Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz
Útmutató
szerkesztésEzek a „Kiemelt életrajz” allapok véletlenszerű módon jelennek meg a Buddhizmus portál megfelelő részében a {{Random portál tartalom}} sablon segítségével.
- A vázát ezeknek az allapoknak a Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/Váz oldal adja.
- Egy újabb „Kiemelt életrajz”-ot tartalmazó részt a következő szabad allapon tudsz hozzáadni.
- A „Kiemelt életrajz” részben szereplő bevezető szövege lehetőség szerint legalább 10 soros legyen, a portál főoldalán található írásoknak megfelelően formázva.
- A „Kiemelt életrajz” részre vonatkozó maximum értéket a sablonban a portál főoldalán állítsd eggyel nagyobbra!
- A lap alján található „Jelölések” résznél gyűjthetsz ki újabb, a „Kiemelt életrajz” részbe tartozó életrajzot, ha bizonytalan vagy az allapok használatát illetően.
Kiemelt életrajzok listája
szerkesztésPortál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/1
Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (olykor Gjaco átírással is), született Lhamo Donrup (tibeti: ལྷ་མོ་དོན་འགྲུབ་; Wylie: Lha-mo Don-'grub), (Takcer, 1935. július 6. – ), a 14. dalai láma és a tibeti emigráns kormány volt vezetője, melynek székhelye az indiai Dharamszala. A dalai láma a tibetiek vallási vezetője. A tibeti buddhizmus felfogása szerint az elődei reinkarnációjaként született e világra.
A dalai láma ötödik gyermekként született a tizenhat gyermekes családba (a tizenhat gyermekből csak hét érte meg a felnőttkort) Takcer faluban, mely ma Kína Csinghaj tartományához tartozik. Első nyelvként az amdói dialektust sajátította el. Kétéves korában ismerték el a 13. dalai láma tulkujaként, vagyis újjászületéseként. Tizenöt éves korában, 1950. november 17-én, egy hónappal a kínai hadsereg tibeti inváziója után dalai lámaként trónra lépett. Ezzel a régió legfontosabb vallási vezetőjévé és politikai uralkodójává vált.
1959-ben a dalai láma a hegyeken keresztül Indiába menekült egy sikertelen felkelést követően és a tibeti ellenállási mozgalom összeomlása után. Először 1951-ben katonai nyomásra kénytelen volt jóváhagyni a Tizenhétpontos egyezményt, és így kormánya a Kínai Népköztársaság részévé vált. Indiában fölállította a tibeti száműzött kormányt. A 80 000 főt számláló menekültcsoporttal együtt, akik követték őt a száműzetésbe, Tendzin Gyaco igyekszik megőrizni a hagyományos tibeti oktatást és kultúrát. A kínai kormány, mely 1959-ben megszállta Tibetet, úgy tekint rá, mint egy elavult teokratikus rendszer szimbólumára.
Világszerte híres publikus előadó, gyakran karizmatikus egyéniségként jellemzik. Ő az első a dalai lámák sorában, aki nyugatra utazott, hogy a buddhista tanításokat hirdesse, hangsúlyozza az etika és az egyetemes felelősségtudat valamint a vallások közötti párbeszéd fontosságát. 1989-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat. 2006-ban tiszteletbeli kanadai állampolgárságot kapott, majd 2007. október 7-én az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki. A dalai láma Tibeten kívül több mint száz tiszteletbeli címet és nagyobb díjat kapott. 2011. március 10-én lemondott a tibeti emigráns kormány vezetéséről, átadva a miniszterelnöki (kalon tripa) posztot Loszang Szengének.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/2
Thích Quảng Đức (ejtés: [tʰɪ̌c kwãːŋ ɗɨ̌k]; eredeti nevén Lâm Văn Tức; Chữ Nôm, 1897 – Saigon, 1963. június 11.) vietnámi mahájána buddhista szerzetes, aki Saigon egyik forgalmas kereszteződésében 1963. június 11-én végrehajtott öngyilkosságával vált nevezetessé. Tettével a buddhistákat megfélemlítő dél-vietnámi Ngô Đình Diệm-rezsim ellen tiltakozott. Az önmagát felgyújtó szerzetesről készült fényképek bejárták a világsajtót, ezzel a nemzetközi figyelmet a Diệm-adminisztráció politikájára irányították. Az öngyilkosságról készített fényképeiért Malcolm Browne elnyerte a Pulitzer-díjat, illetve egyik képe az év sajtófotója lett a World Press Photo 1963. évi versenyén. Halála után Thích Quảng Đức testét elhamvasztották, de szívét ereklyeként megőrizték. A szerzetes és elkeseredett tette az együttérzés jelképévé vált, a buddhisták körében pedig bodhiszattvaként kezdték tisztelni, ezzel is erősítve a halála által a közvélekedésre gyakorolt hatást.
