Pueblai csata

Az 1862. május 5-én lezajlott pueblai csata az Ignacio Zaragoza vezette mexikói hadsereg győzelmét hozta a francia megszállók felett, megakadályozva így, hogy az idegen erők elérhessék az ország fővárosát, Mexikóvárost. A győzelem évfordulóját, az úgynevezett Cinco de Mayót (jelentése: „május 5.”) ma is minden évben megünneplik, Mexikóban inkább katonai felvonulással, míg főként az USA-ban élő mexikóiak kulturális programokkal.

Pueblai csata
Konfliktus	Második francia beavatkozás Mexikóban
Időpont	1862. május 5.
Helyszín	Puebla
Eredmény	Mexikói győzelem
Szemben álló felek
Mexikóiak Franciák
Parancsnokok
Ignacio Zaragoza Charles Ferdinand Latrille
Szemben álló erők
4802 ?
Veszteségek
83 halott, 232 sebesült 117 halott, 305 sebesült és eltűnt
Térkép
Pueblai csata Pozíció Puebla (állam) térképén
é. sz. 19° 03′ 00″, ny. h. 98° 12′ 28″19.05, -98.207777777778
A Wikimédia Commons tartalmaz Pueblai csata témájú médiaállományokat.

Története

A nemrég véget ért reformháború olyan súlyos pénzügyi válságba sodorta Mexikót, hogy a kormány 1861-ben kénytelen volt elrendelni a külföldi adósságok visszafizetésének felfüggesztését. Erre válaszul Spanyolország, Franciaország és Anglia Londonban megegyezett egymással, hogy katonai beavatkozással fogják az országot a pénz visszafizetésére kényszeríteni. Az elhatározást követő diplomáciai tárgyalások hatására Spanyolország és Anglia visszakozott, de a franciák úgy döntöttek: partraszállnak Mexikóban. Az első, győztes csatát Acultzingo közelében vívták 1862. április 28-án, majd megindultak az ország belseje, Mexikóváros irányába.

A mexikói Keleti Hadsereg vezére, Ignacio Zaragoza tábornok úgy döntött, Pueblánál tesz kísérletet a franciák visszaverésére. Az 1200 fős, Miguel Negrete által vezetett, tüzérséggel is rendelkező osztag az 50 és 100 méter relatív magasságú Loreto és a Guadalupe nevű, erőddel is rendelkező dombokon helyezkedett el, a többiek pedig pedig három, egyenként közel 1000-fős csoportra oszlottak. Ezeket Felipe Berriozábal, Porfirio Díaz és Francisco Lamadrid vezette. Antonio Álverez további 550 lovassal is rendelkezett. A helyszíni készülődés már napokkal ezelőtt megkezdődött: megerősítették az erődöket, a templomokat és a kolostorokat, számos házon lőréseket alakítottak ki, valamint árkokat is ástak. Santiago Tapia felszólította a város 16 és 40 év közötti lakóit, hogy vegyenek részt a megerősített pontok védelmében.

Május 5-én reggel a franciák a Los Álamos nevű haciendánál állították fel táborukat. A mexikóiak távíró segítségével kapcsolatban álltak a fővárossal is: az első üzenetet 9:30-kor küldték, és ebben arról számoltak be, hogy csapataik hadrendbe álltak, az ellenség elővédjei pedig már láthatóak. A 10:45-ös üzenet szerint a franciák a pueblai őrtoronytól 3 km-re táboroztak. Dél körül az ágyútűz megszűnéséről érkezett távirat, két órakor pedig a tábornok megbízásából Joaquín Téllez arról értesítette a fővárosban tartózkodó Miguel Blanco hadügyminisztert, hogy a francia sereg újrarendezte sorait, és újabb támadásra készül. Fél óra múlva azonban a franciák szétszóródtak, a mexikói lovasság pedig üldözőbe vette őket, megpróbálva elvágni a visszavonulásuk útját is. Fél ötre a Loreto és a Guadalupe erődök elfoglalására indult seregeket is visszaverték. Ekkor egy hatalmas zivatar kerekedett, eközben pedig az ellenség megkezdte a teljes visszavonulást. A végleges győzelmet Zaragoza délután 5:40-kor jelentette a miniszternek, hozzátéve, hogy becslése szerint a franciák halottainak és sebesültjeinek száma 600 és 700 között lehet, míg a sajátjaiké 400. A valós számok ennél jóval alacsonyabbak, a mexikói oldalon 83 halott mellett 232 sebesült volt, a francia oldalon 117 halott és 305 sebesült vagy eltűnt személy.

Következmények, történelmi jelentőség

Igaz, hogy a franciák később elfoglalták Pueblát éppúgy, mint Mexikóvárost és a fontos kikötőt, Veracruzt is, de részben a májusi pueblai győzelem által okozott morálnövekedésnek köszönhetően végül a mexikóiak kiűzték a francia seregeket országukból.

Történészek szerint azért is nagy volt a jelentősége ennek a csatának, mert ha itt nem állították volna meg egy időre III. Napóleont, aki így gyorsan el tudta volna foglalni az országot, akkor valószínűleg a déliek oldalán beavatkozott volna az éppen ekkor zajló amerikai polgárháborúba is, aminek így akár az eredményét is megfordíthatta volna.