Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-20-2
A berlini Neues Museum (magyarul Új Múzeum) a Múzeum-szigeten álló késői klasszicista épület, amely 1843–1855 között épült és a 19. századi múzeumépítészet egyik legjelentősebb alkotása. Neve a sziget másik nagy múzeumához viszonyítással született. A mai Múzeum-szigeten elterülő park északi oldalán 1830-ban nyitotta meg kapuit a Karl Friedrich Schinkel építette Királyi Múzeum. Az Új Múzeum megnyitása után a Királyi Múzeumot Altes Museummá (Régi Múzeum) keresztelték át.
A sziget kiállítóhelyei már a Királyi Múzeum megnyitásakor elégtelennek bizonyultak a gyorsan gyarapodó berlini múzeumi gyűjtemények bemutatására. Ezért 1834-ben vásároltak a szigeten még néhány telket további épületek számára. Frigyes Vilmos trónörökös, aki tehetséges építész is volt, néhány vázlatot is készített a leendő Múzeum-sziget beépítéséhez. Amikor IV. Frigyes Vilmosként Poroszország trónjára lépett, utasította a Királyi Múzeumok főigazgatóját, hogy kezdje meg a tervek konkretizálását egy új múzeum építésére.
A tervezést Karl Friedrich Schinkel tanítványára, Friedrich August Stülerre bízták, akinek ez a fő műve. (A Magyar Tudományos Akadémia palotáját is Stüler tervezte.) Ő azt az elvet vallotta, hogy az olyan épület, amely művészi alkotásoknak ad helyet, maga is műalkotás kell legyen. Így történt. Az ipari építészeti eljárások és az alkalmazott vasszerkezetek a Neues Museumot az építészet történetének is fontos emlékévé tették.
A második világháború bombázásai ezen építészeti műalkotásokat is lerombolták. 1945 után a berlini Múzeum-sziget a romos múzeumokkal együtt az NDK-hoz tartozó Kelet-Berlin része lett és újjáépítése még a német újraegyesítés után is egy évtizedet késlekedett. De 2009. október 16-án a két berlini múzeumi intézmény, az Egyiptomi Múzeum a papiruszgyűjteménnyel, valamint a korai német történetet bemutató Museum für Vor- und Frühgeschichte az eredeti helyükön megnyitották a látogatók előtt gyűjteményeiket.