Prinz Eugen (nehézcirkáló)

A Prinz Eugen egy megnövelt hosszúságú (a másik két hajónál két méterrel hosszabb), Admiral Hipper osztályú nehézcirkáló volt, a német Kriegsmarine szolgálatában a második világháború ideje alatt. Nevét herceg Savoyai Jenő, sikeres német-római császári hadvezérről kapta.

Prinz Eugen
Hajótípus	nehézcirkáló
Névadó	Savoyai Jenő
Üzemeltető	Kriegsmarine
Hajóosztály	Módosított Admiral Hipper osztály
Pályafutása
Építő	Friedrich Krupp Germaniawerft
Építés kezdete	1936. április 23.
Vízre bocsátás	1938. augusztus 22.
Szolgálatba állítás	1940. augusztus 1.
Sorsa	1946 decemberében elsüllyesztették a Kwajalein-atoll közelében é. sz. 8° 45′ 09″, k. h. 167° 41′ 01″8.752425, 167.68348611111
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	15 000 t (üresen) 18 400 t (teljesen)
Hossz	212,5 m
Szélesség	21,8 m
Merülés	7,2 m
Sebesség	33,5 csomó (62 km/h)
Hatótávolság	11 600 km, 20 csomós sebesség mellett
Fegyverzet	8 db 203 mm-es ágyú 12 db 105 mm-es ágyú 17 db 40 mm-es ágyú 8 db 37 mm-es ágyú 28 db 20 mm-es ágyú 12 db 533 mm-es torpedóvető cső
Repülőgépek	3 db Ar 196 hidroplán
Legénység	1600 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Prinz Eugen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Prinz Eugen volt az Admiral Hipper osztály harmadik hajója. Testvérhajóihoz, az Admiral Hipperhez, és a Blücherhez hasonlóan ezt a cirkálót is az 1930-as évek közepén építették. A tervezése alatt a Prinz Eugent egyszerűen „Kreuzer J”-nek, azaz „J cirkálónak” nevezték. A hajó építését 1936. április 23-án kezdték a kieli Krupp Germania hajógyárban, majd 1938. augusztus 22-én bocsátották vízre. Teljes költsége 104,5 millió német birodalmi márka volt. 1940. augusztus 1-jén állították hadrendbe, s azok közé a „szerencsés hajók” közé tartozik, amelyek megérték a háború végét, igaz mindössze egy komolyabb bevetésben vett részt.

Csata a Dánia-szorosban

1941. május 24-én, a Dánia-szorosnál, a Prinz Eugen együtt harcolt a Bismarckkal, a brit HMS Hood ellen. A német hajók sikeresen eltalálták az angol csatacirkálót, amelyen ennek következtében tűz ütött ki. Ezután a HMS Prince of Wales háromszor eltalálta a Bismarckot, ami a találatok következtében súlyosan megrongálódott. A csata közben a HMS Hood elsüllyedt, a HMS Prince of Wales pedig megsérült, de a brit hadihajók továbbra is üldözték a német hajókat. A nap későbbi részében a két német hajó különvált, majd sikeresen megszöktek az üldözőik elől. Az üldözés után a Prinz Eugen dél felé vette az irányt, hogy találkozzon a Spichern nevű tankerhajóval, és felkészüljön egy majdani Atlanti-óceáni portyára. Június 1-jén, miután sikeresen elkerülte a Bismarckra vadászó brit hajókat, a Prinz Eugen megérkezett a franciaországi Brestbe. Ezt a kikötőt rendszeresen bombázták a Brit Királyi Légierő bombázói, és július 1-jének éjszakáján, az egyik ilyen bombázás során, a Prinz Eugen bal oldala is találatot kapott. A bomba az első tüzérségi löveg parancsnoki központjánál robbant fel, megölve ezzel 60 német tengerészt.

A Csatornafutam

A Bismarck elvesztése után, Hitler megtiltott minden Atlanti-óceáni portyát a felszíni hajóknak. Rettegve egy Norvégia elleni ellenséges támadástól, minden nagyobb csatahajót hazarendelt a német partok közelébe. 1942. február 11. és február 12. közt a Prinz Eugen és két további csatahajó, a Scharnhorst és a Gneisenau, a Cerberus hadművelet, más néven a „Csatornafutam”, keretében visszatért a német vizekre.

