Wikipédia

Császárfa

növényfaj
(Paulownia tomentosa szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. január 26.

Az illatos császárfa vagy császárfa (Paulownia tomentosa) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjében a Paulowniaceae család névadó, Paulownia nemzetségének egyi faja. Régebben a tátogatófélék családjába sorolták.

Császárfa
Paulownia tomentosa
Paulownia tomentosa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Zárvatermők (Angiosperms)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Paulowniaceae
Nemzetség: Paulownia
Faj: P. tomentosa
Tudományos név
Paulownia tomentosa
(Thunb.) Steud.
Szinonimák
  • Paulownia imperialis Siebold & Zucc.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Császárfa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Császárfa témájú médiaállományokat és Császárfa témájú kategóriát.

Származása, elterjedése

szerkesztés

Közép- és Nyugat-Kínából származik. Európa melegebb, kevésbé fagyos területein kedvelt díszfa.

Nevének eredete

szerkesztés

A Paulownia nemzetséget Philipp Franz von Siebold nevezte el Anna Pavlovna Romanova (1795–1865) tiszteletére — ő I. Pál orosz cár lánya és II. Vilmos holland király felesége volt.[1]

A latin tomentosa jelentése ‘molyhos’, ami finoman szőrös leveleire utal.[2]

Megjelenése, felépítése

szerkesztés
 
Virágai és fiatal levelek
 
Ág termésekkel

Általában 10-15 m magasra nő; de kedvező körülmények között akár a 25 m-t is elérheti. Nagy koronája szétterülő, laza, gyakran emeletes. A korona alsó és középső ágai gyakran oldalirányban fejlődnek, csak a felső ágak törekszenek fölfelé. Vaskos törzse vagy egyenes, vagy már alacsonyan elágazik. Szürke-barnásszürke kérge idősebb korában is sima marad, de nagy paraszemölcsök nőnek rajta. Szíves vállú, széles, hegyes csúcsú, 15-40 cm hosszú levelei keresztben átellenesen állnak a hajtásokon. Többnyire szív alakúak, de lehetnek enyhén három- illetve ötkaréjosak is. A fiatal fákon hármas örvökben is állhatnak, és jóval nagyobbak, mint a kifejlett példányokon. Levelei a szívlevelű szivarfa leveleire emlékeztetnek, de nagyobbak azoknál.

Virágai 30-40 cm hosszú, hajtásvégi bugákban állnak. A bugák oldalágai 5-15 cm hosszúak, a virágnyelek a csészéhez hasonlóan nemezesen szőrösek. Az egyenként 4-6 cm hosszú virágok nagyon illatosak. Csészéjük halványbarna és szőrös; a pártájuk lila, liláskék vagy világoskék. A trombita alakú pártacső karimája ötkaréjú, a torkában a cső mentén két hosszanti sárga csík húzódik; négy porzót tartalmaznak. A lehajló fürtökben csoportosuló, tojás alakú, de hegyes csúcsú, 3-4 cm hosszú toktermések eleinte zöldek, kissé ragadósak, őszre barnára színeződnek. A toktermés rengeteg apró, lapos, több hártyával körben szárnyas magot tartalmaz. A vörösesbarna, nemezesen szőrös, zárt csészék takarják a mintegy 1 cm-es új virágrügyeket, amelyek már ősszel, a termések érésével egy időben fejlődnek ki rövid, leveles hajtásokon. Nagyobb hideg a rügyeket károsíthatja. Ugyancsak könnyen elfagynak a fiatal példányok erőteljes hajtásai, mivel még az ősz múltán is növekednek.

Életmódja, termőhelye

szerkesztés

Lombhullató. Levelei csak a virágok elnyíltán fejlődnek ki — Dél-Európában már március–áprilisban, Magyarországon április–májusban, Angliában jellemzően júniusban. A beért termések két kopáccsal nyílnak fel. Magvait a szél és a víz terjeszti.

Jól tűri a szennyezett levegőt és a talaj fajtájára sem érzékeny; típusos pionír növény.

