Peiszisztratosz athéni türannosz

Peiszisztratosz (Braurón, Kr. e. 600 k. – Athén, Kr. e. 527) ókori görög politikus, athéni arisztokrata, a polisz első türannosza volt.

Peiszisztratosz athéni türannosz
Született	i. e. 6. század i. e. 600 Athén
Elhunyt	i. e. 527 Athén
Állampolgársága	athéni
Házastársa	Hippias' and Hipparchus' mother Coesyra Timonassa
Gyermekei	Hippiasz athéni türannosz Hipparkhosz athéni türannosz Hegesistratus of Sigeum
Szülei	Hippocrates
Foglalkozása	politikus
Kitüntetései	Olympic victor, tethrippon (4-horse chariot) (i. e. 532)
A Wikimédia Commons tartalmaz Peiszisztratosz athéni türannosz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Származása, előélete

Hippokratész fia, Peiszisztratosz az arisztokrata Peiszisztratidák családjának volt a sarja, amely a püloszi Néléidáktól, Nesztór Peiszisztratosz nevű fiától, Télemakhosz barátjától származtatta magát. Hasonló nevű őse a Kr. e. 7. század közepén (Kr. e. 669 körül) volt arkhón. Jómaga az attikai Braurón faluban született, édesanyja Szolónnal állt rokonságban. Hérodotosz szerint születését csodás előjelek előzték meg. A megarai háborúban kitüntette magát, elfoglalta Niszaiát.

Az első türanniszkísérlet

Kihasználva, hogy a külóni vérbűnt követően az Alkmaiónidákat – legalábbis néhányukat – száműzték Athénból, Lükurgosz és Peiszisztratosz között élesedett ki a hatalmi harc, bár az Alkmaiónidák is képviseltették magukat Megaklész személyében. Szokás az ezt követő időszakot az attikai tájegységek pártharcának tekinteni (eszerint a Pediasz oligarchiára törő földbirtokosai (pediakoi) élére Lükurgosz, a Paralia középutas tengermelléki kereskedői és iparosai (paralioi) élére Megaklész, Diakria peremterületeinek szegényei (diakrioi) élére pedig Peiszisztratosz állt).

Peiszisztratosz Kr. e. 561/560-ban vette át a hatalmat, és Plutarkhosz egy közlése szerint ekkor száműzte az Alkmeónidákat. A hatalomátvétel állítólag úgy történt, hogy sebeket ejtett magán, és a néptől testőrséget kért az életére törő ellenfelei ellen. A háromszáz buzogányos aztán megszállta az Akropoliszt, és létrejöhetett a türannisz – Szolón tiltakozása ellenére. Első türannisza azonban nem tartott sokáig: már Kr. e. 558/557-ben tudunk Alkmaiónida tisztviselőről.

A második kísérlet

Peiszisztratoszt elűzte Lükorgosz és Megaklész koalíciója, ám a kiújuló viszálykodásban Megaklész felajánlotta az elűzött türannosznak a visszatérés lehetőségét. A békét lánya, Koiszüra Peisztratosszal való összeházasításával pecsételték meg, és egyszerű trükkel hozták vissza Athénba. Egy magas, szép nőt – Phüét, aki később Peiszisztratosz menye lett – beöltöztettek Pallasz Athénének, és ő vitte be kocsiján a politikust a városba a nép imádata közepette.

A második türannisz sem tartott soká: Peiszisztratosz nem akart gyereket feleségétől. Megaklész, nehogy így szégyenbe hozzák, ismét szövetkezett Lükurgosszal, Peiszisztratosz pedig titokban elmenekült gyermekeivel együtt.

Peiszisztratosz türannisza

Eretriába menekülve 10 évet töltött a restauráció előkészítésével. Először részt vett a Therméi-öböl környékén Rhaikélosz megalapításában, onnan Pangaionba költözött. Thébaiból és az Eretriát vezető lovagoktól rengeteg pénzt, Argoszból zsoldosokat, a naxoszi Lügdamisztól pedig anyagi és katonai támogatást kapott. A tizenegyedik évben megszállta Marathónt, a hírre pedig athéni párthívei is csatlakoztak hozzá. A pallénéi csatában győzedelmeskedett, az Alkmaiónidákat száműzte, megszerezte Naxoszt (élére Lügdamiszt tette meg türannosznak) és tisztító szertartást hajtott végre Déloszon, a néptől pedig elvette a fegyvereket. Hatalma a zsoldosokon alapult, akiket a Sztrümón mellől és Athénból befolyó jövedelmeiből (az általa bevezetett 10%-os tulajdonadó) tartott.

A források tanúsága szerint az Akropoliszon berendezkedő türannosz emberszerető és szelíd volt, uralma kevésbé volt zsarnokra, mintsem polgárra valló. Betartotta a törvényeket, a vétkesekkel szemben megbocsátó volt, kölcsönöket adott a kisparaszti rétegnek, jólétet és munkát biztosított a polgároknak (mindezzel bázisát akarta növelni, másrészt valószínűleg el akarta őket fordítani a politizálástól). Kiszálló bíróságokat szervezett, így a démosznak nem kellett gyülekeznie a városon belül. Türanniszára béke és prosperitás volt a jellemző – sokak számára valóságos aranykor volt uralkodása. Az exkluzív, arisztokratikus Apollón-kultusz helyett a Dionüszosz-kultuszt vezette be, illetve kiterjesztette a Panathénaia ünnepségét, és átvette az eleusziszi misztériumok feletti ellenőrzést. Hadat nem vezetett.

Betegségben halt meg. 33 évéből alig 19-ben gyakorolta az egyeduralmat. Két törvényes fia volt: Hippiasz és Hipparkhosz, illetve két törvénytelen, Iophón és Hégészisztratosz Thettalosz. Halála után gyakorlatilag Hippiasz örökölte a hatalmat.

Források

• Németh György: A polisok világa (ISBN 963-9191-11-6)
• Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem a kezdetektől Kr. e. 30-ig (ISBN 963-389-799-8)
• Castiglione László: Az ókor nagyjai (ISBN 963-05-3027-9)