Rent
A Rent (IPA: [rent], jelentése: ’bér/bérleti díj’) Jonathan Larson[1] rockmusicale, mely Giacomo Puccini Bohémélet című operáján alapul. Néhány nélkülöző, bohém életet élő művész történetét meséli el a manhattani Alphabet Cityben. A történetre az AIDS árnyéka is rávetül.
Rent | |
musical | |
Eredeti nyelv | angol |
Alapmű | Giacomo Puccini: Bohémélet |
Zene | Jonathan Larson |
Dalszöveg | Jonathan Larson |
Szövegkönyv | Jonathan Larson |
Fordító | Miklós Tibor |
Főbb bemutatók | 1993 – Reading/Workshop 1994 – Off-Broadway 1996 – Broadway 1998 – West End 2001 – Piccolo Színház |
Díjak | Pulitzer-díj Tony-díj: – legjobb musical – legjobb szövegkönyv – legjobb zene Drámakritikusok Díja: – legjobb musical – legjobb szövegkönyv |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rent témájú médiaállományokat. |
Az első bemutatóra a New York Theatre Workshopban került sor 1994-ben, ahol három hétig játszották. Ugyanitt történt a hivatalos bemutató is 1996. január 25-én. A zeneszerző–szövegíró Jonathan Larson a premier előtti éjszakán hunyt el. A darab elnyerte a legjobb drámáért járó Pulitzer-díjat, és a közönség körében is sikeresnek bizonyult. Április 29-én a Broadwayen található nagyobb Nederlander Theatre tűzte műsorára a darabot,[2] ahol 2008. szeptember 7-ig játszották kirobbanó sikerrel.
A Broadwayen a Rent a kritikusok tetszését is elnyerte, számos elismerést kapott, köztük számos Tony-díjat. A musical sokat segített az amerikai zenés színháznak elérni a fiatalabb generációkat is.[3] A Broadway-produkció bezárásakor (2008. szeptember 7.) tizenkét év és 5124 előadás után a nyolcadik legrégebb óta futó Broadway-előadásnak számított, mindössze kilenc évvel lemaradva a listavezető Az Operaház Fantomja mögött. A musical bevétele 280 millió amerikai dollár fölé tehető.[4]
A musical sikere Amerika-szerte számos bemutatót és turnét eredményezett, bemutatták a West Enden, számos nyelvre lefordították, így magyarra is. A magyarországi ősbemutató producere Simon Edit volt, az előadást a Piccolo Színház mutatta be Miklós Tibor fordításában és rendezésében 2001. március 16-án. 2005-ben készült el a filmadaptáció Rent – Bohém élet címmel, a Nederlander Theater záróelőadását pedig rögzítették, és Rent: Filmed Live on Broadway címmel mutatták be.
A darabot az USA-ban középiskolák is bemutatták, mely kiváltotta a szülők tiltakozását.[5]
Keletkezése
szerkesztésBilly Aronson drámaíró vetette fel először 1988-ban annak az ötletét, hogy elkészüljön „egy musical Puccini Bohémélete alapján, melyben Puccini érzéki pompáját felváltaná a modern New York durvasága és lármája.”[6] Jonathan Larson, egy 29 éves zeneszerző, 1989-ben csatlakozott hozzá, és ketten együtt láttak hozzá a musical első dalainak megalkotásához (mint például a Santa Fe, az I Should Tell You és a Splatter, melyből a későbbi Rent című szám lett). Larson javasolta, hogy a mű színhelye East Village, a Manhattan szomszédságában fekvő avantgárd művésznegyed legyen, mely egy utcányira volt Larson Greenwich Village-i otthonától. Szintén ő javasolta a darab végső címét, mellyel Aronson kezdetben elégedetlen volt, ám Larson azzal győzte meg, hogy a „rent” a béren kívül másodjelentéssel is bír, melyet magyarul szétszakítottnak, szétziláltnak fordíthatunk, de az angolban a kábítószerek egyik tünetének leírásaként is használják. 1991-ben útjaik különváltak, amikor Larsson megkérte Aronsont, hogy ötletének felhasználásával egyedül folytathassa a Rentet. Larson nagy reményeket fűzött a készülő rockoperához: „közelebb hozni a zenés színházat az MTV-generációhoz.”[7] Aronson és Larson úgy egyeztek meg, hogy ha a darab Broadway-premierjére sor kerülne, annak bevételében Aronson is részesülhet.[7]
