Plagioklászok

A plagioklászok a tektoszilikátok alosztály földpátok csoportjába tartozó ásványok. Korlátlan elegyedésű izomorf sort alkotnak a NaAlSi₃O₈ és a CaAl₂Si₂O₈ képletekkel felírható albit (Ab) és anortit (An) szélső tagok között.

A plagioklász elnevezés a görög plagiosz (πλάγιος = ferde) és klaszisz (κλᾰ́σῐς = törés) szóból származik.

Kémiai és fizikai tulajdonságai

• Összetételük:
  • albit: Ab_100-90%An_0-10%
  • oligoklász: Ab_90-70%An_10-30%
  • andezin: Ab_70-50%An_30-50%
  • labradorit: Ab_50-30%An_50-70%
  • bytownit: Ab_30-10%An_70-90%
  • anortit: Ab_10-0%An_90-100%

Erre az ásványcsoportra jellemző, hogy az SiO₄ tetraéderekben a Si⁴⁺ iont helyettesítő Al³⁺ ion arányának folyamatos változása miatt a fellépő elektrosztatikus töltéskülönbséget a Na⁺ illetve Ca²⁺ ionok egyenlítik ki. Az albitnak – képződési hőmérsékletétől függően – két szerkezeti változata van, ezért két plagioklász-sor létezik: A nagyobb hőmérsékleten képződő sor folyamatos elegysor, azaz az albit és anortit (a Na-, illetve a Ca-Al-szilikát) bármely arányban előfordulhat e sorban. A kisebb hőmérsékleten a két szélső tag már csak korlátozottan elegyedik egymással: elegyedési arányaik hat, egymástól elkülönülő intervallumot alkotnak, ezeket pedig olyan intervallumok (elegyedési hézagok) választják el, amelyekbe eső albit:anortit mennyiségi arányok mellett nem elegyednek egymással. A magas hőmérsékleten keletkezett, e „hézagokba” eső Ab:An arányú elegyek a hűlés során szételegyednek és mikroszkopikus finomszerkezetet hoznak létre.

• Szimmetriájuk: triklin
• Sűrűségük: 2,61-2,76 g/cm³
• Keménységük: 6 (6,5) (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
• Hasadásuk: tökéletes (001 szerint), igen jó (010 szerint)
• Színük: fehér, szürkésfehér színűek, néha kissé rózsaszínes árnyalatúak, gabbróban-anortozitban a nagy mennyiségű ilmenitzárványtól kékes színűek
• Fényük: üvegfényűek; (001) lapjaik gyakran gyöngyházfényűek

Szerkezetük

Kristályrácsukban az SiO₄-tetraéderek térhálós (állvány- vagy tektoszilikát) szerkezetet alkotnak.

Megjelenési formáik, genetikájuk

Kissé nyúlt, táblás megjelenésűek, kivéve az anortitot, amely inkább rövidprizmás. Többnyire ikerkristályok: uralkodó a poliszintetikus albitiker, de más ikertörvények is gyakoriak. Kiömlési vulkáni kőzetekben zónás szerkezetűek, ahol a kristálymagok anortitban gazdagabbak, míg a peremi részeken albithoz közelítő kémiai összetételűek.

Mivel a Ca és Na ionok aránya az ásványok optikai tulajdonságait is meghatározza, ezért optikai kőzettani vizsgálatok során fénytörésük alapján különítik el őket egymástól.

A plagioklász-sor elemei fontos magmás kőzetalkotó ásványok. Túlnyomó részben a magmás differenciáció főkristályosodási szakaszában képződnek, bár az utómagmás folyamatok során a pegmatit fázisban nagy méretű albit kristályok jelenhetnek meg, főleg a gránitos magmatestek környékén. A kőzettanban bázisosnak nevezik az anortitban, és savanyúnak az albitban gazdagabb elegyeket. A kb. egyenlő arányú elegyek a neutrális plagioklászok. E – kőzettani eredetű – megkülönböztetés alapja, hogy a plagioklászok SiO₄ aránya 68,6% (albit) és 43,3% (anortit) között változik, valamint, hogy az anortit a bázisos magmás kőzetekben, az albit pedig a savanyú kőzetekben fordul elő kőzetalkotóként.

A magasabb hőmérsékletű sorozat tagjai a kiömlési kőzetekben, az alacsonyabb hőmérsékletű sorozat tagjai pedig a mélységi kőzetekben fordulnak elő gyakrabban. Az anortithoz közelebb álló elegyek a bázisos, az albithoz közel állóbbak a savanyú kőzetekben fordulnak elő. Az albit nagy kristályai megjelennek a gránit üregeiben, és a kristályos palák hasadékaiban is. A plagioklászok hidrotermális hatásokra zeolittá, zoizitté és csillám ásványokká alakulnak, míg felszíni mállási folyamatok során kaolinosodnak, vagy montmorillonit és illit nevű agyagásványokra bomlanak. Az anortit bomlik legkönnyebben kaolinná, a legellenállóbb az albit.

A plagioklászok a legelterjedtebb és legközönségesebb kőzetalkotó ásványok. Egyaránt megtalálhatók magmás-, metamorf- és üledékes kőzetekben is.

Rokon ásványfajok

A Wikimédia Commons tartalmaz Plagioklászok témájú médiaállományokat.

• alkáliföldpátok
• földpátok

Források

Koch Sándor, Sztrókay Kálmán Imre, Grasselly Gyula: Ásványtan Tankönyvkiadó, Budapest, 1967.