San Pedro Sula

város Hondurasban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 25.

San Pedro Sula város Honduras ÉNy-i részén, Cortés megye székhelye. A karib-tengeri hondurasi kikötőtől, Puerto Cortéstől kb. 45 percnyi autóútra, a guatemalai határ közelében fekszik. Az agglomeráció lakossága 1,07 millió fő volt 2010-ben,[1] mellyel a főváros után az ország 2. legnagyobb települése.

San Pedro Sula
belvárosi kép
belvárosi kép
San Pedro Sula címere
San Pedro Sula címere
San Pedro Sula zászlaja
San Pedro Sula zászlaja
Közigazgatás
Ország Honduras
MegyeCortés
Alapítás éve1536.
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség719 064 fő (2013)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság83 m
Terület856,3 km²
IdőzónaUTC−6
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 15° 30′ 22″, ny. h. 88° 01′ 30″15.506186°N 88.024897°WKoordináták: é. sz. 15° 30′ 22″, ny. h. 88° 01′ 30″15.506186°N 88.024897°W
San Pedro Sula weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz San Pedro Sula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Egyetemi város. Míg Tegucigalpa a közigazgatási központ, San Pedro Sula az ország ipari és kereskedelmi központja. Közép-Amerika egyik leggyorsabban fejlődő városa.

Iparának vezető ágai: élelmiszeripar, cement- és bútoripar, tetőbádoggyártás, textil-, ruha-, műanyagipar, acélhengerüzem. A város környékén elsősorban kávét, banánt, cukornádat, dohányt termesztenek..

A város az egyik fő tranzit pont a Latin-Amerika és az USA közti kokainkereskedelemben. Közbiztonságilag a világ egyik legveszélyesebb városának tartják. Az erőszakos bűncselekmények száma itt az egyik legnagyobb a világon.[2][3] 2013-ban 100 000 lakosra 187 gyilkosság jutott.[4]

Nevezetes szülöttei

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a San Pedro Sula című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998