Thích Quảng Đức tette felerősítette a Diệmre gyakorolt nemzetközi nyomást, aki a buddhista közösség ellenérzéseit csillapítandó reformokat jelentett be. A beharangozott intézkedések végrehajtására azonban csak lassan vagy egyáltalán nem került sor, ami csak elmélyítette az ellentéteket. A tiltakozások folytatódtak, majd a Vietnámi Köztársasági Hadsereg Diệm fivéréhez, Ngô Đình Nhuhoz hű különleges erői az élére álltak a buddhista pagodák ellen intézett szervezett támadásoknak. Megszerezték Thích Quảng Đức szívét, útjukat országszerte gyilkosságok és pusztítás kísérte. Néhány buddhista szerzetes Thích Quảng Đức példáját követve tiltakozásul a halált választotta, s felgyújtotta magát. Végül 1963 novemberében a hadsereg által végrehajtott államcsíny és Diệm meggyilkolása vetett véget a válságos helyzetnek. Ennek fényében a szerzetesek önégető mozgalmát a vietnámi buddhista válság fordulópontjának tekintik, amely végül a Diệm-rezsim felszámolásához vezetett.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/3
Macuo Basó (japánul: 松尾 芭蕉, Hepburn-átírással: Matsuo Bashō) (Ueno, 1644 – Oszaka, 1694. november 28.) japán haiku-költő. Macuo Kinszaku néven 1644-ben született az Iga tartománybeli Uenóban. Formális személyneve Macuo Csúemon Munefusza (松尾 忠右衛門 宗房). Legismertebb álneve Basó, amelyet 1672-es Edóba költözése után vett fel. Néhány évvel később költőiskolát nyitott, ezzel lehetővé téve művei széles körű elterjedését. 1680-ban válogatást adott ki tanítványai műveiből, ezzel viszonozva azt a sok anyagi segítséget, mellyel diákjai folyamatosan támogatták. Haikuköltészettel 1662-ben kezdett el foglalkozni, példaképe a két kínai költőóriás: Li Taj-po és Tu Fu volt, legfőbb mesterének pedig Szaigjó Hósit (1118–1190), a remeteköltőt tekintette, akinek verseiből többször idézett első útinaplójában is.
1694-ben, utazásának egyik állomásáról levelet írt volt tanítványának, Kubota Enszuinak, melyben örökre elbúcsúzott tőle. Ekkor íródott utolsó haikuja. A szomorú hír hallatán számos tanítványa sietett betegágyához. Basó, miután megírta búcsúversét és végrendeletét, megtagadta magától az ételt, és nyugodtan várta a halált. Holttestét végakaratának megfelelően az ocui Gicsúdzsi-templomban helyezték örök nyugalomra több mint nyolcvan tanítványa jelenlétében. Basó élete során öt útinaplót írt, melyek közül világszerte legismertebb az Oku no hoszomicsi („Keskeny út északra”) című műve, amelyet 1689. május 16-án kezdődő, 150 napig tartó vándorútján írt. A Keskeny út északra nemcsak a legjobban sikerült Basó-mű, de a klasszikus japán irodalom egyik legfontosabb alkotása is egyben, és szinte minden európai nyelvre lefordították.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/4
Laár András (Budapest, 1955. augusztus 9. –) magyar humorista, költő, zeneszerző, színész, dalszövegíró, buddhista pap, a L’art pour l’art Társulat és a KFT együttes alapító és jelenlegi tagja.
