Prandler Árpád

Prandler Árpád (Kaposvár, 1930. február 23. – Budapest, 2014. február 5.) magyar jogász, diplomata, az állam- és jogtudományok kandidátusa. 2005-től haláláig a volt Jugoszláviában történt háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék bírája.

Prandler Árpád
Született	1930. február 23. Kaposvár
Elhunyt	2014. február 5. (83 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	jogász, diplomata, egyetemi oktató
Tisztsége	nagykövet
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1952)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1948-ban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán 1952-ben, míg az egyetem Bölcsészettudományi Karán 1957-ben diplomázott. A diploma megszerzése után az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán oktatott egyetemi tanársegédként, 1958-ig egyetemi adjunktusként. 1956-tól egészen 1957-es megszüntetéséig a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) főtitkára volt. 1959-ben kinevezték a Nemzetközi Diákszövetség (International Students Association) magyar képviselőjévé Prágában, ahonnan 1962-ben tért haza. Ekkor a Külügyminisztérium munkatársa lett, és 2005-ig – gyakorlatilag folyamatosan – a Külügyminisztérium alkalmazásában állt. 1963 és 1968 között a magyar ENSZ-képviselet tanácsosa New Yorkban, 1963 és 2005 között – kisebb megszakításokkal – az ENSZ Közgyűlés magyar delegációjának tagja volt. 1968-ban a Magyar Jogász Szövetség főtitkárává választották, mely pozíciót 1974-ig töltötte be. Közben 1970-ben visszatért az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára, ahol docensi kinevezést kapott. Az állam- és jogtudományok kandidátusi értekezését 1972-ben védte meg.

1974-ben kinevezték a Külügyminisztérium nemzetközi jogi osztályának vezetőjévé, amely funkciót első ízben 1983-ig töltötte be. 1974 és 1982 között az ENSZ keretében megvalósuló és kodifikációs célból összehívott, ún. harmadik tengerjogi világkonferencia magyar delegációjának vezetői feladatait látta el. 1976-tól 2006-ig különleges megbízatású nagykövet a Külügyminisztérium alkalmazásában. 1981-től folyamatosan a hágai székhelyű Állandó Választott bíróság (Permanent Court of Arbitration) tagja. 1985-ig oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1983-ban címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott.

1983 és 1990 között az ENSZ Leszerelési Főigazgatóságának (Under-Secretary-General for Disarmament Affairs at the UN) helyettes vezetője volt New Yorkban. 1990-ben az ún. Atomsorompó-szerződés negyedik felülvizsgálati konferenciájának főtitkári pozícióját töltötte be New Yorkban, illetve Genfben. 1990-től újra a Külügyminisztérium munkatársa, majd 1996-ban annak közigazgatási főtanácsadója lett.

Rendszerváltás utáni pályafutása

1991 és 2006 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, illetve jogutód intézményein oktatott. A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékén, illetve az egyetem posztgraduális intézetében címzetes egyetemi tanárként a Nemzetközi szervezetek című tantárgy oktatásáért volt felelős. 1993 és 2006 között a budapesti székhelyű Duna Bizottság helyettes magyar képviselőjeként tevékenykedett a jogi ügyekben. Egyébiránt az itt végzett tevékenysége elismeréséül, 1999-ben Vásárhelyi Pál-díjban részesült.

1995 és 2002 között a magyar küldöttség tagjaként, illetve vezetőjeként részt vett a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának megszövegezését, majd a Nemzetközi Büntetőbíróság felállítását célzó előkészítő munkákban, így a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumát elfogadó és aláíró 1998-as diplomáciai konferencián, Rómában. 1996 és 2005 között a genfi székhelyű Nemzetközi Humanitárius Ténymegállapító Bizottság tagja volt, mely bizottságot az 1977-es, az 1949. augusztus 12-én kötött genfi egyezményeket kiegészítő és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv (I. Jegyzőkönyv) 90. cikke hívta életre, a genfi egyezményekbe, valamint az I. Jegyzőkönyvbe ütköző, súlyos jogsértésre utaló tények, magatartások kivizsgálására. 1999 és 2006 között a nemzetközi humanitárius jog terjesztésével és érvényre juttatásával foglalkozó Nemzetközi Humanitárius Jog Nemzeti Tanácsadó Bizottságának elnöki tisztét látta el.

1997 és 2000 között a Külügyminisztérium nemzetközi jogi főosztályának főosztályvezető-helyettese, 2000 és 2002 között pedig ismételten annak főosztályvezetője volt, ugyanitt 2002-től nyugalmazott szakmai (jogi) főtanácsadóként tevékenykedett, miközben 2002-ben az ENSZ Közgyűlés VI. főbizottsága, azaz a Jogi Bizottság elnökének választotta meg az ENSZ Közgyűlése. 2000-től elnöke a Nemzetközi Jogi Egyesület magyar tagozatának. A Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének tagja. 2003 és 2006 között a dunai hajózás rendjéről szóló 1948. évi belgrádi egyezmény felülvizsgálatára összehívott előkészítő bizottság elnöke. 2004-ben magyar kormányképviselőként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében folyó kétoldalú, magyar–szlovák kormányközi tárgyalásokon.

2005-ben az ENSZ Közgyűlése a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök kivizsgálására létrehozott, Hágában működő Nemzetközi Törvényszék ad litem (azaz eseti) bírójává választotta, ahol az ún. Jadranko Prlić és társai ügyben, a III. számú kamarában tevékenykedett 2006 óta.

Díjai, elismerései

A Magyar Érdemrend középkeresztje

Főbb művei

• Az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1974.
• Nemzetközi szervezetek és intézmények. Szerk. Prandler Árpád. Budapest: Aula. 2001. ISBN 963-9345-44-X (Társszerző is)
• Nemzetközi szervezetek és intézmények. Szerk. Prandler Árpád. Második, átdolgozott kiadás. Budapest: Aula. 2005. ISBN 963-9585-56-4 (Társszerző is)

Több egyetemi tankönyv szerzője, társszerzője és lektora, számos tanulmányt írt az ENSZ alapokmánya, békefenntartás, nemzetközi szervezetek, leszerelés, nemzetközi humanitárius jog, nemzetközi büntetőjog, emberi jogok, valamint a tengerjog témájában.

Források

• MTI Ki Kicsoda 2006, Magyar Távirati Iroda, Budapest, 2005, 1390. old.
• Prandler Árpád életrajza a Nemzetközi Törvényszék honlapján
• Az Index cikke Prandler hágai bíróvá történt megválasztásáról