Sátántangó (regény)
A Sátántangó Krasznahorkai László első regénye, amely 1985-ben jelent meg. Több nyelven is kiadásra került, pozitív fogadtatásban részesült. Rengeteg tanulmány született róla, amelyek más-más jelentésvonatkozásait vizsgálták. A regény alapján azonos címmel film is készült, Tarr Béla rendezésében, melyet 1994-ben mutattak be.
| Sátántangó | |
| Szerző | Krasznahorkai László |
| Eredeti cím | Sátántangó |
| Nyelv | magyar |
| Műfaj | regény |
| Kiadás | |
| Kiadó | Magvető Könyvkiadó |
| Kiadás dátuma | 1985 |
| Borítógrafika | Deim Pál |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 333 |
| ISBN | ISBN 9631403831 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
„Akkor inkább úgy vétem el, hogy várom.”
Cselekmény
szerkesztésElső rész: A kiinduló helyzetet nem ismerjük meg, egyből a részleteket olvassuk, csak a szereplők párbeszédéből következtethetünk, hogy mi is történt idáig. A helyszín egy telep, amely hanyatlásnak és pusztulásnak indult. A szereplők semmittevéssel töltik mindennapjaikat, eluralkodott rajtuk a tehetetlenség, el akarnak menni, de mégsem teszik, csak nézik, ahogy elenyészik körülöttük minden. Várnak két emberre: Irimiásra és Petrinára, akiket eddig halottnak hittek.
Irimiás és Petrina eközben a hivatalban vannak, közveszélyes munkakerülőként. Megbízást kapnak: a rendszert kell szolgálniuk, besúgónak lenni. Ezután elindulnak a telep felé. A telepen a doktor mindenkitől elszigetelten él, nem enged senkit a háza közelébe, csak Kránernét, hogy ételt és alkoholt hozzon neki. Mindenről feljegyzéseket készít, megfigyeli a telep lakóit. Túl sokat iszik, ezért rosszul lesz. Elindul kifelé a lakásból, de útközben összeesik.
A kocsmában összegyűlnek lerészegedni: Halicsék, Schmidték, Kerekes. A kalauz hozza a hírt, hogy látta Petrinát és Irimiást. Ez mindenkire nagy hatással van. A kocsmáros nem örül Irimiáséknak, fél, hogy elveszíti a kocsmáját és Schmidtnét, aki után minden férfi áhítozik a telepen. Schmidtné pedig nagyon várja Irimiást, arról ábrándozik, hogy Irimiás kiemeli majd ebből a nyomorult, unalmas életből.
Estike fejezete következik. Horgosné legkisebb gyermeke, akivel senki sem törődik, ütődöttnek tartják. Bátyja becsapja azzal, hogy pénzt ásat el vele, majd rábízza annak őrzését. A kislány halálra rémül, amikor az üres lyukat látja tátongani, azt hiszi, valaki ellopta a pénzt, miközben bátyja ásta ki onnan. Ezután patkánymérget lop, megmérgezi magát a Wenckheim-kastély romjai között. A kocsmában eközben lerészegednek, mire Irimiásék megérkeznek, már mindenki elaludt.
Második rész: Irimiás beszédet mond. Elhiteti a telep lakóival, hogy felvirágoztatja a telepet, de ahhoz még pénzt kell szereznie. Beszédébe belefoglalja Estike halálát is, azt állítja, mindannyian bűnösök miatta.
A telep lakói – Irimiás utasítására – elindulnak új otthont keresni maguknak. Összepakolják a holmijaikat, és lassan elindulnak gyalog. Az út során egyre fáradtabbak és ingerültebbek. A kastélyban szállnak meg, várják Irimiást, aki nem jön. Schmidt betöri Futaki orrát, azt állítja, hogy ő vitte bele őket ebbe az egészbe. Éppen ekkor lép be Irimiás, aki a szemükre veti, hogy nem bíznak benne. Igazából Irimiás becsapja őket: nem tudja újraindítani a gazdaságot, nem is akarja. A telep lakóit a városba viszi, és ott szétszórja őket. Jelentést ír a hivatalnak, melyben elég vulgárisan és negatívan fogalmaz róluk.
A regény végén a doktor visszatér a telepre, és elkezdi írni ezt a történetet, így a regény újrakezdődik.
Cím
szerkesztésA cím több mindent magába foglal. Egyrészt az argentin tánc, a tangó tánclépéseire, mely előre- és visszalépésre épül. A regény esetében ez az olvasásra vonatkozik: rengeteg ismétlés és visszautalás jellemzi a Sátántangót. Másrészt szerepel benne a sátán szó, mely egy olyan táncra utal, amelyben nincs megállás, sem kilépés. Ez tükrözi a regény szerkezetét is.
