Repülőmókusok

A repülőmókusok (Pteromyini) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó nemzetség.

Repülőmókusok
Evolúciós időszak: Kora oligocén – jelen
Orosz sutaszárnyúmókus (Pteromys volans)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha) Család: Mókusfélék (Sciuridae) Alcsalád: Mókusformák (Sciurinae) Nemzetség: Pteromyini Brandt, 1855
Szinonimák
Petauristinae Miller, 1912
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Repülőmókusok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Repülőmókusok témájú médiaállományokat és Repülőmókusok témájú kategóriát.

északi repülőmókus (Glaucomys sabrinus)

Egy repülőmókus siklórepülés közben

Előfordulásuk

A repülőmókusok elsősorban a melegebb tájakon fordulnak elő, Amerikában csakúgy, mint Eurázsiában, de Délkelet-Ázsiában is, többek között a Maláj-félszigeten. Itt számítanak a leggyakoribbnak. Néhány vidéken igen nagy számban élnek.

Egyéb

Bár Európában ma már alig található vadon élő repülőmókus, az állatkertek különlegesen berendezett „éjszakai házaiban” nem ritka. Itt a világítás segítségével felcserélik az éjszakákat és a nappalokat, úgy, hogy a félhomályban az éjjeli állatok tevékenysége is tanulmányozható. Ezekben a házakban jól megfigyelhetők, hogyan repülnek: leszálláskor farkukat és karjukat megemelik, testüknek hosszanti tengelyét pedig függőleges irányba döntik, hogy így tompítsák az ütközést. Karmukkal ezután erősen megkapaszkodnak. Kedvező körülmények között fogságban is könnyen szaporíthatók.

Rendszerezésük

A repülőmókusok nemzetségébe 15 nem és 44 faj tartozik:

• Aeretes G. M. Allen, 1940 – 1 faj, Északkelet-Kína
  • Aeretes melanopterus Milne-Edwards, 1867
• Aeromys Robinson & Kloss, 1915 – 2 faj, Thaiföld és Borneó
• Belomys Thomas, 1908 – 1 faj, Délkelet-Ázsia
  • szőröslábú repülőmókus (Belomys pearsonii) Gray, 1842
• Biswamoyopterus Saha, 1981 – 1 faj, India
  • Namdapha-repülőmókus (Biswamoyopterus biswasi) Saha, 1981
• Eoglaucomys A. H. Howell, 1915 – 1 faj
  • Kasmír repülőmókus (Eoglaucomys fimbriatus) Gray, 1837 - korábban Hylopetes baberi
• Eupetaurus Thomas, 1888 – sziklamászó repülőmókusok – 1 faj
  • gyapjas repülőmókus (Eupetaurus cinereus) Thomas, 1888
• Glaucomys Thomas, 1908 – amerikai sutaszárnyú mókusok: 2 faj, Észak-Amerika
• Hylopetes Thomas, 1908 – 9 faj, Délkelet-Ázsia
• Iomys Thomas, 1908 – 2 faj, Malajzia és Indonézia
• Petaurillus Thomas, 1908 – 3 faj, Borneó és Malajzia
• Petaurista Link, 1795 – repülőmókusok: 8 faj, Délkelet-Ázsia
• Petinomys Thomas, 1908 – 9 faj, Délkelet-Ázsia
• Pteromys G. Cuvier, 1800 – sutaszárnyú mókusok: 2 faj, Finnországtól Japánig
• Pteromyscus Thomas, 1908 – 1 faj, Thaiföldtől Borneóig
  • füstös repülőmókus (Pteromyscus pulverulentus) Günther, 1873
• Trogopterus Heude, 1898 – 1 faj, Kína
  • Trogopterus xanthipes Milne-Edwards, 1867

Források

• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  
• Rendszertani besorolásuk az Animal Diversity honlapján
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).