Pianínó
A pianínó (olaszul: pianino, ’kis zongora’) az álló húrozású zongora közkeletű neve.
| Pianínó | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pianínó témájú médiaállományokat. |
Története
szerkesztés
A függőlegesen futó húrok építési elvét már a 16. században alkalmazták a clavicytheriumban és a vonós zongorában. Robert Wornum 1811-ben készített egy házikó zongorát, amely 1826-ra piccolo zongorává fejlődött.[1] A mai pianínó másik előfutárát 1815-ben Párizsban találta fel Ignaz Josef Pleyel, és 1840[2] körül vezették be; a pompásabb líra zongora leegyszerűsített formáját képviselte, amelynek húrjai szintén függőlegesen álltak. A zongorához és a négyszögletes zongorához képest kisebb helyigényével végleg kivívta szerepét az otthonokban. A pianínó megépítése Európában 1850 körül, az USA-ban 1900 körül váltotta fel a négyszögletes zongorát.
Technológia
szerkesztésA pianínónál a hangtábla, az öntött keret, a húrok és a kalapácsmechanizmus merőleges a padlóra, így helytakarékosan a falhoz állítható.
A régebbi pianínók (kb. 1910-ig) néha úgynevezett felső lengéscsillapító mechanikával rendelkeznek, ahol az ún. lengéscsillapítók a kalapácsok felett, a maiaknál általában a kalapácsok alatt helyezkednek el, a húrrendszer ugyanazon oldalán (alulcsillapított mechanika). A spinet zongoráknál a legtöbb mechanika a billentyűzet alatt található.
A pianínó hangterjedelme általában 7 ¼ oktáv (kontra A–c5), azaz 88 billentyű; Előfordulnak azonban kisebb hangterjedelmű típusok is. Speciális formája a pianínó alsó billentyűvel, amelyet yacht piano néven ismerünk. Különösen kompaktra épült, gyakran csak 5–6 ½ oktávos volt összecsukható billentyűzettel,[3] mivel a hajókon való helytakarékos használatra fejlesztették ki.[4] Fő hátránya az időigényes karbantartás volt, mivel a billentyűzet alatti mechanika eltávolítása és újratelepítése sokkal tovább tartott, mint más zongoráknál.
Méretei
szerkesztésSzélesség: 140-155 cm
Mélység: 50-60 cm
Magasság: kis zongorák; konzolos vagy stúdiózongorák ) kb. 100-120 cm
Koncertzongorák, Állványok vagy Grand Uprights) körülbelül 120 cm-től.[5]
A pianínó klasszikus magassága körülbelül 130 cm. A magasabb hangszerek nagyobb hangfalfelülettel és hosszabb basszushúrokkal rendelkeznek, mindkettő a jobb hangzást segíti elő.[6]
Tömeg: 175-300 kg, a burkolat anyagától és kialakításától függően még több is lehet.
Spinet zongora
szerkesztés
A spinet zongora vagy röviden spinet a legalacsonyabb sorozatgyártású zongora. Mélységüket és szélességüket tekintve a „közönséges” álló zongoráknak felelnek meg, de általában csak 90-100 cm magasak. A spineteket nem szabad összetéveszteni a spinet néven ismert csembalóval, és szinte kizárólag Észak-Amerikában találhatók meg. Hasonló felépítésű és méretű, Európában is elterjedt kialakításúak voltak az asztali zongorák, ahol a billentyűzet az összehajtható asztallap alatt kapott helyet.
A spinet zongorát az Egyesült Államokban találták fel az 1930-as években, hogy a zongorákat újra megfizethetővé tegyék a nagyközönség számára, mivel a nagy gazdasági világválság nyomán összeomlott a kereslet a nagyobbak iránt. Kis méretük és olcsóságuk miatt azonban a spinet a 20. század végéig népszerű maradt.[7] A digitális zongorák növekvő népszerűsége miatt gyártásuk az 1990-es években leállt.
Az összes többi otthoni használatra szánt zongorával ellentétben a spinetek mechanikája a billentyűzet alatt található. Ezzel az úgynevezett „drop action”-nel vagy „indirekt fújással” a hátsó végén lévő billentyűk vezetékekkel vagy vékony rudak (matricák) segítségével csatlakoznak a belső mechanizmushoz. Amikor megnyomnak egy billentyűt, meghúzza a drótot vagy a rudat, ami aztán egy karon keresztül mozgatja a kalapácsot, ami nekiütközik a húrnak. A kalapácsok körülbelül egy magasságban vannak a billentyűzettel.[8] Ennek eredményeként a mechanizmus egésze sokkal kisebb helyet igényel, de hatással van az érintés dinamikájára és a zongora hangszínárnyalatainak gazdagságára. A kisebb hangdoboz a hangerőt is csökkenti a többi álló zongorához képest. [9] Ennek eredményeként a spineteket meglehetősen alkalmatlannak tartják a professzionális zongoristák vagy az igényes hangzású darabok számára. Ráadásul a nehezen hozzáférhető és bonyolult beépített mechanika miatt a hangolásban, karbantartásban és javításban is lényegesen bonyolultabbnak és drágábbnak bizonyulnak. [10]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Crombie 1995, 105. o.
- ↑ Crombie 1995, 49. o.
- ↑ About Pianos | Piano FAQs | Courtney Pianos, Oxfordshire (brit angol nyelven). Courtney Pianos
- ↑ Ship Shape and Yamaha Fashion (brit angol nyelven). World Piano News
- ↑ Types & Sizes of Pianos
- ↑ Vgl. Herbert Junghanns, Hans Kurt Herzog: Der Piano- und Flügelbau, Verlag E. Bochinsky/Das Musikinstrument, 1984
- ↑ Beginning of Modern Styling | Pianos and Prices
- ↑ DIAGRAM-- DROP ACTION
- ↑ Living Pianos
- ↑ Spinet pianos and Console pianos - what's the difference?
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pianino című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
szerkesztés- David Crombie. Piano. Evolution, Design and Performance. ISBN 1-871547-99-7
- John Bishop, Graham Barker: Piano Mythos & Technik. PPVMedien, 2017. ISBN 978-3-95512-134-1.
- Klaus Wolters. Das Klavier, Eine Einführung in Geschichte und Bau des Instruments und in die Geschichte des Klavierspiels, 3, Hallwag AG. ISBN 3-444-10087-6
