Sajómercsei vár
A sajómercsei vár mára elpusztult vár az Upponyi-hegység északi lejtőjén, Sajómercse közelében.
Sajómercsei vár | |
Ország | Magyarország |
Mai település | Sajómercse |
Tszf. magasság | 378 m |
Épült | ? |
Elhagyták | ? |
Állapota | elpusztult |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 14′ 16″, k. h. 20° 25′ 26″48.237778°N 20.423889°EKoordináták: é. sz. 48° 14′ 16″, k. h. 20° 25′ 26″48.237778°N 20.423889°E |
Elhelyezkedése
szerkesztésA vár a falu központjától kb. két kilométerre délkeletre fekszik a Várhegynek vagy Koloska-tetőnek nevezett 378 méter magas kiemelkedésen.
Története
szerkesztésA várról a fennmaradt oklevelek nem tesznek említést. Első említése csak 1864-ből származik. Területén korongolt, benyomott egyenesekkel díszített kerámiatöredékek kerültek elő, ám ezek nem elegendőek a maradványok datálásához.
Feltárása
szerkesztésA várat régészeti ásatás még nem tárta fel. Elsőként Dobosy László írta le és készítette el vázlatos felmérését.
Leírása
szerkesztésA nyugatról és délről meredek orom, melyen a vár fekszik, kelet felől egy letörés után lankásabb lefutásban folytatódik. Északi oldala egy keskeny gerinccel kapcsolódik a Marcsei-völgyet határoló vonulathoz.
Területén falak nem maradtak fenn. A vár központjánál 7–9 méterrel alacsonyabban a terület kétharmadát egy mesterséges árok veszi körbe. Az árok a könnyebben támadható északi oldalon a legmélyebb. Az itt húzódó gerincet az árokkal átvágták, mögé a kiszedett földből sáncot emeltek. Ahol hiányzik, ott egy terasz található, mely valószínűleg az árok utólagos feltöltésével készült. A vár központja 26x9 méter, alakja lekerekített sarkú téglalapra emlékeztet. A vár északi oldalában egy öt és egy nyolc méter hosszú alagút indul a központ felé, utóbbi öt méter után kétfelé ágazik. Az alagutak előtt az árok a kiszedett földdel van feltöltve. Ezek valószínűleg egykori kincskeresők járatai.
Források
szerkesztés- Sajómercse vára a Történelmi Magyarország várai c. honlapon
- Dobosy László: Várak, várhelyek és őrhelyek Ózd környékén, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1975 (pdf)