Műfaj
szerkesztésA regény műfaját nehéz lenne meghatározni. Felidéz egyes műfaji konvenciókat, ugyanakkor el is határolja magát tőlük. Egyrészt megidézi a kalandregényt, csak itt a fogadó nem a nagy találkozások helye, hanem a lerészegedésé, a vadregényes kastély helyett a Wenckheim-kastély romjait látjuk, és a város sem a korlátlan lehetőségek terepe. Másrészt az utazóregényeket, de itt a szereplők nem nagy távokat tesznek meg és nem tapasztalatszerzés céljából, hanem a honszerzés miatt.
Szerkezet
szerkesztésA regény két részből áll, mindegyik rész hat-hat kisebb egységből. A tartalomjegyzék megnevezés helyett táncrendet olvashatunk, amely szintén a tangóra utal a cím mellett. Az első részben az egységek egytől hatig, majd a második részben visszafelé: hattól egyig következnek – ez is a ciklikusságra utal, az ördögi körre.
A mű másrészt hálózatszerűen szerveződik. Az előre- és visszautalások összekötik az egyes részeket, behálózzák a regényt és az olvasót is. Az olvasó úgy gabalyodik bele ebbe a hálóba, hogy a mű áttekinthetősége érdekében igyekszik megtalálni az egyes utalások előzményeit, mindet megtalálni szinte lehetetlen. Nincs lábjegyzet, mely ezt visszakeresést segítené. Ez a szerkezet tudatosítja az olvasóban, hogy a mű egy szöveg, és tudatosítja a befogadói tevékenységet is: akadályozza a lineáris olvasást és a műbe való belemerülést.
Ez a hálózatszerűség szinte térbeli érzetet kölcsönöz a regénynek. A szereplők is egy ilyen halóban kapcsolódnak egymáshoz. A regényben gyakran szerepelnek egyidejűen vagy párhuzamosan történő cselekvések. A szereplőket a megérzéseik is összekötik: pl. Halics megérzi Estike halálát. Ez olyan, mint egy pókháló, a legkisebb rezdülést is meg lehet érezni bármely pontján. A pókháló és a pókok motívuma megjelenik a regényben is, a kocsmában és két fejezetcímben (A pók dolga I. és II.).
A regény végén elmarad a lezárás, újraindul a mű, kiderül, hogy az egyik szereplő (a doktor) írta a történetet. Ezzel a mozzanattal a mű bezárja magába az olvasót. Elmarad a befejezés, újra kezdődik minden. A mű ezzel az olvasót arra készteti, hogy olvassa újra.
Világirodalmi párhuzamok
szerkesztésA Sátántangó úgy tud egyszerre több irodalmi hagyományt megidézni, hogy egyiknek sem rendelődik alá. Öntörvényű prózai világ jellemzi. Igazi magyar előképe nincsen, inkább a 20. századi világirodalomban lehet irodalmi párhuzamokat keresni a regényhez. Bulgakov Mester és Margaritájához hasonlítanak a szereplők: Irimiás Wolandra emlékeztet, Schmidtné pedig Margarita ellenpárja. Gabriel García Márquez Száz év magányával is mutat párhuzamokat, a helyszín tekintetében. Macondo is egy a világtól elszigetelt kis falu, ahogy a Sátántangóban a kis telep. Az elidegenítettség, a fantasztikum, a kisember fenyegetettsége a hatalommal szemben pedig Kafkára enged emlékeztetni.
Posztmodern
szerkesztésA regény posztmodern jegyeket mutat. Jellemző az intertextualitás, mely kapcsolódik a Bibliához, filozófiai eszmefuttatásokhoz. Bibliai intertextualitás például Irimiás neve, mely Jeremiás prófétához köthető. Irimiás viszont hamis próféta, áltatja a telep lakóit, az egyik városi kocsmában pedig apokaliptikus dolgokat mond az ott lévőknek, anélkül, hogy megnevezné, hogy ezt mivel érdemelték ki. Jeremiás siralma is ilyen apokaliptikus víziókat tartalmaz, de ő az emberek bűnei miatt jósolja ezt. A regényben nincs mindentudó elbeszélő, gyakran kijavítják őt a szereplők. Alapvető fogalmak megkérdőjelezése, viszonylagossá tétele, például Jó és Gonosz relativitása.
Szakirodalom
szerkesztés- Zsadányi Edit: Krasznahorkai László. Pozsony. 1999. Kalligram, 201 p.