Porceláncsigák

Porceláncsigák
	Ipsa childreni porceláncsigafaj
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Puhatestűek (Mollusca);
Osztály:	Csigák (Gastropoda);
Alosztály:	Valódi csigák (Orthogastropoda);
Alosztályág:	Apogastropoda;
Öregrend:	Caenogastropoda;
Rend:	Sorbeoconcha;
Alrend:	Hypsogastropoda;
Alrendág:	Neogastropoda;
Öregcsalád:	Cypraeoidea;
Család:	Porceláncsigák (Cypraeidae); Rafinesque, 1815
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Porceláncsigák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Porceláncsigák témájú kategóriát.

A porceláncsigák (Cypraeidae) a puhatestűek (Mollusca) törzsének a csigák (Gastropoda) osztályába tartozó mélytengeri állatcsalád. A családot kaurikagylóknak is szokták nevezni, meglehetősen közismert képviselőjük, a kaurikagyló (Naria ocellata) faj alapján. Azonban a családot inkább nevezzük porceláncsigáknak, hiszen a kaurikagyló (valójában csigák, nem kagylók) csak egy csigafaj elnevezését jelenti.

Leírás

A porceláncsigák név valóban jól jellemzi e szép, 1–10 cm nagyságú csigákat. Általában az utolsó kanyarulat beborítja a többit. Gyakran az előbb készült kanyarulatok le is bontódnak. A héj nyílása keskeny, mindkét ajak fogazott. Ezek a fogacskák védelmet biztosítanak a csigának a ragadozók elől. A csigák héja olyan sima és fényes mint a porcelán, ezek általában szép mintázatúak, ezért a csigagyűjtők népes tábora körében nagyon közkedveltek. Az élő állat házából alig látunk valamit, ugyanis a köpeny szinte teljesen beborítja.

Elterjedés

A trópusi és szubtrópusi mélytengeri területek lakói. Sekély vagy viszonylag mély vizekben keresnek élőhelyet.^[1] Többségük a korallok övezetében él.

Életmód

A porceláncsigák életmódját kevés szóval jellemezhetjük. Általában moszatokkal, szivacsokkal, csalánozókkal, és az alkalomadtán bekebelezhető kisebb ízeltlábúakkal és puhatestűekkel táplálkoznak.

Szaporodás

Petéit többnyire ott rakja le, ahol apály idején sem kerül szárazra a part. Egy-egy petecsomó 150-300, ritkább esetben 500-600 petét tartalmaz. Egy nőstény egy év alatt 100000 petét is rakhat. A nőstény általában addig őrzi őket, amíg ki nem kelnek. A fiatal állatok héja kezdetben a megszokott csigahéjra hasonlít, és csak az utolsó járat felépülésével borítódnak be az addig képződött kanyarulatok.

A kultúrában

Fizetőeszköz

A porceláncsigáknak nagy kultúrtörténeti jelentőségük van. A múltban különböző célokra használták, és bizonyos mértékig még ma is használják. Számos fajukat fizetési eszközként használták, a pénz helyettesítésére. Így például a Pénzkauri (Monetaria moneta) Kínában i. e.1500-tól 200-ig fizetési eszköz volt. E csigapénz Tibetben a 12. században, Jünnan számos részén pedig még a 19. században is forgalomban volt. Bengáliában és Thaiföldön a Gyűrűskauri (Monetaria annulus) nevű faj a 19. században még a pénz szerepét töltötte be. Mindkét említett faj meglehetősen kicsiny méretű, mintegy 1,5-2 cm nagyságú. A kaurikagylók nyugat felé is eljutottak, főként a közel-keleti országokba és Afrikába. Először az arabok, de később az európai kereskedő és hajósnépek is terjesztették. A kagylópénzt azokban az országokban terjesztették el, amelyekkel kereskedelmi kapcsolatban álltak. A csigapénz általánosan elfogadott lett az akkori gyarmati országokban, és így a kereskedők megszabadulhattak a cserekereskedelemmel való bonyodalmaktól. E fizetési eszköz a 12. és a 19. század között élte az aranykorát. Külön hajók hozták a porceláncsigákat Ázsiából Afrikába, és a kereskedők nagy nyereségre tettek szert. Napjainkban teljesen eltűnt, és csak az elzártan élő törzsek körében van még némi szerepe.

Porceláncsigákból készült nyaklánc

Ékszer, dísz

A porceláncsigákat még azokon a területeken is szívesen vásárolták, ahol nem használtak pénzként. Ott a szép kagylókat ékszerként viselték vagy jelképként alkalmazták. Átfúrva, esetleg meg is csiszolva felfűzték, és fejdíszként használták vagy lószerszámokon helyezték el. Nemcsak az indopacifikus területen és Afrikában használták ilyen célokra, hanem a földközi-tengeri népek is. Helyenként még Közép-Európában is megtaláljuk használatának nyomát. A földközi-tengeri népek körében különös szerepe volt a Tigriskauri (Cypraea pantherina), amelyet a szerelem istenasszonyának szenteltnek tartottak. Dél-Olaszországban még ma is találunk porceláncsigákból készült láncokat, amiket a terméketelenség és a nemi betegségek ellen védekezve amulettként viseltek. Afrikában más porceláncsigáknak hasonló értelmű jelentősége van. Tongán és a Fidzsi-szigeteken az Aranykauri (Callistocypraea aurantium) törzsfőnöki jelvény, amelyet felfűzve a nyakukon, illetve a fülükön függőként viselnek, és e díszt nemzedékekről nemzedékekre öröklik. A porceláncsigákkal különböző szerszámokat, hangszereket és fejfedőket is díszítettek. Európában is divatban voltak, főként a hátaslovak szerszámait díszítették velük.

