Református egyházak

Kálvin János tanítására alapuló protestáns felekezetek
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 20.

A református egyházak Kálvin János és Ulrich Zwingli tanaira épülő tanításrendszerrel rendelkező protestáns felekezetek.

Debreceni református nagytemplom
Alsóvárosi református templom (Kolozsvár)

Létrejöttük a 16. századi nyugat-európai reformációhoz nyúlik vissza. A református egyház megalapítója a svájci reformáció vezetője, Ulrich Zwingli zürichi lelkész volt. Halála után a mozgalom fokozatosan Kálvin János irányítása alá került, aki 1536-ban kiadta A keresztény vallás alapvonalai [1] című művét. Ebben világos rendszerbe foglalta a reformáció alapelveit (mint például a kizárólag hit általi megigazulás elve).

A reformáció magyarországi, kálvini ága két hitvallást fogadott el Debrecenben 1567-ben, a Heidelbergi kátét és a II. Helvét hitvallást. Innen, az 1567-es debreceni zsinattól számoljuk a magyar református egyház létét, amikor a reformátusok, élükön Méliusz Juhász Péterrel összegyűltek és állást foglaltak az unitarizmussal szemben és hitvallásilag megszervezték az egyházat. [2]

Jellemzői

szerkesztés

A református egyházak nemzeti alapon szervezkedtek. Ezek mindegyikének külön hitvallásai vannak, tehát sem hitelvi, sem szervezeti alapon nem egységesek,[3] hanem országonként egymástól független hálózatot alkotnak. Főbb jellemvonásaik mégis meglehetősen azonosak.

A református egyházak központi gondolata az, hogy Isten dicsősége csak a teokráciában valósul meg, ezért a vallásos követelményekből szigorú törvényt csináltak; komoly egyházfegyelmet igyekszenek tartani, presbiteri alkotmányuk pedig nem engedi kifejlődni bennük a papuralmat.[3] Isten abszolút uralmának a proklamálásával áll szoros összeköttetésben a predesztináció tana: az a felfogás, hogy Isten szabad ura az emberek üdvösségének v. kárhozatának, a hívek és az emberek az ő eleve rendelése alapján üdvözölnek v. elkárhoznak. A reformátusok az egyházi szertartásoknak (keresztség, úrvacsora) kisebb jelentőséget tulajdonítanak, mint a lutheri (evangélikus) egyház.[3]

Európai református egyházak

szerkesztés

Svájci Református Egyház

szerkesztés

A protestantizmus református ágát a svájci Ulrich Zwingli indította el Zürichben és néhány éven belül el terjesztették Bázelban (Johannes Oecolampadius), Bernben (Berchtold Haller és Niklaus Manuel), Genfben (Kálvin János), St. Gall-ban (Joachim Vadian), számos dél-németországi városban és a franciaországi Elzászban (Martin Bucer).

Franciaországi Református Egyház

szerkesztés

Franciaországban a református protestánsokat hugenottáknak nevezték.

Német Református Egyház

szerkesztés

A Német Református Egyház (Reformierte Kirche) a katolicizmus és lutheranizmus mellett Németország meghatározó egyháza. A Német Református Egyház szokatlan módon nem Kálvinhoz és Zwinglihez vezeti vissza egyházuk megalapítását hanem Philipp Melanchthonhoz, aki Luther Márton legjobb barátja és szövetségese volt.

Magyar vonatkozású református egyházak

szerkesztés

Magyarországi Református Egyház

szerkesztés

A Magyarországi Református Egyház ma a nemzetközi református mozgalom legnagyobb szervezete. A hitvallási iratai a Heidelbergi káté és a II. Helvét Hitvallás.

Magyarországon négy egyházkerület található, a Tiszántúli, Tiszáninneni, Dunamelléki, és a Dunántúli Egyházkerületek. Az egyházkerületek élén püspökök állnak világi elnöktársukkal, a főgondnokokkal. Ez az ún. paritás elve, ami azt jelenti, hogy a legalsóbb szervezeti egységtől (egyházközség) a legmagasabbig (zsinat) a lelkészi elnöknek van egy világi elnökpárja.

Kisebbségi magyar református egyházak

szerkesztés

Tengeren túli magyar református egyházak

szerkesztés

A Református Egyházak Világszövetsége

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. Kálvin János: A KERESZTYÉN VALLÁS ALAPVONALAI. Kálvin: írások. (Hozzáférés: 2023)
  2. Uj Idők Lexikona 7-8. Debreceni zsinat (Budapest, 1937)
  3. a b c Tolnai Új Világlexikona 15. Református egyház (Budapest, 1929)