Pennaforti Szent Rajmund
Pennaforti Szent Rajmond (1175/1180 körül – 1275. január 6.) középkori hispániai pap, domonkos szerzetes, jogtudós.
| Pennaforti Szent Rajmund | |
 | |
| hitvalló | |
| Születése | |
| 1175/1180 körül Vilafranca del Penedès | |
| Halála | |
| 1275. január 6. (95–100 évesen) Barcelona | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 1542 Boldoggá avatta: III. Pál pápa |
| Szentté avatása | 1601 Szentté avatta: VIII. Kelemen pápa |
| Sírhely | Cathedral of the Holy Cross and Saint Eulalia |
| Ünnepnapja | január 7. Római katolikus egyház |
| Védőszentje ennek | egyházjogászok |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pennaforti Szent Rajmund témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésRajmond a katalóniai Pennafortban született. Majdnem száz évig élt, ami rendkívül ritka volt abban a korban. Egyházjogot és filozófiát tanult Itáliában, majd miután hazatért otthonába, a király gyóntatója lett. Nagy tudása és életszentsége miatt többször is püspökké akarták választani, ám ő ezeket a felkéréseket sorra elutasította, szerénysége miatt, és mert feladatait akadályozta volna ezzel.
1222-ben belépett a domonkos-rendbe, és egyházjogi műveket írt. IX. Gergely kérésére rendezte és kibővítette a Decretalist.
Tisztelete rögtön halála után elindult, főként a Domonkos-rendben.
A művészetben szerzetesi ruhában ábrázolják, egy kulccsal a kezében. Népszerű csodatételét Diós István: A szentek élete című műve a következőképpen írja le:
"Amikor Rajmund még spanyol hazájában élt, gyóntatója volt Aragóniai Jakab királynak, aki nagyra becsülte őt. Az uralkodó híve volt ugyan a vallásnak, de ez nem nagyon látszott meg életén. A szent hiába intette, hogy küzdjön ártalmas szenvedélyei ellen. Szemtől szembe javulást ígért a király, de egyáltalán nem törte magát érte. Rajmund egy napon megtudta, hogy a király ismét tilalmas viszonyt kezdett az egyik udvarhölggyel. Mint gyóntató sürgette a királyt, hogy bocsássa el a hölgyet, de annak esze ágában sem volt megtenni. Erre Rajmund úgy döntött hogy otthagyja a királyi udvart, amely akkor éppen Mallorca szigetén tartózkodott. A király azonban megparancsolta, hogy senki se merjen Rajmundnak bármiben is segítségére lenni.
Amikor szentünk nehéz helyzetében tengerre akart szállni -- így beszéli a legenda --, éppen útra készen állt egy hajó a kikötőben. A hajós azonban vonakodott őt magával vinni, és fölmutatta a király írásos parancsát. Rajmund erre Istenbe vetett bizalommal azt mondta útitársainak: ,,Egy földi király meg akarja akadályozni, hogy elutazzunk. Majd az égi Király fog javunkra beavatkozni''. Ezekkel a szavakkal a tengerre terítette köpenyegét, fogta botját, keresztet vetett, azután bátran rálépett a köpenyre, és hat óra leforgása alatt átkelt a hatvan mérföld széles tengeren. Nagy tömeg szeme láttára lépett partra Barcelonában. Vállára vetette köpenyét, és elindult kolostorába -- s annak kapuja magától kitárult előtte."
Források
szerkesztés- Rosa Giorgi: Szentek – Napról napra művészet és vallás között, Korona Kiadó, 2006, 780 p
- http://www.katolikus.hu/szentek/0107.html Archiválva 2011. március 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
