San Valentino (Bitonto)
A San Valentino-katedrális (vagy bitontói dóm) a dél-olaszországi Bitonto városának székesegyháza. A Bari-Bitontói főegyházmegye társkatedrálisa a bari San Sabino-katedrális mellett.
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| San Valentino | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Egyházmegye | Bari-Bitontói főegyházmegye |
| Védőszent | Szent Bálint |
| Építési adatok | |
| Építése | 1087-1095 |
| Stílus | romanika |
| Elérhetőség | |
| Település | Bitonto |
| Koordináták | é. sz. 41° 03′ 00″, k. h. 16° 56′ 00″41.050000°N 16.933333°E |
| Elhelyezkedése | |
 San Valentino
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 41° 06′ 23″, k. h. 16° 41′ 24″41.106389°N 16.690000°EKoordináták: é. sz. 41° 06′ 23″, k. h. 16° 41′ 24″41.106389°N 16.690000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz San Valentino témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésA Szent Bálint tiszteletére épült katedrálisban volt a bitontói püspök trónja. A püspökséget valószínűleg a 8. században hozták létre, első írásos említése azonban a 11. századból származik. 1818-ban egyesítették a szomszédos Ruvo püspökségével. 1982-ben rövid ideig ismét visszaállították az önálló Bitontói Püspökséget, majd 1986-ban összeolvasztották a Bari Érsekséggel létrehozva a Bari-bitontói Főegyházmegyét, amelynek most társkatedrálisa.
Leírása
szerkesztésA templom elődje egy 5. században épített kis őskeresztény templom volt. Ennek romjait a katedrális alatt végzett régészeti kutatások során találták meg. A katedrális a 11. században épült a szomszédos bari San Nicola-bazilika mintájára. 1114-ben szentelték fel. A nyugati homlokzata három részre tagolódik. A portálokat növénymotívumos és bibliai jeleneteket ábrázoló domborművek díszítik. A homlokzat egyik fő látványossága a rózsaablak. A belső tér háromhajós (egy főhajó és két mellékhajó). A legfőbb látnivalója az 1229-ben márványból készült és gazdagon díszített szószék, amit a középkori apuliai szobrászat egyik mesterművének tartanak. A templom alatti kripta fő látványossága az őskeresztény templomból fennmaradt, griffet ábrázoló padlómozaik.
A székesegyház a román kori építészet egyik legszebb példája, az úgynevezett apuliai romanika egyik kiemelkedő alkotása, amelyre a klasszikus, Európa északi területein jellemző román kori stíluselemek elegyednek a bizánci és arab behatásokkal. Otranto, Molfetta, Troia és Bari katedrálisaival együtt szerepel azon helyszínek között, amelyeket világörökségnek javasolnak.[1]
Források
szerkesztés- ↑ Romanesque Cathedrals in Puglia (angolul nyelven). Tentative Lists. World Heritage Convention. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
- Rotter, Ekkehart. Apulien. Dumont Reiseverlag, Ostfildern (2007). ISBN 978-3-7701-4314-6
