Pongrácz Zoltán

	Pongrácz Zoltán
Született	1912. február 5.; Magyardiószeg
Elhunyt	2007. április 3. (95 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Mátyás Mária (1946–1950); Papp Mária (h. 1969)
Élettársa	Kormányos Ilona Piroska
Gyermekei	két gyermek
Szülei	Pongrácz Ernő; Novák Ida
Foglalkozása	zeneszerző
Tisztsége	alelnök (1996–2000, Magyar Művészeti Akadémia)
Iskolái	Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium (1922–1930); Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1930–1935); Humboldt Egyetem (1940–1941); Utrechti Egyetem (1965–1966);
Kitüntetései	Magyarország Érdemes Művésze díj (1989); a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1992); Erkel Ferenc-díj (1996);
	IMDb; PORT.hu;
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Pongrácz Zoltán (Magyardiószeg, 1912. február 5. – Budapest, 2007. április 3.) Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, érdemes művész, az elektroakusztikus zene magyarországi úttörője.

Életpályája

Pongrácz Ernő (1882–1972) diószegi sebészfőorvos és Novák Ida (1883–1924) tanítónő elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnázium első osztályát Pozsonyban, a továbbiakat 1922-től a budapesti Érseki Katolikus Reálgimnáziumban (Rákócziánum) végezte. Magánúton már ekkor tanult zeneszerzést Mathia Károlytól, első kompozícióit is a középiskolában mutatták be. Az érettségi utáni nyáron népdalokat gyűjtött szülőföldjén, ennek nagy szerepe volt abban hogy 1930 és ’35 között Kodály Zoltán növendéke lehetett a Zeneművészeti Főiskolán. A népdalgyűjtést akadémistaként is folytatta. A végzés utáni tanévben fizetés nélküli asszisztense volt Kodálynak.

1936–37-ben ösztöndíjjal karnagyképzőt végzett Bécsben Rudolf Niliusnál. Egy tanévet egykori gimnáziumában tanított, majd az 1939–40-es évadban a budapesti Opera korrepetitora. 1940–41-ben a berlini Humboldt Egyetemen összehasonlító zenetudományt hallgatott, itt ismerte meg a gamelánzenét. Hazatérése előtt Salzburgban Clemens Kraussnál a vezénylés alapjaival ismerkedett. Dohnányi Ernő protezsáltjaként 1943-tól a Magyar Rádió zenei részlegénél dolgozott. Ezen időszakban a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom tagja volt, a XII. kerületi nyilas szervezet tevékenységében aktívan részt vett. Rádiós munkája mellett – ahol többek közt letiltotta Bartók műveit –, „Kun páterrel” átvette a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Egyesületének vezetését.^[3] A második világháború utáni felelősségre vonás eredményeképpen eltiltották a budapesti munkavállalástól.

1946-tól a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar és a helyi Szent Anna-templom kórusának dirigense volt. Házasságot kötött Mátyás Mária opera-énekesnővel. 1949-ben a világháborús szerepe miatti újabb eljárás elől Jugoszláviába disszidált, de visszatoloncolták. 1953-ig Csanádapácán volt kántor, majd a Békéscsabai Állami Építőipari Vállalatnál kapott adminisztrátori állást.^[4] Gulyás György közbenjárására tanított a békéstarhosi énekiskolában és vezényelte a békéscsabai zenekart. 1954-től tíz éven át újra Debrecenben élt zenetanárként és a MÁV-zenekar karmestereként.

1964-ben és 1965-ben Darmstadtban szerezte első ismereteit az elektroakusztikus zenéről, 1965–66-ban az utrechti Holland Királyi Egyetemen Gottfried Michael Koenig növendéke volt az egyetem szonológiai intézetében. Ekkor írta az első magyar szerzőtől származó elektroakusztikus művet, a Kryptothesiphont (Phonothèse címmel is ismert). 1967-ben az Alföldben indított vitasorozatot A zeneművészet „harmadik korszaka” címmel. 1972-től a Mafilm, 1974-től a Magyar Rádió Elektronikus Zenei Stúdiójának egyik legtöbbet alkotó művésze. 1975 és 1995 között a Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanáraként tevékenykedett.

