Rhodellophyceae
A Rhodellophyceae a vörösmoszatok (Rhodophyta) Proteorhodophytina csoportjának osztálya.[3][1]
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||
| ||||||||||
| Rendek[2] | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Rhodellophyceae témájú rendszertani információt. |
Történet
szerkesztésA Rhodella nemzetséget L. V. Evans írta le 1970-ben 1 fajjal (Rhodella maculata). Wehrmeyer a korábbi Porphyridium violaceum P. Kornmann 1965 nevű fajt átnevezte plasztisza jellemzői és a mag nem parietális helyzete alapján Rhodella violacea névre, később azonban igazolták, hogy a két név 1 fajt jelöl, így a R. violacea (Kornmann 1965) Wehrmeyer 1971 elsőbbséget élvez.[2]
Thomas Cavalier-Smith 1998-ban írta le a Rhodellophytina altörzs egyetlen osztályaként,[1] miután megállapította, hogy a vörösmoszatok korábbi 2 osztályos felosztásában a Bangiophyceae parafiletikus volt, a Florideophyceae klád. Feltételezte a Rhodellophyceae kládról, hogy a Chromista utolsó közös ősének – melyet egy kétostorú egysejtűnek tekintett – plasztisza innen származik.[4] A Rhodellophytinát 2004-ben parafiletikus csoportként írták le Saunders és Hommersand.[5]
2011-ben Scott et al. a Dixoniellales és Rhodellales meghatározását módosították, és létrehozták a Glaucosphaeralest.[2]
Korábban primitívnek, a „bazális vörösmoszatok” egyik kládjának tekintették,[6] de 2017-ben Muñoz-Gómez et al. igazolták, hogy a korábban bazálisnak tekintett vörösmoszatok egy kládot alkotnak, a Proteorhodophytinát, mely az Eurhodophytina testvércsoportja. Emellett igazolták, hogy a vörös szekunder plasztiszok a mezofil vörösmoszatok, így a Rhodellophyceae kialakulása előtt jelentek meg.[7] Ezt Moreira et al. szintén 2017-es tanulmánya is megerősítette.[8] 2019-ben Lee et al. igazolták a Rhodellophyceae és a Porphyridiophyceae alkotta klád létét.[9]
Genetika
szerkesztésPlasztisz-DNS-e változatos méretű: a Corynoplastis japonica ptDNS-e az egyik legnagyobb az ismert vörösmoszatok közt: hossza 1 127 474 bp, ebből 991 673 nem kódoló, ebből 271 113 génközi, 720 560 intron-DNS. GC-tartalma 23,68%, összesen 311 intronja van, transzpozáza nincs. Ezzel szemben az ugyane kládba tartozó Bulboplastis apyrenoidosa ptDNS-e csak 610 063 bp – ebből 485 888 nem kódoló, ezen belül 224 262 génközi, 261 721 intron-DNS –, 31 transzpozázt tartalmaz, és legalább 220 intronja van.[7] E két ptDNS nagy mérete ellenére a többi vörösmoszathoz hasonló számú vagy kevesebb – 179, illetve 163 – fehérjekódoló gént tartalmaz, és eltérő úton nőtt meg: míg a C. japonica ptDNS-e jelentős intronszám-növekedésen ment át, a B. apyrenoidosáéban bakteriális eredetű sorozatok és számos intron inzertációja történt.[8]
A Rhodella violacea pbsA génjét jobban expresszálja vashiány mellett, mint vashiány nélkül. Ez állandósult hemkötő résszel rendelkezik. A HMOX2 több transzmembrán doménnel rendelkezik, és rendelkezik állati homológgal.[10]
Morfológia
szerkesztésEgysejtű vagy nem differenciált egyszerű vagy elágazó egy sejtsorú, alapi lemezzel rendelkező fonalakból álló fajok tartoznak ide, melyek nyílásai közt nincs csatlakozás. A sejtek plasztiszburka nem rendelkezik peptidoglikánnal.[4] A Golgi-készülék a sejtmaggal és az endoplazmatikus retikulummal kapcsolatban van.[1]
A plasztisz erősen lebenyes,[1] csillag alakú vagy hálós,[5] egyes fajokban rendelkezik,[2] másokban – például a B. apyrenoidosában – nem rendelkezik pirenoiddal,[11] színe lehet vörös, zöld vagy zöldesszürke. Többféle plasztisztípus van – például a Glaucosphaera vacuolata fajéhoz hasonló a B. apyrenoidosáé,[11] vagy a Dixonielláéhoz hasonló, mint a Rhodellában.[5] A pirenoiddal rendelkező plasztiszú fajok pirenoidja lehet központi vagy excentrikus helyzetű.[1] A Rhodellában nincs a plasztiszt körbevevő tilakoid, míg például a Dixoniella és a Glaucosphaera rendelkezik ilyennel.[5] Csak e kládban ismertek plasztoglobulusok.[12]
Héjat hozhat létre, mely a B. apyrenoidosában vastag, nyálkás.[11]
Egyes egysejtű fajok Golgi-készüléke ciszternái egyesültek vagy appozícióban vannak, a Neorhodella cyanea esetén viszont például mind mag körüliek.[2]
Ökológia
szerkesztésMezofil,[7] megtalálható édesvízi és tengeri élőhelyeken,[1] például mangrovékben.[11] Csak a Glaucosphaeralesben vannak édesvízi fajok, ennek plasztisza kékeszöld, fikoeritrinje és pirenoidja nincs.[13]
Életciklus
szerkesztésÉletciklusában nem ismert ivaros szaporodás,[5] az osztódás poláris gyűrűkkel és kinetochorokkal történik. A sejtciklus egyes szakaszaiban a N. cyaneában egymással szembekerülnek.[12]
Biokémia
szerkesztésMannitot tartalmaz[1] alacsony molekulatömegű szénhidrátként, melynek kemotaxonómiai jelentőségét Karsten et al. 1999-ben és 2003-ban is javasolták, valamint a sejt turgornyomását irányító ozmolitként és fotoasszimilációs termékként is működik. Fajonként jelentősen eltér a mannitkoncentráció: a D. griseánál 40-szer nagyobb a Rhodella spp. mannitkoncentrációja.[6]
Pigmentje lehet R-fikocianin,[11] és például a R. violacea karotinoidokat használ pigmentként.[14] A fikobiliszóma allofikocianint és fikoeritrint is tartalmazhat, de vannak β-karotin- és zeaxantintartalmúakkal rendelkező fajok is.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b c d e Scott J, Yang EC, West JA, Yokoyama A, Kim HJ, de Goër SL, O'Kelly CJ, Orlova E, Kim SY, Park JK, Yoon HS. „On the genus Rhodella, the emended orders Dixoniellales and Rhodellales with a new order Glaucosphaerales (Rhodellophyceae, Rhodophyta)”. (Hozzáférés: 2025. január 14.)