Egyéb felhasználás

A porceláncsigákat szerencsejátékokban is alkalmazták, és szerszámként is használták különböző feladatok elvégzésére. Így például az ókori egyiptomiak papiruszt simítottak vele, a Közel-Kelet egyes országaiban pedig a ruhaneműk „vasalására” használták. A déltengeri országokban megcsiszolva megcsiszolva kókuszdió-kaparónak, tintahal-halászat alkalmával csaléteknek, egyes példányokat pedig horogként alkalmaztak. Mikronézia őslakói tengeri térképeiket pálcikákból és porceláncsigák héjaiból állították össze. A pálcikák jelentették az áramlatokat és a korallzátonyokat, a különböző nagyságú csigahéjak pedig az egyes szigeteknek feleltek meg.

Rendszerezés

Alább a porceláncsigák rendszertani rendszerezése látható:

Cypraeinae alcsalád Rafinesque, 1815
- Cypraea Linnaeus, 1758
- † Cypraeorbis Timothy Abbott Conrad, 1865
- Muracypraea Woodring, 1957
- † Siphocypraea Heilprin, 1887
Erosariinae alcsalád Schilder, 1924
- Cryptocypraea Meyer, 2003
- Ipsa Jousseaume, 1884
- Monetaria Troschel, 1863
- Naria Gray, 1837
- Nesiocypraea Azuma és Kurohara, 1967
- Nucleolaria Oyama, 1959
- † Palaeocypraea Schilder, 1928
- Perisserosa Iredale, 1930
- † Praerosaria Dolin és Lozouet, 2004
- Propustularia Schilder, 1927
- Staphylaea Jousseaume, 1884
- † Subepona Dolin & Lozouet, 2004
Erroneinae alcsalád Schilder, 1927
- Bistolida Cossmann, 1920
- Erronea Troschel, 1863
† Gisortiinae alcsalád Schilder, 1927
- † Afrocypraea Schilder, 1932
- † Archicypraea Schilder, 1926
- † Bernaya Jousseaume, 1884
- † Garviea Dolin & Dockery, 2018
- † Gisortia Jousseaume, 1884
- † Mandolina Jousseaume, 1884
- † Protocypraea Schilder, 1927
- † Semicypraea Schilder, 1927
- † Vicetia Fabiani 1905
Luriinae alcsalád Schilder, 1932
Austrocypraeini törzs Iredale, 1935
- Annepona Iredale, 1935
- Arestorides Iredale 1930
- Austrocypraea Cossmann, 1903
- Callistocypraea Schilder, 1927
- Chelycypraea Schilder, 1927
- Lyncina Troschel, 1863
- Raybaudia Lorenz, 2017
- Trona Jousseaume, 1884
Luriini törzs Schilder, 1932
- † Fossacypraea Schilder, 1939
- † Jousseaumia Sacco, 1894
- Luria Jousseaume, 1884
- Talparia Troschel, 1863
Pustulariinae alcsalád Gill, 1871
- Cypraeovula Gray, 1824
- Pustularia Swainson, 1840
Umbiliinae alcsalád Schilder, 1932
- † Gigantocypraea Schilder, 1927
- Umbilia Jousseaume, 1884
Zonariinae alcsalád F. A. Schilder, 1932
- Pseudozonariini törzs Lopez Soriano, 2006
  - Neobernaya Schilder 1927
  - Pseudozonaria Schilder, 1929
  - Plaziatia Dolin és Lozouet, 2004
- Zonariini törzs Schilder, 1932
  - † Proadusta Sacco, 1894
  - † Prozonarina Schilder, 1941
  - Schilderina Dolin és Aguerre, 2020
  - Zonaria Jousseaume, 1884
  - † Zonarina Sacco, 1894
    - Schilderia Tomlin, 1930
Nincs alcsaládhoz besorolva
- Austrasiatica Lorenz, 1989
- Barycypraea Schilder, 1927
- Blasicrura Iredale, 1930
- Contradusta Meyer, 2003
- Cribrarula Strand, 1929
- Eclogavena Iredale, 1930
- Ficadusta Habe és Kosuge 1966
- Leporicypraea Iredale, 1930
- Macrocypraea Schilder, 1930
- Mauritia Troschel, 1863
- Melicerona Iredale, 1930
- † Miolyncina
- Notadusta Schilder, 1935
- Notocypraea Schilder, 1927
- Ovatipsa Iredale, 1931
- Palmadusta Iredale, 1930
- Palmulacypraea Meyer, 2003
- Paradusta Lorenz, 2017
- † Proadusta Sacco 1894
- Purpuradusta Schilder, 1939
- Ransoniella Dolin és Lozouet, 2005
- Talostolida Iredale, 1931
- Zoila Jousseaume, 1884