Súr (? – Regensburg, 955. augusztus 15.[1] ) a 10. század közepén a kalandozó magyarok egyik hadvezére volt. Egyik vezetője volt az augsburgi csatában vereséget szenvedett magyar seregnek, ami után hazatérőben fogságba esett és Regensburgban felakasztották. Súr neve a csor régi török méltóságnévből ered.[2]

Nem tudjuk, hogy Árpád leszármazottja volt-e, de a Jelek ágbeli Lél és Jutocsa fia Falicsi köréhez tartozott.[3] Lehet, hogy egy nyugat-dunántúli törzs feje és a később Sopron vármegye területén birtokos Osl nemzetség őse volt.[1]

955-ben a bajor urak fellázadtak I. Ottó német király ellen, magyar segítséget kértek, akik Bulcsú, Lél és Súr vezetésével érkeztek zsákmány és az évek óta szünetelő adóztatás felújítása reményében. A magyar sereg Augsburg mellett döntő vereséget szenvedett, a hazatérő magyar vezéreket elfogták és felakasztották Regensburgban.[4] Ióannész Szkülitzész bizánci történetíró szerint Bulcsút Ottó király karóba húzatta,[5] de ez egy másfél évszázaddal későbbi közlés, Widukind és Augsburgi Gerhard szerint I. Henrik bajor herceg felakasztatta.[5]

  1. a b szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Súr, Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. 963 05 6722 9 
  2. Györffy György. A magyar törzsnevek és törzsi helynevek., Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó Budapest 1997. ISBN 963-506-108-0 
  3. Györffy György. 9 / István trónjának biztosítása és Koppány lázadása., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  4. Györffy György. 4 / Kalandozás és életforma-változás., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  5. a b Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5