Pauli Richárd

(1835–1910) operaénekes (tenor)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 9.

Berzéki Pauli Richárd (Pauli Rikhárd, született Paulikovics Richárd) (Rákfalu, 1835. november 24.Budapest, 1901. január 3.) magyar operaénekes (tenor), a Zeneakadémia énektanára.

Pauli Richárd
Pauli Richárd az 1860-as években
Pauli Richárd az 1860-as években
Életrajzi adatok
Születési névPaulikovics Richárd
Született1835. november 24.
Rákfalu
Elhunyt1901. január 3. (65 évesen)
Budapest
HázastársaMarkovits Ilka (h. 1869)
GyermekeiMariska (* 1864)
Pályafutás
Műfajokopera
Aktív évek1857—1900
Hangszerénekhang
Hangtenor
Tevékenységoperaénekes, énektanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Pauli Richárd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Pauli Richárd

Nagyszombatban járt iskolába, templomi kórusban énekelve már gyermekként feltűnt tehetsége. Bécsbe ment, ahol a hangját képezte, zongorázni és hegedülni tanult.

1857-ben lépett fel először Pozsonyban. Ezt követően Olmützben, Grazban, Brünnben, Krakkóban, Bukarestben és Brassóban énekelt. 1859-től a kolozsvári társulat énekese volt. 1862-ben Pestre szerződött: április 22-én Elvino (Bellini: Az alvajáró) szerepében debütált a Nemzeti Színházban. 1884-ben átkerült a megnyíló Operaházba. Itt volt búcsúfellépte 1890. május 5-én: ekkor Almaviva grófot énekelte Rossini Sevillai borbélyában. Ebből az alkalomból megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Száznál több szerepből álló repertoárján a lírai szerepek domináltak, de megfelelő énekes híján sok hőstenor szólam eléneklésére is kényszerült.

1882-ben, a zeneakadémiai képzés kibővítésekor, Liszt Ferenc kérésére kezdett el tanítani. Legnevesebb tanítványai Küry Klára és Takáts Mihály voltak.

Az éneklés mellett dalok komponálásával is foglalkozott, nyomtatásban 1871-ben jelent meg egy dala. 1895-ben pedagógiai munkát adott közre, Az énekművészetről címmel.

Főbb szerepei

szerkesztés