Podlapača

Podlapača falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Udbinához tartozik. Területét és lakosságának számát tekintve a község második legnagyobb települése. Plébániatemploma, alapiskolája, helyi választmánya van, melynek illetékessége kiterjed néhány közeli kisebb településre is, lényegében felöleli Udbina község egész nyugati részét. Ebben a térségben a horvátok abszolút többségben vannak. Podlapačáról származik a neves horvát író és költő Dragutin Tadijanović, valamint Mark Begich amerikai szenátor.

Podlapača
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Lika-Zengg
Község	Udbina
Jogállás	falu
Irányítószám	53236
Körzethívószám	+385 053
Népesség
Teljes népesség	55 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	685 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 35′ 05″, k. h. 15° 37′ 52″44.58483764, 15.63124401
A Wikimédia Commons tartalmaz Podlapača témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Gospićtól légvonalban 25 km-re, közúton 45 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 12 km-re, közúton 19 km-re északnyugatra, a Korbavamező nyugati szélén, a Likai-középhegység lábánál fekszik. A települést hegyek veszik körül. Nyugaton a 955 méter magas Orlovica és a 971 méteres Gradina, míg keleten kisebb magaslatok találhatók, a Mesić-glava, a mala és a velika, a domináns 948 méteres Dekan heggyel, melynek lábánál a falu temetője található.

Története

A történelem folyamán a falut nyugatról határoló Orlovicát Lapacnak nevezték, ezért az alatta fekvő település a Podlapac (jelentése magyarul Lapacalja) nevet kapta. A települést Podlapčec néven akkor említik először, amikor 1509-ben birtokosa Ivan Karlović (Karlovics János) korbavai gróf nővérével Jelenával és annak férjével Zrínyi III. Miklóssal, a szigetvári hős apjával örökösödési szerződést köt. Az okiratból kiderül, hogy Karlovićnak ekkor 22 vára van, melyek közül Korbava területén Komić, Udvina (Udbina) és Podlapčec található. A szerződés szerint amennyiben Karlović fiú utód nélkül halna meg várai Zrínyi Miklósra és feleségére szállnak.

A török 1527-ben foglalta el a várat és egészen 1689-ig birtokolta. Ezt követően Modrus vidékéről horvát családok települtek ide. Az első betelepülők között megemlítik a Blažan, Dasović, Fumić, Holjevac, Javor, Sertić, Udorović és Vuković családokat. A településnek már 1700-ban önálló káplánja volt, mely templom meglétét feltételezi, amely azonban valószínűleg még fából épült. Plébániáját 1702-ben alapították. 1718-ra felépült a település Szent György tiszteletére szentelt új plébániatemploma, majd 1747-ben tornyot is építettek hozzá. Anyakönyveit 1754-től vezették. A templom búcsúünnepén vásárt is tartottak, melyre a környező plébániákról, de még Boszniából is jöttek látogatók. A katonai határőrvidék idejében Podlapac századparancsnokság székhelye volt. 1779-ben kétosztályos triviális iskola nyílt a településen, melybe 1802-ben 25 gyermek járt. 1834-ben 100 házat és 1295 lakost számláltak a településen, ami házanként csaknem 13 személyt jelent. 1872-ben megalakult Podlapac község, bár a falu nevét még Podlapača alakban írták. 1903-ban a falu nevét hivatalosan is Podlapacra helyesbítették, de a II. világháborút követően újra visszakapta eredeti névalakját.

A falunak 1857-ben 1126, 1910-ben 929 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Udbinai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Ez a lakosság elszegényedésének időszaka, amikor sokan jártak idénymunkákra Szlavóniába, Szlovéniába, Boszniába és Szerbiába, de sokan vándoroltak ki Amerikába is. A lakosság fő megélhetési forrása a földművelés és az állattartás volt. A termékeny podlapaci mező mindig ellátta őket elegendő élelemmel, a termények és állatok eladásából pedig pénzhez is jutottak. 1941-ben a háború kezdetekor Podlapac község összesen 2100 lakossal, két iskolával, négy üzlettel, malommal és postával rendelkezett.

