Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-13-2
Nicholas Hilliard (Exeter, 1547 körül – London, 1619. január 7.) az angol miniatúrafestészet híres képviselője, arcképfestő, aranyműves, udvari festő, Philip Sidney költő és Shakespeare drámaíró-költő kortársa. Hilliard az első olyan, 16. századi angol festőművész, akinek életéről számottevő dokumentumok maradtak fenn. Stílusára az ifjabb Holbein hatott, ő maga pedig kiváló mesterként jeles miniatúrafestőket nevelt, köztük a francia Isaac Olivert.
Tizenhárom évesen, 1560-ban festette első önarcképét. Érett férfiként, 1577-ben festett önarcképe az elsők egyike ebben a sajátos műfajban. Mesterének, Brandonnak Alice lányát (1556–1611) vette feleségül 1576-ban, és ő hét gyermeküknek adott életet. Így Hilliard nagy családban élt és alkotott.
Nagyrészt miniatúrákat festett I. Erzsébet és I. Jakab udvarának tagjairól, de legalább két nagyobb portrét is készített a királynőről. Festményei bemutatják az Erzsébet-kori Angliát. Hilliard a kor kiemelkedő művésze, „az egyetlen olyan angol festő, akinek munkája kifinomult mikrokozmoszában Shakespeare korai műveinek világát idézi”.
Miniatúráinak nagy részét a londoni National Portrait Gallery őrzi; e múzeum földszintjén egy külön termet biztosítottak a miniatúrafestőknek. Időrendben helyezték el a műveket, de a laikus szemlélő számára is hamar kitűnik, hogy Nicholas Hilliard miniatúráinak művészi színvonala kiemelkedő.