Pikotamid

	Pikotamid
	IUPAC-név
	4-metoxi-N,N′-bisz(piridin-3-ilmetil)izoftálamid
	Kémiai azonosítók
PubChem	4814
ChemSpider	4649
ATC kód	B01AC03
Gyógyszer szabadnév	picotamide
SMILES
	O=C(NCc1cccnc1)c3cc(C(=O)NCc2cccnc2)c(OC)cc3
InChI
	1/C21H20N4O3/c1-28-19-7-6-17(20(26)24-13-15-4-2-8-22-11-15); 10-18(19)21(27)25-14-16-5-3-9-23-12-16/; h2-12H,13-14H2,1H3,(H,24,26)(H,25,27)
InChIKey	KYWCWBXGRWWINE-UHFFFAOYSA-N
UNII	654G2VCI4Q
	Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C21H20N4O3
Moláris tömeg	376,409 g/mol

A pikotamid fehér színű szilárd anyag, a metoxi-izoftálsav és a β-pikolilamin^[1] savamidja.

Szív- és érrendszeri események (infarktus, trombózis, agyi érkatasztrófa) megelőzésre használt, kettős hatású trombocitagátló (véralvadásgátló, „vérhígító”). Egyrészt gátolja a tromboxán A₂ receptorokat (en), másrészt a tromboxán A₂ (en) előállításához szükséges TxA₂-szintáz (en) enzimet. Az aszpirinnal ellentétben nem csökkenti az értágító hatású prosztaciklin (en) (PGI₂) előállítását.

Jelenlegi tudásunk^[2] szerint legalább három különböző mechanizmus okoz vérlemezke-aggregációt:

ADP. Ennek hatását úgy csökkentik, hogy kreatin-foszfát és kreatin foszfokináz (en) kombinációjával ATP-vé alakítják.
tromboxán A₂.
a trombin (en) vagy az A23187 (en) magas szintje.

A pikotamid csak az első két esetre hat, a harmadikra nem. E szócikk csak a második esettel foglalkozik.

A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a pikotamid cukorbetegség esetén jobb hatékonyságú, mint a véralvadásgátlóként általánosan használt aszpirin. Hosszú távú hatásként csökkenti a mikroalbuminúria (en) és a plakkok (en) (érelmeszesedés) kialakulásának veszélyét.

Működésmód

A vérlemezke aktiválódásakor a vérlemezke membránjának foszfolipidjeiből a foszfolipáz A₂ (en) (PLA₂) enzim hatására arachidonsav keletkezik, és a ciklooxigenáz-1 (en) (COX-1) enzim hatására endoperoxidokká alakul: prosztaglandin G₂ (PGG₂) és prosztaglandin H₂ (en) (PGH₂)-vé. A prosztaglandin H₂-t a TxA₂-szintáz tromboxán A₂-vé alakítja. Ezen felül a TxA₂ felerősíti a vérlemezke-aktiváló jeleket azáltal, hogy újabb vérlemezkék kölcsönhatását segíti elő a saját vagy másik vérlemezke tromboxán A₂ receptorán.

A TxA₂-nek érszűkítő hatása is van, mely ellentétes az endotel sejtek simaizomlazító hatásával (nitrogén-monoxid, prosztaciklin). Az utóbbi (PGI₂) ugyancsak a PGH₂-ből keletkezik a prosztaciklin-szintáz (en) enzim hatására.

A leggyakrabban használt trombocitagátló, az aszpirin irreverzibilisen acetilálja a COX-1 enzimet, ezzel gátolva a TxA₂ létrejöttét a vérlemezkékben, de a PGI₂ keletkezését is az endotéliumban (en), ezért a 80-as évektől kezdve kutatások kezdődtek specifikus TxA₂-gátlók előállítására.

Ezen szerek egyike a pikotamid, mely egyrészt a TxA₂-szintáz enzimet, másrészt a TxA₂-receptorokat (következésképpen a vérlemezkék összecsapzódását) is gátolja.

