Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-3-1
A műselyem a Magyar értelmező kéziszótár meghatározása szerint: „A hernyóselyemhez hasonló tulajdonságú műszál(ból készült) kelme”, a műrost pedig „vágott műszál”. A textilipar a műselyem kifejezést ennél szűkebben értelmezi: eszerint ezt a megnevezést azokra a mesterségesen előállított, a hernyóselyemhez hasonlóan „végtelen” szálú fonalakra használják, amelyek alapanyaga regenerált cellulóz. A szó a német Kunstseide tükörfordítása, ahol ugyanígy értelmezik, angol megfelelője a rayon, ami szintén csak a cellulóz alapú mesterséges szálasanyagokat foglalja össze. A magyar textilipar szaknyelvében már nem használják ezt a kifejezést az értelmező szótár szerinti általános értelemben (a németben sem), mert a mesterséges fonalaknak ma már igen sok fajtája van, és bár egyesek megjelenése hasonló a „műselyeméhez”, de tulajdonságaik merőben mások.
A „műselyem” kategóriába tartozó fonalak mai szakszerű, textilipari neve regenerált cellulóz alapú filamentfonal, és a természetes alapanyagú mesterséges szálasanyagok közé tartozik. A folytonos szálú filamenteket igen gyakran rövidebb – néhány centiméteres – darabokra vágják (ez lenne az értelmező szótár szerinti műrost, a textilipar szaknyelvében vágott szálak), hogy önállóan vagy más szálasanyagokhoz keverve fonjanak belőlük úgynevezett font fonalat.
Minthogy a leggyakoribb ilyen szálasanyag a viszkóz, „műselyemnek” ma általában a viszkóz filamentfonalat mondják. Ha más típusról van szó, akkor ezt jelzőként előre teszik. Az ebbe a csoportba tartozó szálasanyagok nagy előnye, hogy alapanyaguk természetes anyag: a cellulóz, tehát a belőlük készült, de tönkrement, elhasznált termékek természetes módon lebonthatók. A cikk összefoglalja az ilyen szálasanyagok fő jellegzetességeit.