Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-43-1
gáz: nagyon világos sárga;
folyadék: világos sárga;
szilárd: alfa fázisban átlátszatlan,
béta fázisban átlátszó
A fluor a hetedik főcsoportba tartozó kémiai elem. Vegyjele F, rendszáma 9; ezzel a legkönnyebb halogén. Nyelvújításkori magyar neve a folany. Standard nyomáson és hőmérsékleten zöldessárga, kétatomos gáz. Vegyértékelektron-szerkezete 2s2 2p5. Az összes elem közül a legelektronegatívabb és a legreaktívabb: szinte minden más elemmel alkot vegyületeket, köztük néhány nemesgázzal is. Erősen mérgező.
A fluor a 24. leggyakoribb elem az univerzumban és 13. a földkéregben. Elsődleges ásványi forrását, a fluoritot először 1529-ben említik írásban. A „folypát” nevet azért kapta, mert ércekhez adták, hogy csökkentsék olvadáspontjukat. A fluor név a folypát latin elnevezéséből, a fluor lapisból ered (fluere = folyni). Elméletileg 1810-ben mutatták ki, mint addig ismeretlen elemet, de nagy reaktivitása miatt tiszta fluort csak 1886-ban, alacsony hőmérsékletű elektrolízissel sikerült előállítania Henri Moissannak. Ezt az eljárást máig alkalmazzák. 1906-ban kémiai Nobel-díjat kapott „a fluor izolálásáért és a róla elnevezett elektromos kemence megalkotásáért.”
A fluorgázt legnagyobb mennyiségben az urán dúsításához használják. Ipari előállítását a második világháborúban, a Manhattan terv részeként kezdték el. A tiszta fluor nagyon drága, ezért az iparban inkább a vegyületeit alkalmazzák. A kibányászott fluoritnak körülbelül a felét az acélgyártásban használják fel, a másik feléből pedig főleg hidrogén-fluoridot gyártanak — ez különféle fluortartalmú szerves vegyületek, vagy az alumíniumgyártásban kulcsszerepet betöltő kriolit fontos előanyaga. A szerves fluoridok kémiai és termikus stabilitása nagy, ezért kedvelt hűtőközegek. Tartalmaznak fluort egyes gyógyszerek, például az atorvasztatin vagy a fluoxetin is, emellett jelentős a fluoridok szerepe a fogszuvasodás megakadályozásában. A fluorokémiai termékek világkereskedelme eléri az évi 15 milliárd dollárt.
A fluorokarbon gázok általában üvegházhatásúak, globális felmelegedési potenciáljuk 100–20 000-szerese a szén-dioxidénak. A hajtógázként egykor használt fluortartalmú CFC-gázok bizonyítottan károsítják az ózonréteget. A szerves fluorvegyületek a szén–fluor kötés ereje miatt megtalálhatók a környezetben is. A fluornak nincs ismert szerepe az emlősök anyagcseréjében, de néhány növény szintetizál szerves fluortartalmú mérgeket, hogy így védekezzen a növényevők ellen.