A bourges-i székhelyű International Confederation of Electroacoustic Music egyik alapító tagja, majd alelnöke volt, később a nemzetközi igazgatóság tagja lett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996 és 2000 között alelnöke.

Későbbi élettársával, Kormányos Ilona Piroskával a csanádapácai templomban töltött kántori évei alatt ismerkedett meg. Két gyermekük született: Pongrácz István Zoltán és Ilona.^[2]

Díjak, elismerések

Ferenc József-díj (1939)
Mesteri fokozat GMEB-UNESCO (1988)
Francia Euphonies d’or (1989)
Érdemes művész (1989)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992)
Erkel Ferenc-díj (1996)
Vox electronica (Magyar Rádió, 2000)

Főbb művei

Operák

Odysseus és Nausikaa
Az utolsó stáció

Oratóriumok és kantáták

A Teknőkaparó legendája
Út omnes unum simt
Missa solemnis Buda expugnata
Kossuth kantáta
Apollón Mozagetész

Zenekari és hangszeres művek

Szimfónia
Három zenekari etűd
Pastorale
Gamelán zene
Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára
Három bagatell ütőhangszerekre
Magyar régiségek

Elektroakusztikus művek

Mariphonia
Madrigál
Tizenkét körszalag
144 hang
Bariszféra
Szukcesszív és poláris kontrasztok
Egy Cisz-dúr akkord története

Elektronika és hangszeres zene

Szaxofonverseny
Cimbalomverseny
A balgaság dicsérete
Szatíra bariton szólóra és vegyeskarra
Közeledni és távolodni (elektronikus hangdráma Gerhard Rühm szövegére)

Könyvek

Népzenészek könyve ; Zeneműkiadó, Budapest, 1965
Mai zene, mai hangjegyírás; Zeneműkiadó, Budapest, 1971
Zeneelmélet szórakoztatózenészek részére; Országos Szórakoztatózenei Központ–Táncsics, Budapest, 1975
Az elektronikus zene; Zeneműkiadó, Budapest, 1980

Jegyzetek

↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
↑ ^a ^b Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2018010110001318 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!
↑ Csontos Erika: Géppisztoly és mandolin. – Beszélgetés Zoltán Gáborral = Liter@ 2016. december 26. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)
↑ Tarhosi Énekiskola = Tarhos község honlapja (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)

Források

Keuler Jenő: A magyar elektronikus zene pionírja. Pongrácz Zoltán zeneszerző-karnagy születésének centenáriumára = Parlando 2012 1. sz.
Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. 367. o. ISBN 9633306728
Kovács Ilona: Pongrácz Zoltán életrajz a Magyar Művészeti Akadémia oldalán
Pongrácz Zoltán. Zeneakadémia. (Hozzáférés: 2018. január 6.)
Kovács Ilona: Pongrácz Zoltán; Mágus, Budapest, 2004 (Magyar zeneszerzők)

Komolyzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[82a5438551c1851337bc37fc437236ea9bc2d7de-1] BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)

[:0-2] Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2018010110001318 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!

[3] Csontos Erika: Géppisztoly és mandolin. – Beszélgetés Zoltán Gáborral = Liter@ 2016. december 26. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)

[4] Tarhosi Énekiskola = Tarhos község honlapja (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)

[1]

[2]

[3]

[4]

Pongrácz Zoltán
Született	1912. február 5. Magyardiószeg
Elhunyt	2007. április 3. (95 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar^[1]
Házastársa	Mátyás Mária (1946–1950) Papp Mária (h. 1969)
Élettársa	Kormányos Ilona Piroska^[2]
Gyermekei	két gyermek
Szülei	Pongrácz Ernő Novák Ida
Foglalkozása	zeneszerző
Tisztsége	alelnök (1996–2000, Magyar Művészeti Akadémia)
Iskolái	Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium (1922–1930) Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1930–1935) Humboldt Egyetem (1940–1941) Utrechti Egyetem (1965–1966)
Kitüntetései	Magyarország Érdemes Művésze díj (1989) a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1992) Erkel Ferenc-díj (1996)

IMDb PORT.hu
Sablon Wikidata Segítség