Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-38-2

Merenptah, uralkodói nevén Baenré (i. e. 1269 – i. e. 1203. május 2.) az ókori egyiptomi XIX. dinasztia negyedik fáraója i. e. 1213-tól haláláig. Édesapja, a legendás II. Ramszesz hosszú uralkodása után, már idős emberként került a trónra. Már hatvan körül járt, mégis energikusan kormányozta tovább az országot, ahogy apja uralkodásának utolsó évtizedében is tette. Szükség is volt az erőskezű uralkodóra: a Földközi-tenger térségében válság alakult ki, Mükéné gazdasága meggyengült, éhínség tombolt Görögországban, Anatóliában és Egyiptom szövetségeseinél, a hettitáknál is, akiknek Merenptah egy karnaki felirata alapján gabonát küldött. Nomád népcsoportok fosztogatták a gazdag városállamokat, a tengeren kalózok garázdálkodtak. Győztes hadjáratot vezetett a líbiai törzsszövetség és a tengeri népek Egyiptom békéjét fenyegető szövetsége ellen. Győzelmeit a ma Merenptah-sztéléként ismert feliraton örökítette meg; ezt III. Amenhotep halotti templomából szállították át Merenptah templomába.

Vereségük után a líbiaiak és a tengeri népek szövetsége felbomlott, és Egyiptom egy ideig békében élhetett. Merenptah uralkodása hátralévő idejében építkezéseinek szentelte idejét. Ezek legnevezetesebbike egy halotti templom volt, ez azonban nem maradt fenn.

Sírja (KV8) a Királyok völgye egyik oldalvölgyében van, nem messze apja (KV7) és fivérei (KV5) sírjától. Ramszesz sírjától eltérően ez a sír egyetlen tengely mentén épült, így átmeneti a XIX. dinasztiára jellemző formák és a XX. dinasztia egyenes vonalú sírjai közt. Díszítésében jelentős szerep jut a Halottak könyve és az Amduat könyve jeleneteinek. A bejárathoz közeli domborművek sokkal szebben kidolgozottak, mint a belső, elnagyolt díszítések; a fáraó feltehetőleg siettette a sír elkészítését. A sírt Howard Carter tárta fel 1903-ban.