Régi Elba-alagút

Az 1911-ben megnyílt Régi Elba-alagút (németül: Alter Elbtunnel) Hamburg város Sankt Pauli nevű városrészét az Elba Norderelbe nevű folyóága alatt köti össze a szemközti steinwerderi kikötővel. A két csőből álló alagutat a mai napig használja a közforgalom. Megépítése a kor technikai csúcsteljesítményei közé tartozott, 2003 óta műemléki védelem alá esik.

Régi Elba-alagút
A Régi Elba-alagút
Elhelyezkedése	Hamburg
Funkció	közúti alagút
Teljes hosszúság	4265 m
Keresztezett akadály	Elba
Átadás ideje	1911
Elhelyezkedése
Régi Elba-alagút Pozíció Németország térképén
é. sz. 53° 32′ 44″, k. h. 9° 58′ 11″53.545555555556, 9.9697222222222
A Wikimédia Commons tartalmaz Régi Elba-alagút témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

Koncepció

A 20. század első évtizedeiben Hamburg városa és a kikötő virágkorát élte. A város és a szemközti parton fekvő rakpartok között megnövekvő forgalom igényeit már nem tudták a kompok és a személyszállító kishajók kielégíteni. A folyamot keresztező személyhajók akadályozták a nehezen manőverező tengerjáró hajók mozgását, a gyakori köd miatt pedig súlyos balesetek is történtek. Télen még kritikusabb volt a helyzet. Az Elbán zajló jég megakadályozhatta, hogy a munkások eljussanak munkahelyükre, akik így 12 kilométeres kerülőútra kényszerültek. A város hatékonyabb megoldást keresett a közlekedési problémák feloldására.

Javaslat született egy folyami híd és egy két part közé feszített drótkötélen közlekedő "légikomp" építésére. Mindkét terv megvalósulása akadályozta volna a kereskedelmi hajók forgalmát. A hajókat nem feltartó, legalább 55 méteres magashíd megépítése pedig hatalmas költségeket emésztett volna fel. Amerikai és brit példák alapján merült fel a folyó alatti alagút megépítésének ötlete. 1901-ben Ludwig Wendemuth városi építésügyi tanácsnok javasolta egy glasgowi Clyde-alagút mintájára építendő alagút létesítését. A terv előnye az volt, hogy a hajók forgalmát egyáltalán nem akadályozta és időjárási viszonyoktól függetlenül működő, nagy áteresztőképességű összeköttetést jelentett a két part között.

Építése

A Stockhausen mérnök irányítása alatt 1906-ban megkezdődött építkezés során nagynyomású levegőt alkalmaztak, hogy az egyes alagútelemek elhelyezésekor a vízbetörést megakadályozzák. A folyó két partján a függőleges aknákat alakítottak ki. A két akna között, a földfelszín alatt 24 méterrel és a folyómeder alatt 3 méterrel két, egymással párhuzamos alagutat fúrtak. Az alagutak teteje az Elba átlagos dagály idei vízszintje alatt 12 méteres mélységben fekszik. Az építkezés során a túlnyomás miatt fellépő ún. keszonbetegségben három munkás veszítette életét, 2 másik munkás baleset áldozata lett. Összesen 4400 munkás dolgozott az alagút létrehozásán, míg az építés teljes költsége 10,7 millió birodalmi aranymárkára rúgott. Az alagút 1911. május 7-én nyílt meg.

Átépítések

Az alagút a gyalogosok számára egy lépcsőn volt elérhető, amelyek a két végakna peremein futottak. Ezeket egy későbbi modernizálás során mozgólépcsőkre cserélték, majd a mozgólépcsők elhasználódása után nagy kapacitású személyfelvonókat építettek be. Az Elba 1981-1982-es kimélyítése során az alagút fölött a folyómedret egy méterrel mélyebbre kotorták. A munkálatok során az érintett alagútszakasz fölötti részt vasbeton elemekkel erősítették meg. Ma az alagút felett átlagosan 10,6 méter magas vízoszlop található.

Érdekességek

Egy csizmát rágó patkányokat ábrázoló Majolikatábla az alagút falában

• Az alagútba nem lehet rámpákon át bejutni. A személyautókat és kisebb teherautókat egy négy különálló szekrényből álló liftrendszer szállítja a végaknák mélyére. Mindkét végakna fölé egy-egy fogadóépületet emeltek. Az északi parton álló, patinazöld tetejű fogadóépület Hamburg város egyik jelképe.
• Az alagút falában - díszítőelemként - halakat, rákokat és tengeri élőlényeket ábrázoló majolikatáblák láthatóak.
• Megnyitása után évente 20 millió ember kelt át az alagúton. A legtöbben a folyam déli partjain dolgozó rakodó- és hajógyári munkások. A konténerek elterjedése óta a dolgozók száma visszaesett, így napjainkban évente „csak” félmillióan haladnak át az alagúton.
• A megnyitás idején a hamburgi szenátusban kemény politikai küzdelem zajlott az alagútpénzt illetően. A szociáldemokraták azzal érveltek, hogy „a burzsoáziának sem kell fizetnie az uhlenhorsti lovaglóutak fenntartásáért, így a munkásoknak alagúthasználata ingyenes kell legyen”. Az alagút megnyitása óta a gyalogosok és a kerékpárosok ingyenesen kelhetnek át a nap minden percében. A motoros gépjárművek hétköznapokon reggel 5:30 és 20:00 között 2 €-ért hajthatnak át az Elba alatt.
• 2000 óta minden évben megrendezik az ún. „Elba-Alagútmaratont”, amely során 48 kört kell futni az alagúton át a két part között.

Képgaléria

• 
  Az alagút északi bejárata (balra) és a Landungsbrücken (jobbra)
• 
  Az alagút északi bejárata
• 
  Az alagút déli bejárata
• 
  Autólift
• 
  A steinwerderi bejárat

Források

• Fotók a Régi Elba-alagútról
• A Régi Elba-Alagút Hamburg város honlapján
• CitySam idegenforgalmi honlap