Jonathan Larson az 1990-es évek elején a rent zenéinek szerzésére összpontosított, miközben pincérkedésből tartotta fenn magát a Moondance Dinernél. Hét év alatt több száz dal készült el, miközben a darab jelentős változásokon ment át. A végső változatban negyvenkét dal maradt benne. Larson 1992 őszén kereste fel James Nicolát, a New York Theatre Workshop művészeti vezetőjét a Rent kottáival és hangfelvételeivel. Ott került először olvasópróbaszerűen színpadra 1993 márciusában. Hamar kiderült, hogy ígéretes alapanyag, ám számos szerkezeti hibát javítani kellett, ideértve a darab megterhelő hosszát és a túlzottan összetett cselekményt.[7]
A New York Theatre Workshop-változat 1994-ben még olyan dalokat is tartalmazott, melyek a végső változatban nem szerepelnek (mint a You’ll Get Over It, a Tango: Maureen elődje, melyben Mark és Maureen szerepeltek; a Female to Female A & B, melyet Joanne és Maureen énekeltek; és a Real Estate, melyben Benny arról próbálja meggyőzni Markot, hogy legyen ingatlanközvetítő, és hagyja a filmkészítést). A főszereplők közt már megjelent Anthony Rapp (Mark) és Daphne Rubin-Vega (Mimi). Larson fokozatosan foltozgatta művét, mely változtatások megjelentek a műhelyelőadásokban.[8]
A musical off-Broadway bemutatójának jelmezes főpróbája előtt, 1996. január 24-én adta Larson élete első újságinterjúját a The New York Times kritikusának, Anthony Tommasininak. Az interjú apropóját az adta, hogy a Rentet Puccini operájának premierje után kereken száz évvel mutatták be. Larson nem élte meg művének sikerét, az interjú után pár órával, január 25-én hajnalban diagnosztizálatlan aorta aneurysmában meghalt (melyet Marfan-szindróma okozhatott). A Rent első előzetes előadását eltörölték, helyette a színészek az összegyűlt barátoknak és családnak énekelték el a musical dalait Larson emlékére.[7] Az ősbemutatót terv szerint megtartották, hamar nagy népszerűségre tett szert, melyet a lelkes kritikák és a zeneszerző aktuális halála fűtött. A százötven férőhelyes New York Theatre Workshopban telt házzal futott a darab,[2] s hamarosan a népszerűségnek köszönhetően nagyobb színházba költözött. A Broadway-premierre a korábban elhagyatott Nederlander Theatre-ben került sor a 41. utcában 1996. április 29-én.[2]
Az ihlet forrásai
szerkesztésLarson számos forrásból építkezett a Rent megalkotásakor. A szereplők többségét és a cselekmény nagy részét Giacomo Puccini operájából, a Bohéméletből emelte át, melynek bemutatóját 1896-ban tartották – száz évvel a Renté előtt. A tuberkulózist, a Bohémélet kórságát, Larson musicalében az AIDS, az 1830-as évek Párizsát az 1980-as évek New York-i East Village-e váltotta fel. A Rent szereplőinek nevei és személyiségei tükrözik a Bohémélet hőseit:
Bohémélet | Rent |
---|---|
Mimì, tuberkulózisos hímzőnő | Mimi Márquez, HIV-es bártáncosnő |
Rodolfo, költő | Roger Davis, HIV pozitív dalszerző |
Marcello, festő | Mark Cohen, független filmes, Roger lakótársa |
Musetta, énekes | Maureen Johnson, biszexuális előadóművész |
Schaunard, zenész | Angel Dumott Schunard, AIDS-es transzvesztita dobos |
Colline, filozófus | Tom Collins, AIDS-es, meleg, anarchista filozófiaprofesszor |
Alcindoro, városi tanácsos | Joanne Jefferson, ügyvéd, Maureen társa (részben Marcello alapján) |
Benoit, háztulajdonos | Benjamin ’Benny’ Coffin III, háztulajdonos, korábban Roger, Mark, Collins és Maureen lakótársa |
Hasonló párhuzamra példa Larson Gyújtsd meg a gyertyám (Light My Candle) című dala, mely szinte teljesen megegyezik Mimì és Rodolfo első közös jelenetével a Bohéméletben. Larson többször zeneileg is idézi Puccini Musetta-keringőjét (Quando me n'vo soletta per la via [Amikor egyedül sétálok az utcán]), melynek e köznyelvi címét az eredeti angol szöveg említi is („Musetta’s Waltz”), megidézi A Maureen-tangó (Tango Maureen) címe, tartalmilag pedig a Így fogadj el, vagy hagyj el! (Take Me or Leave Me) evokálja, amikor Maureen arról énekel, hogy bámulják meg az utcán. A Goodbye Love, illetve annak párja hasonló jellegű és hasonló funkciót tölt be mindkét színműben.
