Kerepelősáska

(Psophus stridulus szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 15.

A kerepelősáska (Psophus stridulus) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Kerepelősáska
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Nem: Psophus
Tudományos név
Psophus stridulus
Linnaeus 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kerepelősáska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerepelősáska témájú médiaállományokat és Kerepelősáska témájú kategóriát.

Megjelenése

szerkesztés

A kerepelősáska testhossza a hím esetében 19-25 mm, a nőstény 23-35 mm. A hímek sötét- vagy feketésbarnák, karcsúbbak; a nagyobb nőstények világosabb szürkésbarnák, sötétbarnák, néha vörösesbarnák. A torpajzs gerince magas, csúcsban végződik, nincs rajta keresztrovátka, mindkét oldalán van egy-egy kis mélyedés. A hátsó lábakon halványabb foltok láthatók, valamint egy világos gyűrű a térd alatt; a harmadik lábszár sötét. A hímek esetében a szárnyak túlérnek a térden, a nőstényeknél nem érik el a térdet. A csak repüléskor látható hátsó szárnya a füstösbarna szárnyvégek kivételével cinóbervörös (a hímeké sötétebb, a nőstényeké világosabb árnyalatú).

Két különböző hangot hallat. A hím 1-5 métert spirális alakban repülve (néha pihenés közben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot ad ki, amit valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okoz. Ilyenkor többnyire fél-egy méterrel a növényzet fölött repül, néha azonban akár 5 méter magasra is emelkedhet. Meneküléskor céltudatosabb és közben nem mindig "zörög". A nőstény is kerepelhetnek menekülés közben, de halkabban és általában kevesebbet is repülnek, különösen petéktől elnehezedve. A hímek ezenkívül a lábukat a szárnyhoz dörzsölve is adnak ki hangot.

Hasonló fajok

szerkesztés

A szerecsensáska hasonlít hozzá.

Elterjedése

szerkesztés

Eurázsiában honos, Észak-Spanyolországtól egészen a Koreai-félszigetig. Magyarországon inkább a hegy-és dombvidékeken (4-500 m felett) él; újabban sok helyen (Kőszegi-hegység, Visegrádi-hegység, Börzsöny) kipusztult vagy nagyon megritkult.

Életmódja

szerkesztés

Hegyi réteken, legelőkön, rövid füvű, száraz-félszáraz, meleg réteken található meg, a francia és olasz Alpokban 2000 méter fölött is.

Kifejlett példányaival június közepétől novemberig találkozhatunk. Különféle lágyszárú növényekkel táplálkozik. A nőstények a talajba rakják petéiket, amelyekből a következő év tavaszán (néha két év múlva) kelnek ki a lárvák. Az imágóknál világosabb színű lárvák csak négyszer vedlenek.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés