Róma, nyílt város
A Róma, nyílt város (eredeti cím: Roma città aperta) Roberto Rossellini olasz rendező 1945-ben bemutatott filmje, a neorealizmus kiemelkedő alkotása.
| Róma, nyílt város (Roma città aperta) | |
| 1945-ös olasz film | |
_Magnani_e_Fabrizi.png) | |
| Rendező | Roberto Rossellini |
| Producer | Giuseppe Amato Ferruccio de Martino Rod E. Geiger Roberto Rossellini |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Sergio Amidei Federico Fellini Alberto Consiglio Roberto Rossellini |
| Főszerepben | Anna Magnani Aldo Fabrizi Marcello Pagliero |
| Zene | Renzo Rossellini |
| Operatőr | Ubaldo Arata |
| Vágó | Eraldo Da Roma |
| Gyártás | |
| Gyártó | Excelsa Film |
| Ország |  Olaszország |
| Nyelv | olasz német |
| Forgatási helyszín |
|
| Játékidő | 100 perc |
| Képarány | 1,37:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  Minerva Film |
| Bemutató | 1945. szeptember 27. |
| Korhatár | .svg){kind=icon} III. kategória (NFT/2121/2014) |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Róma, nyílt város témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Cselekmény
szerkesztés |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A film 1944-ben játszódik a németek által megszállt Rómában. Manfredi, a német titkosrendőrség, a Gestapo elől menekülő kommunista mérnök szeretője nővérénél, Pinánál keres menedéket. Az asszony don Pietrótól, a paptól kér segítséget, aki már bújtat egy osztrák katonaszökevényt. Pina másnap tartaná az esküvőjét, de a németek elfogják a vőlegényét, Francescót, őt magát pedig agyonlövik az utcán. Marina, Pina narkomán húga feladja a németeknek szeretőjét. Manfredit, a Nemzeti Felszabadítási Front egyik vezetőjét, az őt bújtató don Pietrót és a katonaszökevényt elhurcolja a Gestapo. A dezertőr öngyilkos lesz, a mérnök belehal a kínvallatásba, a papot pedig agyonlövik.[1]
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Szereposztás
szerkesztés| Szereplő | Színész |
|---|---|
| Don Pietro Pellegrini | Aldo Fabrizi |
| Pina | Anna Magnani |
| Giorgio Manfredi | Marcello Pagliero |
| Piccolo Marcello | Vito Annichiarico |
| Agostino | Nando Bruno |
| Bergmann őrnagy | Harry Feist |
| Ingrid | Giovanna Galletti |
| Francesco | Francesco Grandjacquet |
| Osztrák dezertőr | Tolnay Ákos |
Stílusjegyek
szerkesztés
A Róma, nyílt város a neorealista irányzat egyik emblematikus alkotása, amely világhírűvé tette a stílust. Roberto Rossellini így fogalmazta meg az irányzatot és a Róma, nyílt várost egyaránt jellemző humanizmust: „Az én neorealizmusom nem más, mint morális állásfoglalás, amit talán az alábbi szavakkal lehetne a legpontosabban kifejezni: felebaráti szeretet.”[2]
Ez a felebaráti szeretet nyilvánul meg a film mondanivalójában: az antifasiszta ellenállásban sem a politikai és világnézeti hovatartozás (Manfredi kommunizmusa, illetve don Pietro katolicizmusa), sem a nemzetiség (osztrák dezertőr), sem a társadalmi helyzet (Pina szegénysége) nem számít. A szereplőket tehát nem az ideológia, a kor vagy a nem köti össze, hanem a modern barbarizmus elutasítása. A Róma, nyílt város az emberek szenvedését és igazuk melletti kiállását mutatja be azzal az életigenlő hittel, hogy az egyént esetleg megsemmisítő erkölcsi alapú döntések a társadalom javára válnak.