A Rent részint önéletrajzi ihletésű mű is. Larson évekig bizonytalan sorsú, New York-i, éhező művész volt. A zenés színházért feladta az anyagi biztonságot. Reményét és félelmeit átadta karaktereinek. A Rent szereplőihez hasonlóan ő is rossz körülmények között élt, melynek elemeit beépítette történetébe, így az illegális faégetőjét, a konyha közepén található kádat és a rossz csengőt, melynek köszönhetően barátainak az utca túloldalán lévő telefonfülkéből kellett szólniuk, hogy dobja le a kulcsokat.[9] A történet azon eleme, miszerint Maureen Markot egy nőért (Joanne) hagyta el, szintén Larson életéből származik, mivel barátnője ugyanígy tett.
A musical számos helyszíne létező hely. Így A bohémélet (La Vie Boheme) helyszíne, a Life Café (vagy Élet Café) létező kávézó East Village-ben.[10][11] Az első felvonás végén említett zavargások az 1980-as évek végi Tompkins Square Park-beli, kijárási tilalom ellen kitört megmozduláson alapszanak.[11]
Dalok listája
szerkesztés
|
|
Hatása
szerkesztésA musical legnépszerűbb dalát, A szerelem évszakait (Seasons of Love) gyakran adják elő függetlenül a musicaltől, így például magyarországi szalagavatókon is.
RENT-fejek
szerkesztésA Rent rajongói gyakran nevezik magükat RENT-fejeknek (RENT-heads). Ezzel a névvel eredetileg a Nederlander Theatre előtt táborozó rajongókat illették, akik órákig vártak arra, hogy az előadásokra húszdolláros, kedvezményes jegyeket válthassanak. (A ’rush ticket’-rendszert először a Rentnél vezették be: ez a jegy általában az első két sorba szólt és az előadás előtt két órával sorsolták ki. Később egyre több színház csatlakozott a kezdeményezéshez, így egy újabb réteg előtt nyílt meg a Broadway kapuja.)[12][13] Számos RENT-fej több tucatnyi alkalommal látta a musicalt, akár különböző városokban.[14]
Kelly Nestruck, a The Guardian újságírója így fogalmazott: „a Rent rajongóit… a köznyelvben RENT-fejeknek hívják, vagy még köznyelvibben a legeslegidegesítőbb musicalrajongóknak.”[15]
Utalások
szerkesztésSzereposztás
szerkesztésLegfontosabb amerikai szereposztások
szerkesztésSzerep | Eredeti szereposztás a Broadwayen[16] | 2005-ös film[17] | 2008-as záró Broadway-előadás[18] |
---|---|---|---|
Mark Cohen | Anthony Rapp | Adam Kantor | |
Roger Davis | Adam Pascal | Will Chase | |
Mimi Márquez | Daphne Rubin-Vega | Rosario Dawson | Renée Elise Goldsberry |
Tom Collins | Jesse L. Martin | Michael McElroy | |
Angel Dumott Schunard | Wilson Jermaine Heredia | Justin Johnston | |
Maureen Johnson | Idina Menzel | Eden Espinosa | |
Joanne Jefferson | Fredi Walker | Tracie Thoms | |
Benjamin Coffin III | Taye Diggs | Rodney Hicks |
Magyarországi bemutató szereposztása
szerkesztésSzerep | Piccolo Színház első szereposztása[19] | 2003-as album[20] | Másodszereposztások[21] |
---|---|---|---|
Mark Cohen | Nagy Sándor | Szente Vajk Csiszár István | |
Roger Davis | Csengeri Attila | Perei Timotheus | |
Mimi Márquez | Gallusz Nikolett | Mezőfi Gabriella | |
Tom Collins | Fellegi Lénárd | ||
Angel Dumott Schunard | Serbán Attila | ||
Maureen Johnson | Koós Réka | Nádasi Veronika Molnár Szilvia | |
Joanne Jefferson | Nagy Anikó | ||
Benjamin Coffin III | Nagy Lóránt | Bozsik Patrik | Zayzon Csaba |
Díjak és jelölések
szerkesztésTony-díj
szerkesztésA Rentet tíz Tony-díjra jelölték 1996-ban melyek közül négyet vitt el:[22]
- Nyertes
- legjobb musical
- legjobb szövegkönyv: Jonathan Larson
- legjobb eredeti zene: Jonathan Larson
- legjobb musicalszínész: Wilson Jermaine Heredia
- További jelölések
- legjobb musical-főszereplő színész: Adam Pascal
- legjobb musical-főszereplő színésznő: Daphne Rubin-Vega
- legjobb musicalszínésznő: Idina Menzel
- legjobb világítás (musical): Blake Burba
- legjobb koreográfia: Marlies Yearby
- legjobb rendezés (musical): Michael Greif
Egyéb díjak
szerkesztésA Rent a következő díjakra is jelölést szerzett 1996-ban, melyeket négy kivételével meg is nyert:[23]
- Nyertes
- Pulitzer-díj
- legjobb színmű
- Drámakritikusok Díja
- legjobb musical
- legjobb szövegkönyv
- legjobb musicalszínész: Wilson Jermaine Heredia
- legjobb hangszerelés: Steve Skinner
