Sélley Sándor
Sélley Sándor (Nagyvárad,[4] 1855. december 19.[5] – Vecsés, 1920. június 30.)[6] jogász, ügyész, belügyminisztériumi államtitkár, Budapest rendőrfőkapitánya (1892–1895), a Magyar Fém- és Lemezipar R. T. igazgatóságának elnöke.
| Sélley Sándor | |
| Született | 1855. december 19.[1] Nagyvárad[2] |
| Elhunyt | 1920. június 30. (64 évesen)[3] Vecsés[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1879) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása
szerkesztésApja id. Séllyei Sándor 1848-as főhadnagy, később szegedi királyi táblai elnök volt. Maga is jogi pályát választott, 1879-ben Budapesten avatták jogi doktorrá. Eperjesen a jogiakadémián jogtanárként dolgozott, majd 1883-ban királyi alügyészi kinevezést kapott Nagyváradra. Egy évvel később Budapestre került szintén alügyészi beosztásba. Viszonylag fiatalon, 1884-ben került bűnügyi tanácsosként a Magyar Királyi Rendőrség fővárosi állományába. Ő szervezte újjá a Thaisz Elek rendőrfőkapitánysága alatt szétzilálódott bűnügyi osztályt, Török János jobbkezeként bűnügyi vonalon sokat tett a közigazgatási jártasságú főkapitány intézkedéseinek megvalósításában.[7]
1892-ben nevezték ki Budapest rendőrfőkapitányának. Az új szolgálati szabályzat bevezetése - melyet még elődje, Török János alkotott meg, ám halála miatt alkalmazni már nem tudott - nevéhez fűződik. Kezdeményezte úgynevezett rendőrségi évkönyv kiadását, mely a főváros lakosságát tájékoztatta a rendőrség szervezetéről, munkájáról.[7] Szintén a nevéhez fűződik a pályaudvari rendőrörsök felállítása. Egy visszaemlékezés szerint sok gondot okoztak neki a fővárosi tüntetések, különösen 1894-ben, Kossuth Lajos temetése idején.[8] 1895 szeptemberében vált meg állásától, és a Belügyminisztériumba került,[9] ahol 1906 februárjában[10] nevezték ki államtitkárrá, ám már májusban beadta a nyugdíjazás iránti kérelmét.[11] Élete hátralévő évtizedét teljes elvonultságban töltötte. Temetésén a rendőrség tisztikara és legénysége testületileg vett részt. Elhunyt 1920. június 30-án Vecsésen, élete 64., házassága 40. évében. Örök nyugalomra helyezték a budapesti Kerepesi úti temetőben a református vallás szertartása szerint.
Felesége Semsey Mariska, özv. Semsey Vilmosné lánya. Esküvőjüket Demétén, 1880 végén, vagy 1881 elején tartották,[12] lánya Sélley Margit.[13]
A Szent István-rend kiskeresztjének, a Lipót-rend lovagkeresztjének és a német királyi vörös sasrend tulajdonosa volt.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. március 24., PIM162543
- ↑ Az új főkapitány (magyar nyelven), 1892. október 10. (Hozzáférés: 2020. március 24.)
- ↑ a b gyászjelentés
- ↑ Születési helyeként egy kivételével valamennyi forrás Nagyváradot tünteti fel adat szintjén és utalások formájában is. Az egy forrás A Pallas nagy lexikona volt, ahol Ungvárt jelölték meg, és végül ezt vette át néhány későbbi forrás is.
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Gyászjelentése
- ↑ a b Czaga Viktória: A fővárosi rendőrség története: 1914-ig. Budapest: Budapesti Rendőr-főkapitányság. 1995. 281., 408–409. o.
- ↑ Ötvenéves a budapesti államrendőrség. Új Nemzedék, V. évf. 141. sz. (1923. június 24.) 7. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ Dr. Sélley Sándor meghalt. Nemzeti Újság, II. évf. 157. sz. (1920. július 3.) 3. o.
- ↑ Belföld: Búcsú és köszöntő. Az Ujság, IV. évf. 48. sz. (1906. február 18.) 2. o.
- ↑ Személyi hírek: Belügyministeri államtitkári felmentés. Belügyi Közlöny, 21. sz. (1906. május 13.) 262. o.
- ↑ Hymen. Fővárosi Lapok, 12. sz. (1881. január 16.) 62. o.
- ↑ Napi hírek: Fényes esküvő. Pesti Hírlap, XXI. évf. 153. sz. (1899. június 4.) 9. o.