- ↑ Seckhbach J, Chapman DJ. Red Algae in the Genomic Age. Springer, 253–. o. (2010. augusztus 30.). ISBN 978-90-481-3794-7. Hozzáférés ideje: 2011. január 31.
- ↑ a b c Cavalier-Smith T (1998. augusztus 1.). „A revised six-kingdom system of life”. Biol Rev Camb Philos Soc 73 (3), 203–266. o. DOI:10.1017/s0006323198005167. PMID 9809012. (Hozzáférés: 2025. január 14.)
- ↑ a b c d e Saunders GW, Hommersand MH (2004. október 1.). „Assessing red algal supraordinal diversity and taxonomy in the context of contemporary systematic data”. Am J Bot 91 (10), 1494–1507. o. DOI:10.3732/ajb.91.10.1494. PMID 21652305. (Hozzáférés: 2025. január 14.)
- ↑ a b Eggert A, Raimund S, Michalik D, West J, Karsten U (2007. január 2.). „Ecophysiological performance of the primitive red alga Dixoniella grisea (Rhodellophyceae) to irradiance, temperature and salinity stress: growth responses and the osmotic role of mannitol”. Phycologia 46 (1). DOI:10.2216/06-12.1.
- ↑ a b c Muñoz-Gómez SA, Mejía-Franco FG, Durnin K, Colp M, Grisdale CJ, Archibald JM, Slamovits CH (2017. június 5.). „The new red algal subphylum Proteorhodophytina comprises the largest and most divergent plastid genomes known”. Curr Biol 27 (11), 1677–1684.e4. o. DOI:10.1016/j.cub.2017.04.054. PMID 28528908. (Hozzáférés: 2025. január 13.)
- ↑ a b Moreira D, López-García P (2017. július 10.). „Evolution: king-size plastid genomes in a new red algal clade”. Curr Biol 27 (13), R651–R653. o. DOI:10.1016/j.cub.2017.05.038. PMID 28697364. PMC 5650049.
- ↑ Lee J, Kim D, Bhattacharya D, Yoon HS (2019. október 23.). „Expansion of phycobilisome linker gene families in mesophilic red algae”. Nat Commun 10. DOI:10.1038/s41467-019-12779-1. PMID 31645564. PMC 6811547.
- ↑ Cho CH, Choi JW, Lam DW, Kim KM, Yoon HS (2018. május 8.). „Plastid genome analysis of three Nemaliophycidae red algal species suggests environmental adaptation for iron limited habitats”. PLoS One 13 (5). DOI:10.1371/journal.pone.0196995. PMID 29738547. PMC 5940233.
- ↑ a b c d e Kushibiki A, Yokoyama A, Iwataki M, Yokoyama J, West JA, Hara Y (2012. április 16.). „New unicellular red alga, Bulboplastis apyrenoidosa gen. et sp. nov. (Rhodellophyceae, Rhodophyta) from the mangroves of Japan: Phylogenetic and ultrastructural observations”. Phycol Res 60 (2), 114–122. o. DOI:10.1111/j.1440-1835.2012.00643.x.
- ↑ a b Scott J, Yokoyama A, Billard C, Fresnel J, Hara Y, West KA, West JA (2008. november 4.). „Neorhodella cyanea, a new genus in the Rhodellophyceae (Rhodophyta)”. Phycologia 47 (6), 560–572. o.
- ↑ Kamiya M, Lindstrom SC, Nakayama T, Yokoyama A, Lin SM, Guiry MD, Gurgel FDG, Huisman JM, Kitayama T, Suzuki M, Cho TO, Frey W.szerk.: Frey W: Rhodophyta, Syllabus of plant families, 13., Stuttgart: Borntraeger Science Publishers, [i]–xii, [1]–171. o. (2017)
- ↑ Serive B, Nicolau E, Bérard JB, Kaas R, Pasquet V, Picot L, Cadoret JP (2017. február 23.). „Community analysis of pigment patterns from 37 microalgae strains reveals new carotenoids and porphyrins characteristic of distinct strains and taxonomic groups”. PLoS One 12 (2). DOI:10.1371/journal.pone.0171872. PMID 28231253. PMC 5322898.
