen fiziológiai Nobel-díjat kapott az immunológia terén elért eredményeiért.

Paul Ehrlich
Életrajzi adatok
Született	1854. március 14. Strehlen
Elhunyt	1915. augusztus 20. (61 évesen) Bad Homburg vor der Höhe
Ismeretes mint	az immunológia és a mikrobiológia egyik úttörője
Állampolgárság	Németország
Házastárs	Hedwig Pinkus
Pályafutása
Szakterület	hematológia, mikrobiológia, immunológia
Tudományos fokozat	doktorátus
Szakmai kitüntetések
Orvosi Nobel-díj (1908)
Paul Ehrlich aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Ehrlich témájú médiaállományokat.

Származása

Paul Ehrlich a Poroszországhoz tartozott, alsó-sziléziai, 5000 lakosú Strehlen városkában született, 1854. március 14-én, zsidó családban. Apjának, Ismar Ehrlichnek egy szüleitől örökölt likőrgyára volt és a királyi lottó helyi tisztviselőjeként is dolgozott. Bár Ismar a helyi zsidó közösség oszlopos tagjának számított, egyetlen fiának mégis keresztény nevet, a Pault adta, aki viszont sok más pályatársától (akik karrierjük érdekében névleg protestánsok lettek) eltérően később sem tért át a kereszténységre, bár a zsidó vallási előírásokat sem igen tartotta be. Anyja, Rosa Weigert unokaöccse, Karl Weigert, a vele egykorú Paul jó barátja később neves patológus lett.

Iskolái és egyetemi karrierje

A breslaui Mária Magdolna Gimnáziumban végezte a középiskolát, itt ismerkedett meg Albert Neisserrel, a leendő neves bakteriológussal, akivel a későbbiekben együtt dolgozott. Orvosi tanulmányait Breslauban, Strassburgban, Freiburg im Breisgauban és Lipcsében végezte. 1878-ban az orvostudományok doktora lett, disszertációjának témája az állati szövetminták festése volt. Abban az évben tanársegédként a berlini egyetemi kórházban kezdett dolgozni, ahol folytatta szövetfestési kísérleteit. Kimutatta, hogy a különböző festékek kémhatásuktól függően kötődnek meg a sejtek granulumaiban és ennek megfelelően a fehérvérsejtek bazofil, acidofil (eozinofil) és neutrofil csoportokra oszthatók.

1882-ben közzétette módszerét, amivel a Robert Koch által abban az évben felfedezett tuberkulózis-kórokozót lehetett festéssel kimutatni. A módszerét továbbfejlesztő Hans Christian Gram két évvel később alkotta meg a Gram-festést, ami a mai napig a baktériumok kimutatásának alapjául szolgál.

Abban az évben tanári állást kapott a berlini egyetem orvosi tanszékén, majd 1887-ben habilitált (témája a szervezet oxigénszükséglete volt) és docenssé, később pedig professzorrá lépett elő.

1883-ban feleségül vette a 19 éves Hedwig Pinkust. Két lányuk született, Stephanie és Marianne.

Laboratóriumi munkája közben Ehrlich megfertőződött a tüdőbaj kórokozójával és 1888-89-ben, orvosi tanácsra, éghajlatváltozás céljából Egyiptomba utazott.

Intézeti munkássága

Ehrlich a dolgozószobájában (1910)

Visszatérése után magánpraxisba kezdett és Berlin-Steglitzben kis laboratóriumot nyitott. 1890-ben ismét a Friedrich Wilhelm Egyetem ajánlott neki tanári állást, 1891-ben pedig Robert Koch hívta meg az általa vezetett Fertőző Betegségek Intézetébe (Preußisches Institut für Infektionskrankheiten). 1896-ban Ehrlich lett az igazgatója az akkor alapított Szérumkutató- és Vizsgáló Intézetnek (Institut für Serumforschung und Serumprüfung).