Podlapacot 1943. február 22-én foglalták el a partizánok. A lakosság nagyrészt Gospićra menekült és 1945-ben csak kis részük tért vissza. A visszatérők a falut teljesen lerombolva találták, a magas gaztengerből csak néhány üszkös falcsonk állt ki. A falu háborús vesztesége 181 lélek, a teljes lakosság 8,6 százaléka volt. A lakosság száma a háború előtt megközelítette az ezret, ebből 1948-ra alig négyszáz maradt.

A háború után a kommunista hatóságok megszüntették az önálló Podlapac községet, területét az akkori Titova Korenicához csatolták. Az így kialakított község pravoszláv szerb többségű lett. A hatóságnak ez az eljárása ellehetetlenítette a horvát etnikum fejlődését, melynek sorsa más kezében volt. Megfosztotta őket minden segítségtől és háborús kárpótlástól. A háború során leégett házaikat nem tudták újjáépíteni, sokan tetőt építettek a megmaradt pincék fölé és abban laktak. Víz, áram, piac, szociális ellátás és minden segítség nélkül lényegében nomád életre kényszerültek. Templom és pap hiányában megszűnt a hitélet is, az emberek csak temetéskor gyűltek össze imádkozni.

Az élet némileg csak az 1960-as évekre normalizálódott, amikor a háborúban megsérült templomot és plébániaházat is helyreállították. Pećo Butković tiszteletes személyében pap is érkezett a településre. Munkalehetőség továbbra is kevés akadt, ezért amint az lehetséges volt a fiatalok közül sokan távoztak Svájcba, Németország, Ausztráliába. 1991-ben lakosainak 97 százaléka horvát nemzetiségű volt. Ebben az évben kezdődött el a települést ért terrorhullám, melyre a hatóságok nem reagáltak. Novemberben a környező falvakból aknavetővel lőtték a települést. Egymás után gyújtották fel a házakat. Az első gyilkosság után a lakosság nagy része a környék rejtett ösvényein át elmenekült, a faluban csak mintegy százötven ember maradt. 1992 júniusában az UNPROFOR cseh egysége érkezett a faluba, hogy a horvátokat megvédje, de feladatát nem tudta sikeresen végrehajtani, mert 9 embert a saját házában öltek meg a szerb szabadcsapatok. Rajtuk kívül még 12-en haltak meg az átélt stressz és szenvedések következtében. A falunak 2011-ben 74 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.126	1.831	1.478	964	1.053	929	868	836	398	473	466	385	252	205	102	74

Nevezetességei

• A falu feletti 971 méter magas Gradina nevű hegyen állnak Podlapac várának maradványai. A várat a feltételezések szerint a Gusić nemzetség építtette. 1509-ben Ivan Kalović korbavai gróf a birtokosa, majd 1527-ben elfoglalta a török és itteni uralmuk végéig 1689-ig török őrség volt benne. Későbbi sorsa ismeretlen, feltehetően jelentőségét elveszítve elhagyták és azóta rom. A vár nyújtott ellipszis alaprajzú. Központi része a mintegy 9 méter átmérőjű félkör alakú torony volt, melyet az északi falhoz építettek. A torony falai ma mintegy másfél méter magasan állnak. A keleti oldalon egy négyzet alaprajzú torony is volt, míg a nyugati oldalon még egy félköríves fal állt, mely a könnyebben megközelíthető nyugati oldalról nyújtott védelmet.

• Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1718-ban építették gótikus – barokk stílusban a korábbi templom helyén. Tornya 1747-ben épült. Egyhajós épület, sokszögletű apszissal és az apszis hátulján kialakított sekrestyével. A főhomlokzat faltömegéből kissé kiemelkedik a harangtorony. A templom szabályos kövekből épült, a tető bádog, a templom asztalos munkái teljesen fából készültek. A templom belsejét 1930-ban egy podlapacai születésű festő, Mirko Sertić festette ki teljes egészében az Ó- és Újszövetség jeleneteivel, reneszánsz stílusban. A falfestményt Perica Ivušić restaurátor restaurálta 1988-ban.

Források

• Udbina község hivatalos oldala (horvátul)
• Lika kronológiája (horvátul)
• A Gospić-Zenggi Püspökség honlapja (horvátul)
• Rudolf Horvat: Lika i Krbava (horvátul)
• Podlapac várának története (magyarul)