Piros (település)
Piros (szerbül Руменка / Rumenka, németül Piross) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Újvidék községben.
| Piros (Руменка / Rumenka) | |||
 | |||
| A református templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Dél-bácskai | ||
| Község | Újvidék | ||
| Rang | falu | ||
| Irányítószám | 21201 | ||
| Körzethívószám | +381 21 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5729 fő (2002)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 187 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 88 m | ||
| Terület | 30,7 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 17′ 35″, k. h. 19° 44′ 38″45.293100°N 19.743900°EKoordináták: é. sz. 45° 17′ 35″, k. h. 19° 44′ 38″45.293100°N 19.743900°E | |||
| Piros weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Piros témájú médiaállományokat. | |||
Fekvése
szerkesztésÚjvidék északnyugati szomszédjában, a város és Petrőc közt fekszik.
Története
szerkesztésPiros Árpád-kori település. Nevét 1237-ben említette először oklevél Pyros néven.
A bodrogi vár Bács megye területére eső faluja volt. 1237-ben IV. Béla király a falut a bélakúti apátságnak adta, mivel a bodrogi vártól távol esett. Ekkor leírták szolgáltatásaikat is, mely szerint minden háznép évenként 8 akó tiszta gabonát (minden akó 5 szerémi köblöt tartalmaz), 1 tyúkot, 1 tálat és 2 dénárt volt köteles fizetni, melyeket tartoztak az apátság házába vinni, de a Dunán nem kell átkelniük.
1267-ben még az apátság birtokaként említették. Ekkor Harsány és Kér szomszédja volt.
1910-ben 2208 lakosából 960 magyar, 52 szlovák, 1136 szerb volt. Ebből 893 református, 93 evangélikus, 1155 görögkeleti ortodox volt.
1918-ig a Magyar Királysághoz, Bács-Bodrog vármegye Újvidéki járásához tartozott. Ettől az évtől kezdve a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság majd 1929-től Jugoszlávia része lett. 1941-1944- között ismét Magyarországhoz tartozott. 2003-tól 2006. májusáig Szerbia és Montenegró, azóta pedig Szerbia része. Mezőgazdasági jellegű település.
Határa 1909-ben 5166 kataszteri hold volt. Legnagyobb birtokosa a gr. Chotek család volt, akinek az uradalma 632 kh.-t tett ki. A településen 1948-1952. között termelőszövetkezet tevékenykedett. 1952-ben kendergyár épült, és bővítették a gőzmalmot. A 20. század elején alapították hitelszövetkezetét.
Az első világháború végéig református elemi iskola működött a faluban. 1980-ig a felső tagozatban magyarul is tanítottak, de azóta csak az alsó tagozatban. A második világháború idején a Délvidéki Magyar Közművelési Szövetségnek fiókintézménye volt a településen.
Népesség
szerkesztésDemográfiai változások
szerkesztés| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1951 | 2028 | 2546 | 2906 | 3629 | 4361 | 5729[2] |
Etnikai összetétel
szerkesztés| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 4302 | 75,09 |
| Magyarok | 747 | 13,03 |
| Jugoszlávok | 139 | 2,42 |
| Horvátok | 111 | 1,93 |
| Szlovákok | 67 | 1,16 |
| Montenegróiak | 44 | 0,76 |
| Ruszinok | 40 | 0,69 |
| Ukránok | 32 | 0,55 |
| Muzulmánok | 16 | 0,27 |
| Németek | 10 | 0,17 |
| Románok | 7 | 0,12 |
| Cigányok | 7 | 0,12 |
| Macedónok | 7 | 0,12 |
| Szlovének | 3 | 0,05 |
| Albánok | 3 | 0,03 |
| Bolgárok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Látnivalók
szerkesztésKéptár
szerkesztés-
A főutca az ortodox templommal -
Az általános iskola
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
szerkesztés- Györffy György: Bácsvármegye In: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I–IV. (Abaújvár–Pilis vármegye) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1998.
- Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. 775. o. ISBN 963-955-623-8
- Uri Ferenc: Piros története. Bácsország, Vajdasági Honismereti Szemle, 1999. május–júniusi szám, 10–12. oldal [1]
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bács-Bodrog vármegye I. Bács-Bodrog vármegye községei. 145–146 oldal
További információk
szerkesztés- Piros hivatalos honlapja
- A Szent Száva Általános Iskola honlapja
- Piros története Archiválva 2009. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