Violi 1988-ban kimutatta, hogy a pikotamid többféle anyag okozta vérlemezke-aggregációt gátol. Ilyen pl. az ADP, az arachidonsav és a kollagén. Vezza 1997-ben kimutatta, hogy a szerotonin okozta aggregációt is, mely független a TxA₂-től. Az aggregáció ugyanakkor közvetlenül összefügg a TxA₂-előállítással. Violi ezen felül kimutatta azt is, hogy a pikotamid nem gátolja a „jó” PGI₂ előállítását az endotéliumban, ezzel csökkenti az érfalak simaizomtónusát.

Aszpirin, pikotamid és diabétesz

A diabétesz (cukorbetegség) megnövekedett vérlemezke-aktivitással járó klinikai állapot, mely összefügg a megnövekedett TxA₂-előállítással. Davì 1990-ben kimutatta, hogy a cukorbetegek vizeletében magasabb a TxB₂ (en) szintje. Ez az anyag a TxA₂ anyagcsereterméke.

A cukorbetegek esetén az átlagosnál nagyobb a veszélye a szív- és érrendszeri megbetegedésnek. Az aszpirint kiterjedten használják a megelőzésre, de csalódást keltő eredményességgel (ellentétben a más okból veszélyeztetett betegekkel). Ennek oka nem ismert, de a tényt klinikai vizsgálatok támasztják alá. Egy 4961 cukorbeteget érintő vizsgálatban az aszpirin mindössze 7%-kal bizonyult hatékonyabbnak a placebónál, ami épp csak meghaladja a szignifikanciahatárt, miközben más betegcsoportok esetén az aszpirin hatékonysága 22%-os volt.

A pikotamid első klinikai vizsgálatában 2304 periferiális érbetegségben szenvedőt vizsgáltak. Az elsődleges szempont a fő szív- és érrendszeri események voltak (halál, infarktus, stroke, amputáció), a másodlagos szempont a kisebb események (angina, ischaemia, magas vérnyomás). A pikotamid nem bizonyult hatásosabbnak a placebónál.

A pikotamid megelőző hatása cukorbetegek körében teljesen mást mutat. Egy 438 cukorbetegen végzett vizsgálatban 45%-kal bizonyult jobbnak a placebónál. Egy másik vizsgálatban 1209 beteg kapott két éven keresztül aszpirint ill. pikotamidot. Itt a halálozási arány a pikotamid esetén 45%-kal volt kisebb, ezen felül az emésztőrendszeri vérzések száma is szignifánsan alacsonyabbnak bizonyult az aszpirinénál.

Készítmények

Nemzetközi forgalomban:^[3]

Plactidil

Magyarországon nincs forgalomban^[4]

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

↑ β-Picolylamine (ChemSpider)
↑ M. Chignard, J. P. Le Couedic, M. Tence, B. B. Vargaftig & J. Benveniste: The role of platelet-activating factor in platelet aggregation (Nature)
↑ Picotamide (Drugs-About.com)
↑ Picotamide monohydrate^{[halott link]} (OGYI)

Források

Andrea Celestini and Francesco Violi: A review of picotamide in the reduction of cardiovascular events in diabetic patients (PubMed)
Ádám–Dux–Faragó–Fésüs–Machovich–Mandl–Sümegi: Orvosi biokémia. Medicina Könyvkiadó Zrt., 2006., 580–582. és 599–600. oldal. ISBN 963-242-902-8
Picotamide: sc-201334 (Santa Cruz Biotechnology Inc.)

[1] β-Picolylamine (ChemSpider)

[2] M. Chignard, J. P. Le Couedic, M. Tence, B. B. Vargaftig & J. Benveniste: The role of platelet-activating factor in platelet aggregation (Nature)

[3] Picotamide (Drugs-About.com)

[4] Picotamide monohydrate^{[halott link]} (OGYI)

[1]

[2]

[3]

[4]