1955. augusztus 9-én született Budapesten. Tízéves korától három évig hegedülni tanult. 1971-től már gitárórákra járt egy magántanárhoz két évig. Ezután autodidaktaként fejlesztette zenei ismereteit. 1981-ben Bornai Tiborral és Márton Andrással megalapította a KFT együttest, amely azóta is működik. Első nagyobb sikerüket a Táncdalfesztiválon aratták Bábu vagy c. dalukkal, amelyet az tett különlegessé, hogy előadása közben a zenekar tagjai különös fehér maszkot viseltek és mozgásukkal a marionettbábukat utánozták. 1986-ban volt első önálló fellépése Budapesten a Török Pál utcai Pinceszínházban (ma Piccolo Színház), amely nagyrészt Laár abszurd verseire épült, és amelyhez később Dolák-Saly Róbert is csatlakozott, s még ugyanezen évben megalakult a L’art pour l’art Társulat, akkor még Laár pour Laár Társulat névvel (szójátékként Laár András nevére). 1987-ben tértek át a mai írásmódra. Az ezt követő években színházi estjeik sikeresek voltak. A Társulat színházi televíziós műsoraiban legismertebb karaktere Besenyő István, aki ízig-vérig magyar, mindenen kötekedő és mindenben értelmet kereső ember. Legismertebb kifejezése, melyet gyakorta használ: Nooormális?! Egyéb gyakori karakterei: Tompika, a Költő.
1990-ben a KFT hosszabb időre szünetelt, de nem oszlottak fel; 1991-ben, 1996-ban és 1997-ben azonban mégis adtak egy-egy koncertet. (Az 1996-os koncert felvétele megjelent CD-n és videókazettán is Bál az Interneten címmel.) 1999-es újraegyesülésük óta három nagylemezt jelentettek meg. 1990-ben elvégezte a Kőrösi Csoma Buddhológiai Intézet buddhistapap-képző szemináriumát, majd 1993-ig buddhista filozófiát tanított A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/5
Kaundinja (szanszkrit: कौण्डिन्य, Kauṇḍinya, páli: Kondañña) vagy Adzsnata Kaundinja (szanszkrit: अज्ञात कौण्डिन्य, Ājñātakauṇḍinya, páli: Añña Kondañña) buddhista bhikkhu (szerzetes) volt Gautama Buddha közösségében (Szangha). Ő volt a legelső tanítvány, aki elérte az arahant tudatszintet (megvilágosodott Buddha tanításai hatására). Az i.e. 6. században élt a mai indiai Uttar Prades és Bihár államok területén.
Kaundinja brahmin származású volt, aki legelőször a Védák magas szintű ismeretével tűnt ki, majd kinevezte őt udvari tudósnak Kapilavasztu királya, Suddhódana. Ő volt az egyedüli jós, aki Sziddhártha herceg (a későbbi Buddha) születésekor megjósolta, hogy a hercegből megvilágosodott buddha fog válni és felesküdött, hogy a tanítványa lesz. Kaundinja és öt kollégája követte Sziddhárthát a hat éves aszkéta gyakorlatai során, de szégyenkezve elhagyták őt amikor az felhagyott az önsanyargató gyakorlatokkal. Később, megvilágosodása után, Gautama Buddha ennek a csoportnak tartotta meg legelső beszédét (amelyet a dharma kerekének legelső megforgatásának neveznek). A csoportból legelőször Kaundinja értette meg a tanításokat és azonnal elérte az arhat tudatszintet.
Tehát Buddha első öt tanítványa közül Kaundinját tartják a legjelentősebbnek, aki később India egyéb területein utazgatva tanította a dharma tanait. Sikerült megtérítenie például unokaöccsét, Punnát, akiről Buddha később azt mondta, hogy a dharma legkiválóbb tanítója. Kaundinja az élete utolsó éveiben visszavonult a Himalájába.
