Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-40-1
Grandpierre K. Endre (anyakönyvi nevén Kolozsvári Grandpierre Endre) (Hódság, 1916. október 6. – Budapest, 2003. július 17.) magyar író, költő, gondolkodó és magyarságkutató. Ősei Franciaországból elűzött hugenotta nemesek voltak. Két fia Grandpierre Attila csillagász, író, költő, a fizikai tudományok kandidátusa, zenész és Grandpierre Károly festőművész.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán végzett. Aktívan sportolt, futásban ifjúsági országos bajnok volt. Fiatal korában inkább költőként vált ismertté. Fogadalom című versét az 1956-os forradalom alatt beolvasták a Magyar Rádióban, Magamról című költeménye pedig az angol (BBC) rádió adásában szerepelt. Történészként a magyar történelem azon részeit kutatta, amikkel nemigen foglalkoztak kortársai, így a „Fekete hóesés” című művében arról írt, hogy Zrínyi Miklóst 1664-ben nem vadkan sebezhette halálra, hanem egy merénylő. Az úgynevezett magyarságkutatásról publikált munkáit a magyar történettudomány nem fogadta el. A „nemzeti ősvallás” alapjainak lerakására irányuló erőfeszítései gyakorlatilag visszhangtalanok maradtak.
Közvetlenül László Gyula 1978-as „kettős honfoglalás” elmélete után, 1979-ben tette közzé a Tárih-i-Üngürüsz ismertetését. Az ősgesztát az 1860-as években Vámbéry Ármin és Budenz József is ismertette, az 1960-as években Törökországban török nyelven Hazai György több írást is publikált a műről. Grandpierre érdeme, hogy a krónika magyar nyelven is elérhetővé vált, hiszen ő érte ezt el a Művelődésügyi Minisztériummal levelezve az ősgeszta megjelentetése érdekében (60483/80-as ügyiratszám) és nagy hatású tanulmányával. Az 1970-es években felhívta a figyelmet arra is, hogy a krónikában található egy, a közismerttől egészen eltérő csodaszarvas-történet is.