A neorealista irányzat többi fontos, elsősorban filmkészítési stíluseleme is megjelent a Róma, nyílt városban. A filmet a valóság minél teljesebb megragadása érdekében nem műtermekben, hanem külvárosi utcákon, lakásokban forgatták, szereplői nem a kor nagy sztárjai, hanem kezdő vagy amatőr színészek voltak. Egyedül a mártír papot megszemélyesítő Aldo Fabrizi és a Pinát alakító Anna Magnani számított ismert színésznek. Mindezeknek köszönhetően a Róma nyílt város dokumentarista hűséggel idézi fel a német megszállást. A film forgatása nehéz anyagi körülmények és kiszámíthatatlan viszonyok között folyt.
Carlo Lizzani olasz filmtörténész így fogalmazta meg a Róma nyílt város sikerét: a film „ereje abban rejlik, hogy az emberi érzelmek sokféleségét magasabb rendű egységbe ötvözte. A film frissessége, spontaneitása, újszerűsége abból a világos állásfoglalásból adódott, amely Rossellinit és munkatársait (...) arra készteti, hogy azonosuljanak azzal, amit azokban a hónapokban milliónyi olasz együttesen élt át”.[3]
Érdekességek
szerkesztés- Az osztrák katonaszökevényt Tolnay Ákos magyar író, újságíró játszotta. Filmbeli szerepét korábban a valóságban is "alakította", hiszen az olasz ellenállás résztvevőjeként börtönbe került a megszállás idején.[4]
- Pina szerepére először Clara Calamait választotta a rendező, aki Luchino Visconti Megszállottság (1943) című filmjében játszott főszerepet.[5]
- A valósághűség érdekében német hadifoglyok is szerepet kaptak a filmben statisztaként.[5]
Fogadtatás
szerkesztésRoberto Rossellini még a német megszállás alatt kezdte írni a forgatókönyvet Sergio Amideivel Morosini atyáról, akit a németek meggyilkoltak. Először csak dokumentumfilmet terveztek, de a könyv készítésében részt vevő Federico Fellini hatására a játékfilm mellett döntöttek.
A Róma, nyílt várost ugyan az olasz kritika elutasította,[2] de Itáliában és világszerte is nagy sikert aratott. Olaszországban 1945-1946-ban erre az alkotásra adták el a legtöbb mozijegyet.[6] A világsikert jól mutatja, hogy Rossellini alkotása 1946-ban megkapta Cannes-ban a Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját.[7]
Díjak, jelölések
szerkesztés- Oscar-díj (1947)
- jelölés: Sergio Amidei, Federico Fellini (legjobb eredeti forgatókönyv)
- Cannes-i nemzetközi filmfesztivál (1946)
- díj: Roberto Rossellini (Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja)
- Ezüst Szalag díj (1946)
- díj: Roberto Rossellini (legjobb film)
- díj: Anna Magnani (legjobb női mellékszereplő)
- National Board of Review (1946)
- díj: Anna Magnani (legjobb színésznő)
- díj: legjobb külföldi film
- New York-i Filmkritikusok Egyesülete (1946)
- díj: legjobb idegen nyelvű film
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 88 és ½ híres film, 104-105. oldal ISBN 963-1173-21-6
- ↑ a b 88 és ½ híres film, 103. oldal ISBN 963-1173-21-6
- ↑ Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979, 134. oldal ISBN 963-2810-61-9
- ↑ Hajnóczi Gábor, A Róma nyílt város magyar szereplője
- ↑ a b IMDB
- ↑ Új Oxford filmenciklopédia, 454. oldal ISBN 978-9639-587-44-1
- ↑ Cannes-i díjazottak listája
Források
szerkesztés- Új Oxford filmenciklopédia ISBN 978-9639-587-44-1
- Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979 ISBN 963-2810-61-9
- 88 és ½ híres film ISBN 963-1173-21-6
- Thompson-Bordwell, A film története ISBN 978-9639-651-45-6
- Róma, nyílt város az Internet Movie Database oldalon (angolul)
További információk
szerkesztés- Róma, nyílt város a PORT.hu-n (magyarul)
- Róma, nyílt város az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Róma, nyílt város az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Róma, nyílt város a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Róma, nyílt város a Box Office Mojón (angolul)
- Részlet a filmből