Kaundinja korábbi életeit sok buddhista irodalom jegyzi, amelyekből kiderül, hogy már korábbi életeiben is többször találkozott Buddha korábbi testet-öltéseivel és régen megfogadta, hogy Buddha tanítványaként először fogja megérteni a dharmát és meg fog világosodni.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/6
Tina Turner (született: Anna Mae Bullock, Nutbush, Tennessee, Egyesült Államok, 1939. november 26.) tizenegyszeres Grammy-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai énekesnő, színésznő. Több mint 50 éve tartó karrierje során számos díjat gyűjtött be, és a rockzene színpadán elért teljesítményeiért gyakran nevezik A Rock 'n' Roll Királynőjének valamint beválasztották a rock and roll halhatatlanjai közé. Az énekesnő férje, a Grammy-díjas Ike Turner oldalán kezdte meg zenei pályafutását az Ike & Tina Turner Revü tagjaként. A zenekar a hetvenes években sikert sikerre halmozott olyan slágerekkel, mint a River Deep, Mountain High vagy az 1971-es Proud Mary. Azonban a házasságukon belüli sorozatos erőszak végül 1978-ban Turnerék válásához vezetett. A páros szétválása után Tina megkezdte karrierjének újjáépítését, elsőként az 1983-as Let's Stay Together című dallal, amelyet 1984-ben a Private Dancer című albuma követett.
A zenei életben való sikere filmszerepeket is hozott neki, kezdve az 1975-ös Tommy című filmmel, amelyben egy LSD-függő asszonyt játszott. Később Entity nagynéniként Mel Gibson partnereként volt látható a Mad Max 3. - Az igazság csarnokán innen és túl című filmben, amelynek betétdala, a We Don't Need Another Hero azonnal slágerré vált. 1993-ban Tina feltűnt Az utolsó akcióhősben is. Turner a világ egyik legnépszerűbb és legsikeresebb rockénekesnőjének számít, a Rolling Stone magazin beválogatta minden idők 100 legnagyobb énekese közé. Albumai világszerte mintegy 200 millió példányban keltek el, és egyedülálló módon több koncertjegyet adott el, mint bármely más önálló előadó a történelemben. Tina közismert energikus színpadi előadásmódjáról, erőteljes hangjáról, hosszan tartó pályafutásáról és sokoldalúságáról. 2005-ben George W. Bush Kennedy-díjjal tüntette ki a Fehér Házban. Nyolc évnyi pihenés után Turner 2008-ban visszatért a színpadra, hogy megünnepelje pályafutásának ötvenedik évfordulóját. A Tina!: 50th Anniversary Tour a jegyeladásokat tekintve 2008-2009 egyik legsikeresebb turnéja volt. Jelenleg Svájcban él élettársával. Minden idők legidősebb Vogue-címlaplánya lett, amikor 2013 áprilisában, 73 éves korában a híres divatmagazin német kiadásának címlapján szerepelt[1]. 2013. júliusában új házasságot kötött Ervin Bach-al, majd július 21-én buddhista szokás szerint tartottak ünnepséget. A díszítést 70 ezer vörös és sárga rózsa alkotta. A 120 vendég között volt Oprah Winfrey, David Bowie és Eros Ramazzotti
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/7
Nicsiren (日蓮) (1222. április 6. – 1282. november 21.) buddhista szerzetes volt a Kamakura-kori (1185–1333) Japánban. Nicsiren azt hirdette, hogy a Gautama Buddha tanításait tartalmazó Lótusz szútrán (japán: Mjóhó-Renge-Kjó) keresztül elérhető a megvilágosodás. Nicsiren úgy vélte, hogy ez a szútra tartalmazza Gautama Buddha összes tanítását az ok-okozattal és a karmával kapcsolatban, és kivétel nélkül minden embert eljuttathat a megvilágosodott tudatszintre. A nicsiren buddhizmuson belül több iskola található, például a nicsiren sósu vagy a nicsiren su és olyan világi mozgalmak, mint a rissó kósei kai vagy a szóka gakkai. Ezek közül mindegyik iskolának saját értelmezése van és úgy vélik, hogy kizárólag ők az alapító tanításainak igaz követői. Azonban az iskolák közötti eltérések ellenére az összes nicsiren iskola megegyezik abban, hogy tartják a daimoku kántálás gyakorlatát.