1894-ben Emil von Behringgel közösen kidolgozott egy hatékony szérumot a diftéria ellen. A két kutató később összekülönbözött; Von Behring nem volt hajlandó elismerni hozzájárulását, míg Ehrlich fenntartotta, hogy ő állította elő először az emberekben is hatékony szérumot. Von Behring végül egyedül kapott orvosi Nobel-díjat 1901-ben a diftéria elleni harcáért. 1896-ban Ehrlich kidolgozott egy módszert a diftériatoxin elleni szérum erősségének meghatározására, amivel lehetővé vált annak gyógyszerként való standardizálása.

Ezen munkái alapján tette közzé az immunitás oldallánc-elméletét: eszerint a vér sejtjein kis oldalláncok vannak (ma makromolekulának mondanánk), ezekhez köt vegyileg a toxin. A toxinoknak kitett sejt újabb oldalláncokat növeszt, amelyek letörnek, és a vérplazmában úszva megkötik a szabad toxinmolekulákat.

1899-ben Ehrlich sikeresen alkalmazta a szövetfestésben gyakran használt metilénkéket két maláriás beteg kezelésére.

Abban az évben az intézetet Frankfurt am Mainba költöztették és átnevezték Kísérletes Terápiai Intézetre (Institut für Experimentelle Therapie). 1906-ban Ehrlich lett a vezetője az intézete szomszédságában létesített Georg-Speyer-Hausnak, a magánalapítvány által finanszírozott kutatóintézetnek. Itt fedezte fel 1909-ben munkatársaival együtt a szifilisz első specifikus gyógyszerét, a Salvarsant.

1908-ban immunológiai kutatásai elismeréseképpen Ilja Mecsnyikovval közösen elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat.

A német állam is elismerte eredményeit; 1897-ben titkos orvostanácsossá, 1907-ben tanácsossá, 1911-ben pedig a legmagasabb civil ranggal jutalmazva tényleges titkos tanácsossá léptették elő.

Nagy munkabírású, fáradhatatlan kutató volt, összesen 81 akadémiának volt tényleges, levelező vagy tiszteletbeli tagja, közte az MTA-nak is. Erős dohányos volt, naponta 25 szivart szívott el.

Kései évei

Paul Ehrlich emléktáblája Berlinben

Az első világháború kitörése után aláírta a Kilencvenhármak Manifesztumát, amiben a neves német tudósok és művészek tagadták, hogy a német hadsereg jogtalanul támadt volna Belgiumra, valamint felelősségét a belga lakosság elleni terrorcselekményekben és a leuveni mészárlásban és gyújtogatásban. 1914 karácsonyán Paul Ehrlich kisebb infarktuson esett át, amiből még felépült; de a következő év augusztusában Bad Homburgba utazott pihenni és ott végzetes szívroham érte. A Frankfurt am Main-i zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete

• A Holdon krátert neveztek el róla.
• Munkássága színhelyén emléktáblát avattak tiszteletére.
• Megjelenítették a német kétszázmárkás bankjegyen.

Magyarul megjelent művei

• Paul Ehrlich–Hata Sahachiro: A spirillumos betegségek syphilis, visszatérő láz, tyukspirillosis, framboesia vegyi úton való kísérletes gyógyítása; ford. Marschalkó Tamás; Hegedüs–Sándor, Debrecen, 1911

Források

• Ehrlich, P. (1877). "Beiträge zur Kenntniss der Anilinfärbungen und ihre Verwendung in der mikroskopischen Technik". Archiv für mikroskopische Anatomie 13: 263–277.
• Morton A. Meyers, M.D. (2007). Happy Accidents: Serendipity in Modern Medical Breakthroughs. ISBN 978-1-55970-819-7.
• Heynick, Frank (2002). Jews and Medicine: An Epic Saga. Hoboken: Ktav. ISBN 0881257737
• Bakalar, Nicholas: "Paul Ehrlich, 1908". New York Times, 2010. február 1.
• A Georg-Speyer-Haus honlapja
• Nobel Museum: Biography of Paul Ehrlich

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul Ehrlich című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.