Per Olov Enquist
Per Olov Enquist (Hjoggböle, 1934. szeptember 23. – Vaxholm, 2020. április 25.) az egyik legismertebb svéd író. Újságíróként, drámaíróként és regényíróként is dolgozott.
| Per Olov Enquist | |
 | |
| Született | 1934. szeptember 23.[1][2][3][4][5] Hjoggböle[3][4] |
| Elhunyt | 2020. április 25. (85 évesen)[6][5] Vaxholm |
| Állampolgársága | svéd[7] |
| Nemzetisége | svéd |
| Házastársa |
|
| Szülei | Maria Albertina Enqvist Per Elof Enqvist |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Uppsalai Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Katarina kyrkogård[10] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Per Olov Enquist témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása
szerkesztésEgy észak-svédországi faluban, a Västerbotten megyei Hjoggbölében született. Apja csecsemőkorában meghalt, így falusi tanító édesanyja egyedül nevelte. A környékről öt író származik; nagymamája és Stieg Larsson családja szomszédos farmokon éltek. Mélyen vallásos közösségben nevelkedett.[11] A gyermekkorát meghatározó baloldali keresztény közösségről regényt is írt Lewi útja címmel.
Fiatal korában sportoló volt, a négy legjobb svéd magasugró egyike, de olimpiai részvételt nem tudott kiharcolni.[11]
1964-ben szerzett bölcsészdiplomát az Uppsalai Egyetemen. A Svenska Dagbladet és Expressen című újságoknál dolgozott kritikusként.[12] Ebben az időszakban indult írói karrierje is: 1961-ben jelent meg első regénye, a Kristallögat (Kristályszem). Az 1960-as években lett népszerű író hazájában, oknyomozó könyveinek és később drámának köszönhetően.[11] Az 1972-es müncheni olimpián sportriporterként vett részt.
Második, még sikeresebb alkotói korszaka az alkoholizmusával való leszámolását követően kezdődött.[11]
2011-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvvásár díszvendége volt.[11]
Művei
szerkesztésMűveiben dokumentarista stílusban, valós történelmi események és személyek révén tárgyal általános problémákat.[13]
| Eredeti cím (év) | Magyar cím | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Kristallögat (1961) | Kristályszem | |
| Färdvägen (1963) | ||
| Magnetisörens femte vinter (1964) | ||
| Bröderna Casey (1964) | ||
| Sextiotalskritik (1966) | ||
| Hess (1966) | ||
| Legionärerna: En roman om baltutlämningen (1968) | ||
| Sekonden (1971) | ||
| Katedralen i München och andra berättelser (1972) | ||
| Berättelser från de inställda upprorens tid (1974) | ||
| Tribadernas natt (1975) | A tribádok éjszakája | dráma[13] |
| Chez Nous (1976) | ||
| Musikanternas uttåg (1978) | ||
| Mannen på trottoaren (1979) | ||
| Till Fedra (1980) | Ének Phaidráért | dráma[13] |
| En triptyk (1981) | ||
| Från regnormarnas liv (1981) | A földigiliszták életéből | dráma[13] |
| Doktor Mabuses nya testamente (1982) | ||
| Strindberg. Ett liv (1984) | Strindberg – Életjáték | regény[13] |
| Nedstörtad ängel (1985) | ||
| Två reportage om idrott (1986) (korábbi kiadásban Katedralen i München och andra berättelser) | ||
| Protagoras sats (1987) | ||
| I lodjurets timma (1988) | ||
| Kapten Nemos bibliotek (1991) | ||
| Dramatik (1991/2004) | Tartalmazza A tribádok éjszakája, A földigiliszták életéből, az I lodjurets timma és a Képcsinálók[13] című színdarabokat | |
| Kartritarna (1992) | ||
| Livläkarens besök (1999) | Az udvari orvos látogatása | regény[13] |
| Lewis resa (2001) | Lewi útja | regény[13] |
| Boken om Blanche och Marie (2004) | Blanche és Marie könyve | regény[13] |
| Ett annat liv | Egy másik élet[14] | önéletrajz |
| Liknelseboken: en kärlekshistoria (2013) | Példázatok könyve. Szerelmes regény | |
| Hamsun – filmregény | regény[13] | |
| A Három Barlang Hegye | regény[13] | |
| A harmadik barlang titka | regény[13] |
Magyarul
szerkesztés- A tribádok éjszakája. Színjáték 1889-ből; ford., utószó Osztovics Cecília; Európa, Bp., 1978 (Modern könyvtár)
- A földigiliszták életéből / Ének Phaidráért. Két dráma; ford. Viola József, Jávorszky Béla; Európa, Bp., 1985 (Modern könyvtár)
- Strindberg. Életjáték; ford. Kúnos László; Európa, Bp., 1987 (Modern könyvtár)
- Hamsun. Filmregény; ford. Kúnos László; Európa, Bp., 1997
- Az udvari orvos látogatása; ford. Kúnos László; Európa, Bp., 2001
- Képcsinálók; ford. Kúnos László; in: Őszi álom. Mai skandináv drámák; vál., utószó, jegyz. Osztovits Cecília; Európa, Bp., 2002
- Lewi útja; ford. Kúnos László, Szöllősi Adrienne; Európa, Bp., 2003
- A Három barlang hegye; ford. Kúnos László; Európa, Bp., 2004
- Blanche és Marie könyve; ford. Kúnos László; Európa, Bp., 2006
- Egy másik élet; ford. Kúnos László; Európa, Bp., 2011
- A harmadik barlang titka; ford. Kúnos László; Európa, Bp., 2012
- Példázatok könyve. Szerelmes regény; ford. Kúnos László; Magvető, Bp., 2017
Díjai
szerkesztés- Az Északi Tanács Irodalmi Díja (1968)
- August-díj (1999, 2008)
- Budapest-nagydíj (2011)[14]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Bureå kyrkoarkiv, Födelse- och dopböcker, SE/HLA/1010023/C/1 (1921-1940), bildid: 00194345_00285. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
- ↑ a b Bureå kyrkoarkiv, Församlingsböcker, SE/HLA/1010023/A II a/1 d (1919-1939), bildid: 00194314_00191, sida 1396. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
- ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Forfatteren P.O. Enquist er død. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
- ↑ http://web.archive.org/web/20170324050524/http://jeugdliteratuur.org/auteurs/per-olov-enquist
- ↑ 1969 Per Olov Enquist, Sverige: Legionärerna (több nyelv nyelven). Északi Tanács. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
- ↑ német, https://www.kunstkultur.bka.gv.at/staatspreis-fur-europaische-literatur, 2009. május 8.
- ↑ gravsted.dk (dán nyelven)
- ↑ a b c d e Dömötör Ági: Per Olov Enquist: Én a történelemben nyomozok (magyar nyelven). Origo.hu, 2011. április 14. (Hozzáférés: 2016. szeptember 3.)
- ↑ Per Olov Enquist (svéd nyelven). Norstedts. [2010. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 3.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l Kassai Zsigmond: Per Olov Enquist hitelesítő tekintete (magyar nyelven). Litera, 2011. április 14. (Hozzáférés: 2011. április 25.)
- ↑ a b Szabó Gergő: Per Olov Enquist kapta a Budapest Nagydíjat (magyar nyelven). InfoRádió, 2011. április 14. [2011. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 25.)