Életében végig kitartott amellett, hogy kora egyéb buddhista szektáinak tanításai (kiváltképpen a dzsódo, zen, singon, és ricu) hibásan értelmezték a megvilágosodáshoz vezető helyes utat. Ezért Nicsiren nyíltan és hevesen elutasította azokat. Végül sikerült kiprovokálnia, hogy később üldözzék. Egy esetben le akarták fejezni és legalább kétszer száműzték. Néhány Nicsiren iskola úgy tartja,h hogy a lefejezési kísérlet fordulópontot jelentett Nicsiren tanításainál, mivel ezután kezdte el megírni a Gohonzont és számos egyéb tanulmányt, amíg hároméves száműzetésben élt a Sado-szigeten, a Japán-tengeren. Visszatérte után elnézést kért Nicsiren mindenkitől és elvonult a Minobu hegyre, ahol tanítványaival együtt építettek egy templomot, Kuon-dzsi. Élete hátralevő részében Nicsiren itt tanított.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/8
Steven Frederic Seagal (IPA [sɨˈɡɑːl]; Michigan, 1952. április 10.) amerikai akciófilmszínész, producer, forgatókönyvíró, harcművész, blueszenész, énekes-dalszerző és tartalékos seriffhelyettes. Színészként az 1980-as évek végén és a ’90-es évek elején akciófilmes szerepeivel vált híressé.
Seagal – aki 7 danos aikidómester – fiatal felnőttként aikido-oktatóként dolgozott Japánban; ő volt az első külföldi, aki Oszakában saját edzőtermet üzemeltetett. Később Los Angelesbe költözött és 1988-ban Nico című filmjével debütált a tengerentúlon. A ’90-es években a színész jellegzetes akciósztárrá vált, olyan filmekkel, mint az Úszó erőd (1992) vagy a Száguldó erőd (1995), amelyekben terrorista-elhárító szakembert alakít (Casey Ryback). Filmjeivel világszerte összesen több mint 850 millió dollár bevételt ért el.
Filmes pályafutása mellett Seagal gitárosként is tevékenykedik, de hivatásos munkáján túl aktív környezetvédő és állatjogi aktivista, valamint a buddhista Richard Gere-hez hasonlóan a dalai láma támogatója és Tibet függetlenségének szószólója. Immár 20 éve hivatásos rendőrtiszt az állam Jefferson Parish sheriff-hivatalában, rendszeresen járőrözik. Seagal kitűnő céllövő hírében áll, aki a rendőrség különleges osztagával is együtt dolgozik, és megannyi tisztet képzett ki a lőfegyverek használatára és a pusztakezes közelharcra.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/9
Asóka (dévanágari: अशोक, Asóka =„Gondtalan” felvett név, eredeti neve Pijadaszi =„Kedves tekintetű”, (i. e. 304 – i. e. 232) vagy Nagy Asóka az indiai Maurja-dinasztia harmadik császára, unokája Csandragupta Maurjának aki Nagy Sándor hadjáratát követően meghódította Észak-India túlnyomó részét, majd élete végén szent életet élt. Az első indiai uralkodó, aki a szubkontinens zavaros politikai viszonyait megszüntette, államát egységbe szervezte, és birodalmát a mai Afganisztán nyugati határaitól a Bengáli-öbölig kiterjesztette. Uralkodásának székhelye Magadha (a mai Bihár). Apja (Binduszára) uralkodása alatt mint alkirály a birodalom egyik tartományát igazgatta, de annak halála után véres háborúba keveredett testvéreivel. Kegyetlen, hírhedt diktátorként ismerték, de a kalingai háború (i. e. 265 – i. e. 263 körül, a mai Orisza környékén) véres mészárlásai után, amikor rádöbbent győzelmének iszonyatos következményeire, jelleme gyökeresen megváltozott. Elhatározta, hogy lemond minden további hódító háborúról. A buddhizmus lelkes követője és propagátora lett, de egyben a birodalmában vallási toleranciát hirdetett. Hirdette, hogy az egyetlen győzelem, amit érdemes elérni, önmagunk legyőzése. Uralkodása hátralevő részét a nép erkölcsi felemelésére fordította. Kormányzati