Polányi Imre

(1925–1999) történész, egyetemi tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 19.

Polányi Imre (Ladamóc, 1925. október 3.Pécs, 1999. szeptember 23.) magyar történész, egyetemi tanár.

Polányi Imre
1998-ban Mánfai György felvétele
1998-ban
Mánfai György felvétele
Született1925. október 3.
Ladamóc
Elhunyt1999. szeptember 23. (73 évesen)
Pécs
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásatörténész
Tisztségeegyetemi tanár
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

A Felvidékről származott. 1944-ben szovjet hadifogságba esett. Az 1950-es évek elején diplomázott, ezután előbb az ELTE Bölcsészettudományi Karon, majd Szegeden tanított. Kandidátusi disszertációjával 1968 nyarára készült el, mely a szlovákiai magyarság újabb kori történetéről szólt. Dolgozata kényesebb részein a kért javításokat azonban nem volt hajlandó elvégezni, majd a védés a csehszlovákiai bevonulással lekerült a napirendről is, azt csak 1982-ben védhette meg. Az 1968-as történelmi események ez alkalommal sem kerülték ki, volt véleménye a bevonulásról, ki is mondta, mire eltávolították Szegedről: „Büntetésből három év Nyíregyházát kaptam.”

1972-től a Pécsi Tanárképző Főiskola oktatója, majd 1982-től a megalakuló Janus Pannonius Tudományegyetem docense, később professzora.

A pécsi egyetemi szintű történészképzés megszervezésében iskolateremtő érdemei voltak, tudatosan törekedett arra, hogy a jó oktatói és kutatói képességeken túl olyan kollégák kerüljenek az egyetemre, akik emberileg is alkalmasak arra, hogy valódi közösséget alkossanak. A BTK Történettudományi Intézetében 2013-ban termet neveztek el róla. Az akkori Tanárképző Kar oktatási dékánhelyetteseként komoly szerepe volt abban, hogy az ÁJK és a KTK, illetve az egyetemi vezetés elfogadta, támogatta és fokozatosan szakmailag is elismerte a Tanárképzőből kinövő új kart.

Súlyos betegségben 1999-ben hunyt el.

Főbb szakterületei

szerkesztés

A 20. századi kelet-közép-európai történelem, nemzetiségkutatás-de hobbiból egy ideig ókort is tanított elsősöknek. A pécsi egyetemi történészképzés egyik megteremtője és mentora.

Legendás jegyzete, „Az ókori világ története” több kiadást ért meg, ezt a művét fogadásból, fejezeteiben az időben visszafelé haladva írta meg. Az évtizedek során igen sok tankönyvvel, jegyzettel, szöveggyűjteménnyel segítette a modern kor és ókori történelem egyetemi szintű oktatását. Értéküket jól jelzi, hogy ezek a művek ma is hasznos forrás-és segédanyagok.

A nemzetiségkutatással, a környező országok történelmével is szívesen foglalkozott, hallgatóit gyakran biztatta, hogy tanuljanak szerbül, románul, szlovákul, legyenek tisztában a szomszédok történelmével.

A híres szigetvári történészkonferenciák, melyeknek egyik fő szervezője volt, a '90-es években e köré a téma köré szerveződtek, a legrangosabb magyarhistorikusok jöttek el előadást tartani.

A pécsi egyetemi szintű történészképzés megszervezésében iskolateremtő érdemei voltak, tudatosan törekedett arra, hogy a jó oktatói és kutatói képességeken túl olyan kollégák kerüljenek az egyetemre, akik emberileg is alkalmasak arra, hogy valódi közösséget alkossanak. A BTK Történettudományi Intézetében 2013-ban termet neveztek el róla. Az akkori Tanárképző Kar oktatási dékánhelyetteseként komoly szerepe volt abban, hogy az ÁJK és a KTK, illetve az egyetemi vezetés elfogadta, támogatta és fokozatosan szakmailag is elismerte a Tanárképzőből kinövő új kart.

A város szellemi közéletében munkái és tanítványai révén egyaránt jelen volt, történelmi ismeretterjesztő munkásságáért megkapta a TIT Grastyán Endre-díját, a város a Pro Civitate, a megye a Pro Communitate kitüntetéssel ismerte el kiemelkedő szakmai közösségteremtő munkáját. Egyike volt az egyetem első Professor Emeritusainak.

  • Polányi Imre (1925-1999) Dr. Fischer Ferenccel Szilágyi László beszélgetett. Legendás hírű professzoraink. PTE. A sorozat szerzője Szilágyi László.