Gyökere 3 év alatt hatol kb. 2 méter mélyre. A talajvíz szintjét elérve nagyban függetleníti magát a felszíni hatásoktól: szárazság-, fagy- és erdőtűztűrővé válik úgy, hogy az elpusztult törzs helyén gyökérsarjról gyorsan újranő. Tápanyag- és vízdús talajon erőteljesen nő, ezzel azonban gyorsan kimerítheti a talajt. Fény- és melegigényes, a fagykárok elkerülése érdekében érdemes szélvédett, melegebb helyekre, zárt udvarba ültetni.

Nagy, virágzó fává csak a mérsékelt öv melegebb területein fejlődik. A hűvösebb-hidegebb területeken alacsony fa marad sőt, ha rendszeresen visszafagy, az új és új tőhajtásokról bokorrá fejlődik. Ilyenkor virágok nem hoz, de levelei akár félméteresek is lehetnek.

Felhasználása

szerkesztés

Levelei felhasználhatók takarmánynak.

Díszfaként Európában sokhelyütt ültetik parkokba, utcákba szép virágaiért és leveleiért. Európában először a 19. század végén egy franciaországi parkban volt látható. Magyarországon a 20. század elején gyakran ültetették, ezek közül néhány mára termetes fává fejlődött.

A hajtások visszavágása után gyorsan növekedésnek indul, és hatalmas leveleket hoz. Sarjról, gyökérdugványról vagy üvegházban magvetéssel szaporítják.

Kínában régi szokás, hogy lánygyermek születésekor ültetnek egy császárfát, amikor a gyermek felnő és férjhez megy, kivágják, és abból készítik el az új pár bútorait. A császárfa-faragás Japánban és Kínában önálló művészeti ág.

A könnyű, szárnyas magok a 19. században, a polisztirol megjelenése előtt a kínai porcelánok kedvelt csomagolóanyagai voltak.[3]

Az Amerikai Egyesült Államokban inváziós faj.[4][5][6]

Képek

szerkesztés
  •  
    Törzse
  •  
    Virága
  •  
    Termései
  •  
    Száraz termései
  •  
    Virágzó fa

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Coombes, Allen J.. The A to Z of plant names. USA: Timber Press, 312. o. (2012). ISBN 9781604691962 
  2. ↑ Harrison, Lorraine. RHS Latin for gardeners. United Kingdom: Mitchell Beazley, 224. o. (2012). ISBN 9781845337315 
  3. ↑ Tom Remaley: Princess tree. Plant Conservation Alliance's Alien Plant Working Group Least Wanted, 2006. június 27.
  4. ↑ Princess Tree. PCA Alien Plant Working Group: Least Wanted. U.S. National Park Service, 2005. május 20. (Hozzáférés: 2013. március 23.)
  5. ↑ Paulownia tomentosa. (Hozzáférés: 2013. december 4.)
  6. ↑ Invasive Plant Atlas of New England. [2012. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 4.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paulownia tomentosa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés
  • Paulownia tomentosa. Plants For A Future. (Hozzáférés: 2013. december 3.)
  • A császárfa. Budapesti Corvinus Egyetem – Kertészettudományi Kar, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék. [2015. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 4.)
  • Császárfa (Paulownia tomentosa). In David More – Alastair Fitter: Fák. Fordította: Debreczy Zsolt. A fordítást az eredetivel egybevetette: Kósa Géza. A fedélterv Vida Győző munkája. 2. kiadás. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1990. 226. o. = Fürkész könyvek (ISSN 0237-4935), ISBN 963-282-300-1  
  • Paulownia tomentosa – Császárfa. In dr. Schmidt Gábor: 88 színes oldal a díszfákról. A színes felvételeket Pápai Gábor készítette. Lektor: Dr. Nagy Béla. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1981. 56. o. = 88 színes oldal, ISBN 963-231-044-6  
  • Császárfa (Paulownia tomentosa). In Dr. Debreczy Zsolt: Fák, bokrok. Huller Ágoston rajzaival. A címlapot Urai Erika tervezte. Első kiadás. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 1973. 50. o. = Búvár zsebkönyvek, ISBN nélkül  
  • Nagylevelű császárfa (Paulownia tomentosa STEUDEL). In Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Illusztrálta: Hans Held. Fordította: Dani Tivadar. Budapest: Magyar Könyvklub. 1995. 262. o. = Természetkalauz sorozat (ISSN 1219-3178), ISBN 963-548-153-5  
  • Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 266., 267. o.  

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Császárfa&oldid=27806425”