tisztviselőket, dharma-tisztviselőket jelölt ki, hogy jámborságra, könyörületre, részvétre, mértékletességre oktassák és baráti kapcsolatokra buzdítsák a népet. India-szerte emlékműveket állított Buddha életének eseményei színhelyén; az erőszakmentesség (ahimsza), a tolerancia, a szeretet elvét hirdetve. Szerzeteseket küldött ki a környező országokba is a buddhizmus terjesztésére. Felhagyott a vadászattal és vegetáriánus lett. Kórházakat alapított és korát messze megelőzve állatmenedékhelyeket létesített. Utakat építtetett és fejlesztette az öntözéses gazdálkodást a mezőgazdaságban. Erkölcsi és etikai tanításait számos, ma is meglévő kőbe vésett felirat hirdeti. India történetében gyakran úgy emlegetik, mint Szamrát Csakravatin Asóka, azaz Asóka, a Császárok Császára.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/10
Richard Gere (Philadelphia, 1949. augusztus 31. –) Golden Globe-díjas amerikai színész, producer. Richard Tiffany Gere (1949. augusztus 31.) a pennsylvaniai Philadelphiában látta meg a napvilágot. Édesanyja, Doris Ann háziasszony, édesapja, Homer George Gere ügynök volt a Nationwide Mutual Insurance Company-nál. A nyolcvanas évek elején igazi sztárrá vált az Amerikai dzsigoló-val és az azt követő Garni-zóna című romantikus dráma főszerepeivel, utóbbi 1982-ben majdnem 130 millió dollár bevételt hozott. Néhány 1982 óta bekövetkezett box office-bukástól eltekintve Gere karrierje olyan filmekkel erősödött, mint a Higgy neki, hisz zsaru, melyben negatív karaktert alakít és a mára már igazi klasszikusnak számító Micsoda nő! (1990). Gere főszereplői státusza tovább erősödött, köszönhetően a Sommersby (1993), a Legbelső félelem (1996), a A Sakál (1997) és az 1999-es Oltári nő filmeknek, melyben ismét Julia Roberts oldalán játszott. 2002-ben három jelentősebb filmben is játszott: a Megszólít az éjszaka című thrillerben, mely megtörtént eseményeket dolgoz fel, A hűtlen című drámában és a hat Oscar-díjas Chicago filmmusicalben. Utóbbiért Gere elnyerte a legjobb vígjáték vagy musical színésznek járó Golden Globe-díjat is. A 2004-es Hölgyválasz gyengén teljesített a maga 170 millió dolláros bevételével és következő filmje, a 2005-ös Szavak és érzések is megbukott a jegypénztáraknál. 2007-ben Jesse Eisenberg oldalán tűnt fel a Rókavadászat című komikus thrillerben, melyben Gere egy amerikai oknyomozó újságírót alakít, aki Boszniába megy, és ott személyes tragédiát él át. Ezt követte Christian Bale, Heath Ledger és Cate Blanchett mellett Todd Haynes önéletrajzi filmje Bob Dylanről, az I'm not there - Bob Dylan életei. 2008-ban Diane Lane partnerét alakította az Éjjel a parton című drámában, ami Nicholas Sparks azonos című regénye alapján készült. A filmet széles körben lehúzták a kritikusok. 2009-ben kiégett rendőrt alakított Antoine Fuqua sötét hangulatú krimijében, a Brooklyn mélyén-ben, majd egy korábbi japán film amerikai változatában, a Hacsi, a leghűségesebb barát című családi drámában játszik kutyabarát professzort. Legutóbb a Végzetes hazugságok című alkotásban volt látható, melyért begyűjtötte negyedik Arany Glóbusz jelölését.
Húsz éve buddhista, a dalai láma jó barátja, és a tibetiek ügyének szószólója.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/11
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/11
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/12
Portál:Buddhizmus/Kiemelt életrajz/12
Jelölések
szerkesztésIde lehet kigyűjteni az újabb „Kiemelt életrajz”-ra javaslatokat, amiket érdemesnek találsz fölvenni egy újabb „Kiemelt életrajz” allapra.