Réz-hegység

A Réz-hegység (régi magyar neve Igyfan-erdő, románul Munții Plopiș) az Erdélyi-középhegység, vagy más néven Erdélyi-szigethegység északnyugati részén fekszik. Tulajdonképpen a Bihar-hegység egyik északnyugati oldalága, mely Szilágy és Bihar megye határán húzódik a Szilágyság és a Sebes-Körös között északról délkelet felé.

Réz-hegység
Réz-hegység, előtérben Sólyomkőpestes
Hely	Románia, Erdély, Szilágy és Bihar megye
Hegység	Erdélyi-középhegység, Nyugati-Kárpátok
Legmagasabb pont	Magura (918 m)
Hosszúság	40 km
Szélesség	20 km
Elhelyezkedése
Réz-hegység Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 20″, k. h. 22° 31′ 23″47.105555555556, 22.523055555556

Fekvése

A Réz-hegység északi mellékágai a Berettyó és a Kraszna völgyébe nyúlnak le. Keleten a Csucsa és Perje közötti 669 méter magasságú Plopis-hágó választja el a Meszes-hegységtől, délen a Sebes-Körös, nyugat felé a hegység mindinkább alacsonyodó kiágazásai Szalárd és Nagyvárad határáig húzódnak.

Földrajza

A Bihar és Szilágy megye határán húzódó hegység lapos tetői és hátai sehol sem érik el az 1000 méteres tengerszint feletti magasságot.

Legmagasabb csúcsai a 918 méter magasságú Magura és ezt követi az Almácska-tető a 882 méteres magasságával.

A hegység felszíne meglehetősen lapos, központi részének lapos tetői és hátai egy kréta kori tönkfelszín maradványai. Letarolt, hullámos felszínének rossz lefolyású, sekély mélyedéseiben lápok bújnak meg. A felszínt helyenként több tíz méter vastagságú mállási réteg borítja, keletkezésének valószínű ideje az óharmadidőszak lehetett.

A hét-nyolcszáz méter magasra emelt triász kori rétegek sekély, tálszerű mélyedéseibe beszivárgó vizek változatos karsztformákat alakítottak ki. A felszíne alatt összegyűlt víz részben a Sebes-Körös vízrendszeréhez kapcsolódó Seredos-völgyi karsztforrás felé áramlik, részben pedig a Berettyó forrásait táplálja.

A hegység féloldalasan kiemelt rögvonulata észak felé dől, ezért a hegység hosszabb és nagyobb vízhozamú vízfolyásai mint például a Bisztra és a Gyepes-patak ugyancsak a Berettyót táplálják.

Legalacsonyabb peremét Valkóváralja mellett, a Várhegy alatti völgyben töri át az itt még alig pataknyi Berettyó folyó. Itt a meredek hegyoldalak közé szorított vízfolyásnak hegyipatak jellege van.

Növény- és állatvilága

• Éger- és bükkerdők

Nevezetességei

• Sólyomkővár
• Valkó vára
• A Berettyó forrásvidéke

Források

• Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Bihar vármegye.
• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája I–VI. [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1901–1904.
• Andikovics Sándor, Kriska György, Móga János: A Berettyó vízgyűjtőjének felszínalaktani, hidrológiai és hidrobiológiai vizsgálata (2001)