Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonal

Sárvár–Répcevis–Felsőlászló vasútvonal
	Vasúti emlékhely Csepreg Tömörd felőli határában
Vonal:	régi 14-es vasútvonal
Hossz:	41 km
Nyomtávolság:	1435 mm
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonal témájú médiaállományokat.

A Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonal egy megszűnt magyar vasúti mellékvonal.

Története

Az 1800-as évek végén fogalmazódott meg egy új vasútvonal építése Sárváron, többek között az ott 1895-ben megnyílt cukorgyár ellátására. Végül 1911. április 27-én született meg a Dunántúli HÉV engedélyokirata, mely új vasútvonal építéséről szólt Zalabér–Sárvár–Bük–Felsőlászló (ma az ausztriai Oberloisdorf) között, ahol a vonal a Sopron-Kőszegi HÉV Sopron–Kőszeg-vasútvonalába csatlakozva Kőszeg végállomásig vezet.

A Sárvár–Bük közötti 26,5 km hosszú szakasz műtanrendőri bejárására 1913. szeptember 27-én került sor, a teljes vonalat 1913. november 9-én nyitották meg.^[1] A vonalat a MÁV helyiérdekű vasutak szabványai szerint építették, a felépítmény 23,6 kg/fm tömegű „i” jelű sínekből készült.

A trianoni békeszerződés a Répcevis–Kőszeg szakaszt Ausztriához csatolta. A vonal kiszolgálását Locsmándig (ma Lutzmansburg) a MÁV, onnan a GYSEV végezte tovább. A vonal engedményese az első világháború után is a Dunántúli HÉV maradt.

Osztrák oldalon a személyforgalom 1933. május 14-én szűnt meg. A pályát Répcemicske és Répcesarud között a második világháborúban találat érte. Egyes feljegyzések alapján 1955-ig a megmaradt vonalat teherforgalomra, többek között cukorrépa szállítására használták Felsőlászló-Répcesarud között. A Raiding patak felett ívelő híd alapjai még láthatóak.^[2] Az L225 jelű Locsmándra menő út korszerűsítésével Répcemicskén a vasútállomás területét átvágták és az egykori vasútállomást keletről elkerülő ország út mellékút lett, ma Obere und Untere Bahnzeile (Felső és Alsó vasútsor).

A vonal jelentős műtárgya volt a Csepreg és Bük közötti alsópályás acélrácsos-tartós Répce-híd, amelyet 1945. márciusában felrobbantották, éppen amikor egy 424-es mozdonnyal vontatott lisztes szállítmányt igyekeztek a közelgő front elől Répcevisről kimenekíteni. A mozdony személyzetét nem értesítették, így a vezér tragikus módon a gép és a szerkocsi közé szorulva lelte halálát. A híd helyén egy évtizedig provizóriumon közlekedtek a vonatok, majd újjáépítették.^[3]

A második világháború után 1945. augusztus 15-én indult újra a vonatforgalom, immár csak Répcevisig, mivel Locsmánd és Répcesarud között a pályát felszedték. 1963. május 26-án a büki gyógyfürdő megnövekedett forgalmának kiszolgálására a fürdőtől négyszáz méterre Bükfürdő néven megállóhely nyílt. Naponta két közvetlen fürdővonat közlekedett Szombathely és Bükfürdő között.

Megszüntetése

Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció értelmében 1972. május 26-ig vizsgálták a Sárvár–Répcevis vonal területét, melynek következtében a vonal forgalmát 1974. május 26-tól közútra terelték, majd a 41 km hosszú vasútvonalat felbontották. Sajnálatos módon a Bük–Bükfürdő szakasz sem maradhatott meg. Megszűnése előtt a 14-es menetrendi számot viselte.

Vontatás járművei

A forgalmat 375-ös és 376-os sorozatú MÁV-gőzmozdonyokkal bonyolították le, majd a MÁV Ganz gyártmányú két-, illetve háromtengelyű BCmot (később AB) jelölésű motorkocsijai is közlekedtek itt. Ritkábban 22-es sorozatú mozdonyok is feltűntek. Az 1970-es években a pályán közlekedett Abymot 459, a háromtengelyes motorkocsik egyike. Ebben az időben a megnövekedett igényeket az Abmot 438 és az Abmot 371 vontatta a négy mellékkocsis szerelvény is szolgálta a 8925-ös személyvonattal. 1970-től közlekedtek rövid ideig négytengelyű személykocsik a Sárvár–Bük vonalszakaszon. A vonal sajátossága volt a vegyesvonat, amely az egyes állomásokon szükséges tolatások miatt kisebb-nagyobb késéssel közlekedett. A vontatást a zalaegerszegi fűtőház látta el. A második világháború után, 1950-től Répcevis–Sopron-Déli pályaudvar között munkásvonatok és Szombathely–Sárvár–Bük vonalon fürdővonatok is közlekedtek, melyeket a szombathelyi vontatási telep állított ki. Bük-fürdő kiépítésével az utolsó időszakban megjelentek a négytengelyes személyvagonok.^[3]

Állomások képei

Felsőlászló állomása a Sopron-Felsőlászló-vasútvonalon
Alsólászló egykori állomása, ma lakóház
Locsmánd egykori állomása, ma lakóház
Répcevis egykori állomása 2013-ig, akkor lakóház, balra lévő szárny a sportpályát kiszolgáló épület volt
Répcevis egykori állomása, ma sportközpont. Jelentősen átépítették 2013-ban
Répcevis - utolsó betonaljak a Csepreg felé menő pálya nyomvonalán
Csepreg állomás egykori felvételi épülete ma lakóház, a pálya vonalát pedig az út jelöli
Bük északi oldal vasúti elágazó balra Sopron irány, jobbra egykori Sárvári vasútvonal felé. Jelenleg kihúzóvágány vége
Rábasömjén vasútállomás
Sárvár, főirány a 20-as fővonal Szombathely felé, jobbra Felsőlászlóra menő pálya, ma iparvágány
Sárvár vasútállomása a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonalon
Sárvár Fatelep állomása, egykori elágazó a 20-as és a Zalabér felé menő vonalnak
Gérce az egykori pályavonala és vasúti átjáró helye
Gérce vasúti őrház, ma lakás
Gérce állomás egykori felvételi épülete ma lakóház
Káld egykori 6-os számú őrháza, ma lakóház
Káld állomás egykori felvételi épülete, ma vízműterület