Rádium

kémiai elem, rendszáma 88, vegyjele Ra
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 1.

A rádium (vegyjele Ra, rendszáma 88) egy radioaktív kémiai elem, az alkáliföldfémek csoportjának utolsó, 6. eleme.

88 franciumrádiumaktínium
Ba

Ra

(Ubn)
   
               
               
                                   
                                   
                                                               
                                                             
   
88
Ra
Általános
Név, vegyjel, rendszám rádium, Ra, 88
Latin megnevezés radium
Elemi sorozat alkáliföldfémek
Csoport, periódus, mező 2, 7, s
Megjelenés ezüstfehér fémes
Atomtömeg (226)  g/mol
Elektronszerkezet [Rn] 7s²
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 18, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 5,5 g/cm³
Olvadáspont 973 K
(700 °C, 1292 °F)
Forráspont 2010 K
(1737 °C, 3159 °F)
Olvadáshő 8,5 kJ/mol
Párolgáshő 113 kJ/mol
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 819 906 1037 1209 1446 1799
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet köbös tércentrált
Oxidációs szám 2
(erősen bázikus oxid)
Elektronegativitás 0,9 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 509,3 kJ/mol
2.: 979,0 kJ/mol
Atomsugár 215 pm
Egyebek
Mágnesség nem mágneses
Fajlagos ellenállás (20 °C) 1 µΩ·m
Hővezetési tényező (300 K) 18,6 W/(m·K)
CAS-szám 7440-14-4
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A rádium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
226Ra nyomokban 1602 y α 4,871 222Rn
228Ra mest. 6,7 y β- 0,046 228Ac
Hivatkozások
Rádium–226 sugárforrás, aktivitása 3300 Bq (3,3 kBq)

Története

szerkesztés

Pierre és Marie Curie fedezte fel az uránszurokércben 1898. december 21-én. Elemi állapotban először 1902-ben állította elő Marie Curie és ő nevezte el rádiumnak (radius = sugár lat.), utalva a radioaktivitásra.

Tulajdonságai

szerkesztés
  • Fehér, radioaktív nehézfém.
  • Mind a 28 ismert Ra-izotóp radioaktív; felezési idejük 1600 év (226Ra) és 0,18 µs (216Ra) között van.
  • 1 g 226Ra-izotópban másodpercenként 3,7·1010 mag bomlik el; ez egyúttal az aktivitás elavult definíciója is: 1 curie (Ci) aktivitású testben 3,7·1010 bomlás történik másodpercenként. (Az aktivitás SI-egysége a becquerel, jele: Bq. 1 Bq = 1 s−1.)
  • A rádium sötétben világít, felületén levegő jelenlétében nagyon gyorsan fekete nitridréteg képződik.
  • A szervezetbe került rádium a csontokba beépül.
  • Higanyban oldódik (ötvözödik). A higany elpárlásával visszamarad a fémrádium.

Kimutatása

szerkesztés

A rádium minőségi és mennyiségi meghatározása kibocsátott sugárzása alapján történik.

Előfordulása

szerkesztés

A rádium rendkívül ritka elem; részaránya a földkéregben mindössze 9,5·10−11 tömegszázalékra tehető. A természetes radioaktív bomlási sorok közbülső terméke, ezért urán- és tóriumásványok mellett fordul elő. Legfontosabb ásványai: uránszurokérc, karnotit. Hét tonna uránszurokérc körülbelül 1 g rádiumot tartalmaz. A bolygó fémrádium-készlete körülbelül 5,5 kg.

Előállítása

szerkesztés

Ásványait savakban vagy lúgokban oldják, majd sósavat vagy hidrogén-bromidot adnak hozzá, ekkor rádium-klorid vagy rádium-bromid keletkezik, aminek oldatából/olvadékából elektrolízissel állítják elő.Oldat esetében higanykatódot alkalmaznak,mert a rádium reagál vízzel hidrogént szabadítva fel:

Ra+2H2O=Ra(OH)2+H2

Higanykatódon a redukálódó rádium ionok amalgám ötvözetet képeznek a higannyal,az elektrolízis befejezése után a higany ledesztilállható,így gyakorlatilag tiszta Ra fémet kapunk. A teljes művelet rendkívül bonyolult,mert kb. 50 egyéb kémiai elemet kell elkülöníteni az uránércekből.

Felhasználása

szerkesztés

A rádiumot a sugárkezelésből más, olcsóbb sugárforrások már szinte teljesen kiszorították. Berilliummal együtt kényelmesen kezelhető, nagyenergiájú neutronforrás. A rádium bomlásakor keletkező radioaktív gázt, a radont felfogták, és belégzéses gyógykezelésre (inhalációs terápia) alkalmazták, bár az efféle "radonterápia" gyógyhatása nem bizonyított.

A Wikimédia Commons tartalmaz Rádium témájú médiaállományokat.
  • Hans Breuer: SH Atlasz Kémia, Springer Hungarica Kiadó Kft. Bp. 1995.