Salgótarjáni Kohászati Üzemek

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 6.

A Salgótarjáni Kohászati Üzemek (rövidítve: SKÜ) egy nagyvállalat volt Magyarországon. Jogutóddal megszűnt.

Salgótarjáni Kohászati Üzemek
Típuscég
Alapítva1868
Megszűnt1993
JogutódSalgótarjáni Acélárugyár Rt.
SzékhelySalgótarján
Iparágacélgyártás
Salgótarjáni Kohászati Üzemek (Magyarország)
Salgótarjáni Kohászati Üzemek
Salgótarjáni Kohászati Üzemek
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 44″, k. h. 19° 49′ 10″48.112194°N 19.819306°EKoordináták: é. sz. 48° 06′ 44″, k. h. 19° 49′ 10″48.112194°N 19.819306°E
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés

A nehézipar Salgótarjánban már a 19. század óta jelentős volt. Az 1868-ban alapított Salgótarjáni Vasfinomító Társaság 1881-ben fuzionált a Rimamurányi Vasmű Társasággal. Az új vállalat, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt., Magyarország egyik legjelentősebb vállalata volt.[1]

„A salgótarjáni gyár 100 éves jubileumára kapta a Salgótarjáni Kohászati Üzemek elnevezést (SKÜ), amely egybeesett az új gazdasági mechanizmus bevezetésével, amikor a gyár ismét több önállóságot kapott. Az önállóság azt jelentette, hogy a vállalatnak magának kell döntenie a termeléséről, a fejlesztésekről stb. Gazdaságosan gyártható, jól jövedelmező árufélék bővítésével számoltak, ilyen volt pl. az angol szabadalom alapján gyártott Dexion-polc. Az anyagmozgatást az 1960-as évek közepéig többnyire kisnyomtávú síneken mozgatott kocsikkal oldották meg. A kültéri mozgatást kis Diesel-mozdonyok segítették. Az 1960-as évek közepén jelentek meg a villamos targoncák. Jelentős változást hozott 1968-ban a gyárhoz eljutott földgáz, melyhez átalakították a kemencéket.

Az 1970-es évektől 1989-ig terjedő időszakban számos új gyártmány, főleg hengerelt, kovácsoltáru és huzal készült a SKÜ-ben. Ehhez szükség volt több berendezés, hengersorok és dróthúzó gépek fejlesztésére. A gyár ezidőben lépett ki a salgótarjáni telephelyről, átvéve a kisterenyei volt MEZŐGÉP telephelyét, ahol megindult a kerítéskapuk, drótfonatok és a raktári nehézállványok gyártása. Kisterenyei zöldmezős beruházással, hosszvarratos hegesztéssel készült csövek gyártásához alkalmas {IV-170.} acélszalag-feldolgozó épült és a volt acélöntödében bevezették a nagypontosságú félmeleg alakítást. Jelentős fejlődést mutatott az 1982–1983-ban megindított új szeggyártó, -tisztító és -csomagoló üzem. A rúdhúzó üzemben egy osztrák cég részére 1980-ban kezdődött meg az első bérmunka, amely 1986-ig tartott.

1986-ban döntést kellett hozni a hengermű fejlesztéséről, mert a hideghengerműben gyártott acélszalagok korszerűtlenné váltak. Az Ipari Minisztérium által is támogatott 300 millió Ft-os rekonstrukció után a hazai feldolgozók több és jobb anyagot kaptak és fokozódott az exportképesség is.

1988-ban a kerítésfonat gyártása mellett autópálya védelmére alkalmas kerítésfajta, a SALGO-FENCE gyártását is bevezették. A felsorolt változások és hatások, a csődtörvény megjelenése, valamint az import liberalizálása oda vezettek, hogy az SKÜ áruinak értékesítése – miután a hideghengermű 1991-től, mint vegyesvállalat kivált a gyárból – jelentősen csökkent. A bank további hiteleket nem adott, ezért a vállalat csődközelbe került. Nem tudta megvenni az alapanyagokat és a bérek kifizetése is nehézségeket okozott. A kedvezőtlen változások elhárítására hozott intézkedések között olasz–magyar vegyesvállalat létrehozása, a költségek csökkentése és a foglalkoztatott létszám drasztikus csökkentése szerepelt. A válságos pénzügyi helyzetből azonban egyedül csak az átszervezés jelentett kiutat. 1993-ban az Állami Vagyonügynökség döntést hozott a részvénytársasággá alakulásról. A cég újból felvette a hagyományos Salgótarjáni Acélárugyár Rt. nevet, pénzügyi támogatást és államilag garantált hitelt kapott. A kedvező döntések hatására az eredmények fokozatosan javultak, bár a foglalkoztatott létszám az 1990. évinek 1/3-ára esett vissza 1997-ben. A vállalat 1998-ig állami tulajdonban maradt.[2]

Gyártörténeti gyűjtemény

szerkesztés

A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Gyártörténeti Gyűjteménye valamikor Bátonyterenyén, a Népkertben levő Solymossy-kastélyban volt.

Az 1981-ben megnyílt szakgyűjteménynek az 1790 körül épült, emeletes, két hagymakupolás késő barokk kastély adott otthont.[1]

  1. a b Magyarország múzeumai 182. old.
  2. http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/690.html#694

További információk

szerkesztés