1942 februárjának végén, a Prinz Eugen Németországból Norvégiába hajózott. Február 23-án a cirkálót torpedótalálat érte a HMS Trident nevű brit tengeralattjáróról, aminek következtében a hajó tatja súlyosan megrongálódott. Némi előzetes, trondheimi javítás után a cirkáló május 16-án Kielbe hajózott, ahol új tatrészt kapott. A Prinz Eugen javítása egészen 1943 januárjáig tartott. Azután két kísérletet tettek arra, hogy a hajót áthelyezzék a norvégiai vizekre, ahol a hajó fenyegetést jelentett volna a szövetségesek konvojaira, de ezek a kísérletek sikertelennek bizonyultak. A Prinz Eugent ezek után kiképzési célokra használták a német vizeken.

Balti-tengeri szolgálat

1944 augusztusától a Prinz Eugent a Balti-tenger partjaihoz vezényelték, hogy onnan ágyúzza az előretörő szovjet csapatokat, valamint hogy nyugatra szállítsa a német menekülteket. Október 15-én a nagy köd miatt összeütközött a Leipzig nevű könnyűcirkálóval, ennek következtében a Leipzig majdnem kettétört. A két hajó különválasztásához 14 óra kellett. Ezután a Prinz Eugent Gotenhafenba (Gdynia) küldték javításra, ami után folytathatta a szovjet csapatok ágyúzását és a menekültek menekítését. 1945. március 29-én a nehézcirkáló utoljára hagyta el Gotenhafent, fedélzetén menekültekkel, s április 8-án érte el úticélját, Swinemündet. A hajót ezután Koppenhágába küldték, ahova április 20-án érkezett meg. Üzemanyaghiány miatt ezután már nem hagyhatta el a kikötőt. A háború végén a Prinz Eugen volt az egyik a két megmaradt német cirkáló közül (a másik a Nürnberg volt). A cirkáló végül május 7-én adta meg magát a szövetségeseknek.

USS Prinz Eugen

Az USS Prinz Eugen áthalad a Panama-csatornán 1946-ban

A háború után a Prinz Eugen az Amerikai Egyesült Államokhoz került, ahol USS Prinz Eugen néven állt szolgálatba. Átvizsgálása és analizálása után a hajót atombomba-kísérletek célpontjaként használták. 1946 júliusában túlélte az Able és a Baker kísérletet, de túl radioaktívvá vált, hogy a rajta keletkező lékeket kijavítsák. Szeptemberben a hajót a Kwajalein-atollhoz vontatták, ahol december 22-én felborult, az Enubuj-zátonyon, ahol a mai napig fekszik. Koordinátái (8°45'9.49"É 167°40'59.60"K). 1978-ban a hajó bal oldali hajócsavarját kiemelték, és a Laboe-ban található Német Tengerészeti Múzeumba szállították.

Parancsnokok

• Helmuth Brinkmann – 1940. augusztus 1. – 1942. augusztus 1.
• Wilhelm Beck – 1942. augusztus 1. – 1942. október 8.
• Hans-Erich Voss – 1942. október 8. – 1943. február 28.
• Werner Ehrhardt – 1943. február 28. – 1944. január 5.
• Hans-Jürgen Reinicke – 1944. január 5. – 1945. május 8.
• A. H. Graubart – 1945 – 1946 (amerikai haditengerészet)

Hagyomány

Ausztria 1938-as német megszállását követően az osztrák tengerészeket és tiszteket a Kriegsmarinéban újra alkalmazták. A hajó elnevezése tisztelgés volt az osztrák–magyar haditengerészet hagyományai előtt. A Prinz Eugen hordozta az osztrák–magyar dreadnought, a Tegetthoff harangját. Ezenkívül a Prinz Eugen lövegtornyai is osztrák városokról lettek elnevezve. Ezek név szerint Graz, Braunau, Innsbruck és Wien (Bécs) voltak. A hajó vízrebocsátása alkalmából Horthy Miklós és felesége lettek a hajó keresztszülei, Horthy felesége csapta oda a pezsgősüveget a tathoz az avatóünnepségen. Később a hajó mindenkori új kapitányai levélben lejelentkeztek Horthynál, amit az admirális mindig köszönőlevélben nyugtázott.

Források

• Prinz Eugen nehézcirkáló (ww2.hu)
• Prinz Eugen nehézcirkáló – A szerencsés hajó

További információk

• A Prinz Eugen Illusztrált története (angolul)
• A Prinz Eugen nehézcirkáló (angolul)
• Német Tengerészet Történelme – A Prinz Eugen nehézcirkáló (angolul)
• Prinz Eugen fotógaléria (angolul)