- legjobb dalszöveg
- legjobb zene
- Theater World Award
- az év felfedezettje: Adam Pascal
- az év felfedezettje: Daphne Rubin-Vega
- New York Drama Critics Circle Award: legjobb musical
- Outer Critics Circle Award: legjobb Off-Broadway musical
- Drama League Award: legjobb musical
- Obie Award
- legjobb szövegkönyv, zene és dalszöveg
- legjobb rendezés: Michael Greif
- legjobb kórus
- További jelölések
- Drámakritikusok Díja
- legjobb musicalszínész: Adam Pascal
- legjobb musicalszínésznő: Daphne Rubin-Vega
- legjobb rendezés (musical): Michael Greif
- legjobb jelmeztervezés: Angela Wendt
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Larson, Jonathan, interjú és szöveg: McDonnell, Evelyn és Silberger, Katherine. Rent (angol nyelven). New York: HarperEntertainment / HarperCollins (1997). ISBN 0-688-15437-9
- ↑ a b c Larson, Jonathan, interjú és szöveg: McDonnell, Evelyn és Silberger, Katherine. Glory, Rent (angol nyelven). New York, New York: HarperEntertainment / HarperCollins, 54–64. o. (1997). ISBN 0-688-15437-9
- ↑ Marks, Peter (1996. február 26.). „Looking on Broadway For Ramshackle Home” (angol nyelven). The New York Times, C9. o. [2007. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 26.)
- ↑ Zoglin, Richard (2008. március 10.). „Life After Rent” (angol nyelven). Time, 66. o. [2010. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 26.)
- ↑ Napoleon, Davi: Rent and The Laramie Project to go on at Las Vegas high school (angol nyelven). Theatre Talk. The Faster Times, 2009. november 12. [2013. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 26.)
- ↑ Larson, Jonathan, interjú és szöveg: McDonnell, Evelyn és Silberger, Katherine. Leap of Faith, Rent. New York: HarperEntertainment / HarperCollins, 18–37. o. (1997). ISBN 0-688-15437-9
- ↑ a b c d Tommasini, Anthony (1996. március 17.). „The Seven-Year Odyssey That Led to Rent”. The New York Times, Section 2 Page 7. o.
- ↑ Rapp, Anthony. Without You: A Memoir of Love, Loss, and the Musical Rent. Simon & Schuster (2006). ISBN 0-7432-6976-4
- ↑ Beals, Gregory (1996. május 13.). „The World of Rent”. Newsweek CXXVII (20), 58–59. o.
- ↑ Ben Lerman; Andrew Jacobs: Making Rent; A Spell for Alphabet City. Life Press. Life Cafe, 2005, 1998. [2006. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 5.)
- ↑ a b Larson, Jonathan, interjú és szöveg: McDonnell, Evelyn és Silberger, Katherine. Connection. New York: HarperEntertainment / HarperCollins, 138–141. o. (1997). ISBN 0-688-15437-9
- ↑ Adams, Bob (1998. augusztus 14.). „Time for 'Rent'”. The Philadelphia Gay News. [2000. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Riedel, Michael (1997. március 3.). „Every Day a 'Rent' Party: hardcore fans of the hit musical form a squatters camp at the box office”. New York Daily News, 27. o.
- ↑ Larson, Jonathan, Evelyn McDonnell with Katherine Silberger. RENT. New York: Rob Weisbach Books, 133. o. (1997). ISBN 0688154379
- ↑ Nestruck, Kelly (2007. október 9.). „Noises off: From the theatre blogs”. The Guardian, 27. o.
- ↑ Larson, Jonathan, interjú és szöveg: McDonnell, Evelyn és Silberger, Katherine. The Libretto, Rent. New York: HarperEntertainment / HarperCollins, 66. o. (1997). ISBN 0-688-15437-9
- ↑ Rent (2005) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Rent: Filmed Live on Broadway (2008) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Miklós Tibor. Musical!. Novella Könyvkiadó, 525. o. (2002). ISBN 963-9442-04-6
- ↑ Album notes for Rent (Hungarian Cast) by Jonathan Larson [CD booklet]. Budapest: P.S. Management.
- ↑ Rent a PORT.hu-n
- ↑ Past Winners Search. The Official Website of the American Theatre Wing's Tony Awards. IBM Corp., Tony Award Productions. [2013. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 30.)
- ↑ Rent the Musical on Broadway and on National Tour. (Hozzáférés: 2006. december 1.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rent (musical) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Miklós Tibor. Musical!. Novella Könyvkiadó, 496–497; 525. o. (2002). ISBN 963-9442-04-6