Regīna Ezera
Regīna Ezera (született Regīna Šamreto; Riga, 1930. december 20. – 2002. június 11.) lett író, drámaíró. Lettország népművésze, a Szovjetunió ismert és népszerű írója, drámaírója.
Regīna Ezera | |
Született | 1930. december 20.[1][2] Riga[3] |
Elhunyt | 2002. június 11. (71 évesen)[2] Ķegums |
Állampolgársága | |
Gyermekei | Aija Vālodze |
Foglalkozása | |
Iskolái | Lett Tudományegyetem |
Kitüntetései |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésRegina Šamreto lengyel nemzetiségű családban született Rigában 1930. december 20-án. Apja Roberts Šamreto ács, édesanyja Lúcia háztartásbeli. Lettül csak iskolás korában tanult meg. 1944-ben a vörös hadsereg közeledése idején a család Németországba menekült és egy Aken melletti menekülttáborba került, de 1945 októberében visszatért Lettországba. 1950-ben Regina Ezera leérettségizett és a Lett Tudományegyetem filológia fakultásán kezdte meg tanulmányait. 1951-ben férjhez ment Jēkabs Lasenbergshez de hamarosan elvált. Második férje Česlavs Kindzulis író, műfordító. Ez a házassága is gyors válással végződött és egyedül nevelte három leányát. (Inese, Ilze és Aija).
Az egyetem elvégzését követően a "Рionieris" (Úttörő) és a "Bērnība" (Gyermekkor) folyóiratok szerkesztőségében helyezkedett el. Első műve 1958-ban jelent meg. Ekkor vette fel írói álnevét. Az ezera jelentése lettül: tó, pontosabban ennek a köznyelvben nem létező nőnemű változata (tavi nő). Lírai hangvételű regényei, novellái nem csak hazájában voltak népszerűek, de több európai nyelvre is lefordították azokat. Magyarul is megjelent a Vasara "bija tikai vienu dienu" (Csak egy nap volt a nyár) című regénye.
Élete során aktívan részt vett a társadalmi életben. 1960-as években tagja volt Riga város tanácsának, és az 1970-es évek második felétől az 1980-as évek közepéig a Szovjet Írószövetségnek is. 1989-ben aktívan részt vett Lettország függetlenségi mozgalmában. 1995-ben az alapítást követően a legelsők között kapta meg Lettország legmagasabb adományozható kitüntetését a Három Csillag érdemrendet. Megromlott egészsége és elhatalmasodó depressziója miatt élete végén visszavonultan élt Kegums melletti családi házában.
Két regényét filmesítették meg. 1976-ban "Aka" (A kút) című regénye alapján készült az "Ezere Sonáte" (A tóparti ház asszonya) című film. Rendező: Gunārs Cilinskis .[4]
1995-ben a "Pūķa ola" (Sárkánytojás) című regénye alapján Talivaldis Margevics rendezte az azonos című filmet. Ebben a filmben egy mellékszereplőként maga Regina Ezera is szerepelt. [5]
Magyarul
szerkesztés- Csak egy nap volt a nyár. Regény; ford. Brodszky Erzsébet; Európa, Bp., 1985
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
- ↑ Gunars Cilinskis: A tóparti ház asszonya (film). IMDB, 1977. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- ↑ Talivaldis Margevics: DRAGON'S EGG. Gilde film studio, 1995. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
Források
szerkesztés- Regīna Ezera (lett nyelven). letonika.lv/literatura. (Hozzáférés: 2022. április 15.)
- Regina, Ezera. Csak egy nap volt a nyár ford.: Brodszky Erzsébet:. Budapest: Európa (1985). ISBN 9630738406
- Regina Ezera fotóalbum (lett nyelven). Latvijas Universitātes Akadēmiskā bibliotēka un Rakstniecības un mūzikas muzejs. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- (2010). Regīna Ezera (lett nyelven). Youtube video. (Hozzáférés ideje: 23-03-2020.) [nem megbízható forrás]